Ha a sok "ha" nem lenne...

Az egyik cikkükre szeretnék reagálni, mely 2009.06.08.-án jelent meg, "heccből kergették halálba a bácsit! Kiskorúak tartják rettegésben a játszóteret!" Az a teljes igazság, amit én most ide leírok! A bácsi az unokájára vigyázott, ugyanis az anyuka orvoshoz vitte a kisseb gyermeket. Ott ültünk a padon...Az "új játék" amin a gyerekek csúsztak volna, éppen le volt foglalva, mert nem nagyon engedtek mást csúszni a "lányok". A bácsi egy darabig csak nézte, én is csak bámultam és fel sem tűnt, hogy szinte uralom alá vették, és nem engedték a többi gyermeket játszani... A bácsi odament, és azt mondta "engedjétek a többi gyereket is lecsúszni, mert ti már csúsztatok éppen eleget, nem csak a tiétek ez a játék". Eljött onnan a bácsi és visszaült a padra...A "kislányok" odajöttek (7-10) év körüliek voltak, és fel voltak háborodva, hogy micsoda dolog ez, hogy velük így ne beszéljen, hogy mer ő egy 8 éves kislánnyal így beszélni. A bácsi annyit mondott "nem szólok semmit, menjetek el innen".

 

Elmentek...Ült még ott egy másik idő asszony is a padon, én őt nem ismertem, csak oda ült beszélgetni, és az pont egy olyan pad volt ahová nem tűzött oda a nap. A nénivel éppen azt latolgattuk: ezek lehet hogy visszajönnek a nagyobb lányokkal. Kisvártatva (kb.5 perc), vissza is jöttek a nagyobb "lányokkal" és aztán azok még rondábban álltak fel az idős emberrel szemben. "Mit képzel maga, hogy beszél egy ilyen kislánnyal, hogy megszorította a kezét, nézze meg mit csinált vele" de a lány kezén nem látszott semmi. (Itt jegyezném meg, hogy amikor elmentek a kisebbek a nagyobbakért, nagyon összebeszélhettek, én nem akarok vádaskodni, (egyelőre) de azt is elképzelhetőnek tarom, hogy megszorították a nagyobbak úgy a kisebb kezét, hogy annak nyoma maradjon, és ők fenyegetőzhessnek), és fenyegetőztek is, hogy "feljelentjük a rendőrségen, kihívjuk a rendőröket". A bácsi annyit reagált az egészre, "menjetek el innen, mert csak nekem lesz belőle bajom, ha mondok még valamit". Nagy zajjal elvonultak, és még 50 méterről is lehetett hallani, hogy szitkozódnak...

A nénivel ismét megbeszéltük, hogy micsoda világ, és hogy azért kellet volna hogy szóljunk nekik. Éppen azt beszéltük, hogy lehet, hogy visszajönnek a fiúkkal! És visszajöttek... Egy igen aprócska "fiúcska" volt, nem látszott rajta, hogy ő már annyi idős, amennyi...Játszotta a menő, nagyszájú, kiscsávót. "Na gyere, játsszuk le, na gyere most mondjad nekem, mi a gondod" A bácsi csak annyit mondott "anyukádat tegezzed"

Erre a gyerek "mér anyázol te b..zi" Én erre azt válaszoltam, azért mert letegezted. A bácsi még annyit mondott "menjetek el innen, mert ha szólok nekem lesz még bajom belőle". Aztán jött egy nagyobb fiú, közülük való, aki aztán eltessékelte a kisebbet, hogy "gyere menjünk innen, ne csináld a balhét, hagyd őket, menjük haza". Elmentek.

Mi még mindig csak ott ültünk, én éppen azon gondolkodtam, hogy ha szóltam volna, biztosan megkeresik a gyermekemet, aki történetesen éppen benn ült az ölemben és az egészet végignézte, s akkor mi mindet csinálnának vele... Ez tartott vissza attól, hogy bármit is szóltam volna...2-3 perc sem telt el, mi még a nénivel mindig le voltunk döbbenve az eseten, aztán egyszer a bácsi eldőlt... a néni vállára, megijedtem, felálltam és mondtam a néninek: ő is legyen szíves álljon fel... A bácsit lefektettük a padra, akkor már ott volt a többi anyuka is a másik padok mellől odajöttek, és a bácsi kis kézitáskáját tettük a feje alá, és fektettük oldalra... Nem tudtam, hogy szívbeteg, nem tudtuk igazából mit is kellene tenni, hogyan lehetne segíteni azon kívül, hogy azonnal hívtuk a mentőt...

Szóval ennyi, a mentő kint volt kb.2-3 perc alatt, de amikor kiszállt a mentőből az orvos, vagy mentős, nem tudom, már akkor azt mondta, hogy nincs mit tenni... Azért kitartóan és becsülettel próbáltak minden tőlük telhetőt megtenni... Sajnos minden hiába volt...

Nagyon, nagyon sajnálom, ami történt, és ha az a sok "ha" nem lenne, akkor lehet, hogy még élne ez az ember!

B.A.

 
A cikket ide kattintva olvashatja!