Olvasó

2011.12.12. 18:06

Fiatal vandáloktól rettegnek a lakók

"A székesfehérvári Lövölde utcában egyre jobban elharapódzik a vandalizmus. Főleg a 24-26 szám között történnek a köztulajdon, és magántulajdon rongálásán, valamint néhány verekedésen, és ablak alatti hangoskodáson kívül kifejezetten közveszélyes esetek" - írja olvasónk hozzánk eljuttatott levelében.

feol.hu

"A károkat néhány fiatalkorú személy, akik még csak a környéken sem laknak, okozzák. A lakók meg vannak döbbenve, és rémülve. Több idős lakik a házban, hogyha szólnak nekik valami miatt, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal érkezik a válasz a fiatal vandáloktól. Bár ez nem csak az időseknek szól, a huszonéves lakóktól, akik adott esetben le is mernek menni közéjük, sem riadnak vissza. A környéken élő kisgyermekesek a Lövölde u. 24-es számú társasház mögötti játszótérre már nem mernek lemenni, egyszerűen féltik a kicsiket ezektől az egyénektől. Ami azt illeti, már ha akarnának, sem tudnának jönni, mert a játszótér szinte romokban hever. A padon ülve cigarettázás közben ezek azon gondolkodnak, milyen jó lenne ugrálni a „kishajó” (egy játék) tetején, a hintát szétverni, a kutyákat távoltartó drótkerítést széttaposni, átugrálni rajta. Sajnos a környezetüket rendben tartani akaró lakók eljutottak arra a pontra, hogy egyszerűen nem mernek szólni, mert akkor egy-két nap múlva jön a „bosszú”. Nagyon megnehezíti az ember napját, amikor reggel munkába indulva azt látja, hogy ki van szúrva mind a négy autógumi, vagy adott esetben le van törve a rádióantenna, esetleg, ha olyan kedve van a károkozónak és nem akar nagyon „büntetni”, eltűnik az összes márkaazonos szelepsapka. A nap megnehezedik, a pénztárca megkönnyebbül: a gumijavító műhely megkéri az árát a javításnak. A rendőrség sajnos ilyen esetben szinte mindig tehetetlen, tettes hiányában minden nyomozás lezárul, csak azért szokták a károsultak bejelenti, hogyha adott esetben „történik végre valami”, bizonyíték is legyen. Az autórongálás problémájára az egyetlen ésszerű megoldás egy garázs bérlése a közeli garázssoron, havi több tízezer forintért, de a vagyon védelmének érdekében meg kell tenni, hozzáteszem sajnos. A közbiztonsági helyzet a nullán van, a nemrég ideköltözött barátnőm rendszeresen gyomorgörccsel alszik el, mert az ablakunk alatt megy az éjszakába nyúló „ramazuri”. A tömbház állapota is hétről-hétre rosszabb. A gyönyörűen felújított fal hemzseg a cigarettacsikkek okozta nyomoktól, valamint a cipőtalpaktól, mert a tisztelt itt sem lakó fiataloknak rugdosni támadt kedvük valami keményet. A lábazaton már néhány „tag” (a grafitisek aláírásai, ezzel jelölik a területük határait) is megjelent. A polgárőri szolgálat természetesen képviselteti magát, de sosem éppen ott ahol kell, és amikor kell. Sajnos ez még mind semmi, az eddigi legveszélyesebb eset a minap, 2011.12.11-én történt, gyújtogatás formájában.
A családommal éppen a szokásos szombat esti programunkat töltöttük, amikor a tűz füstjének szagára lettünk figyelmesek. Azonnal rohantunk az ebédlő ablakához, megláttuk a szag forrását, az avar égett szabályos kör formájában, a kör közepén egy égő ponttal. Édesanyám nagyon megijedt, azonnal hívta a tűzoltókat. Én a szomszédunkkal rohantam le a felmosóvödreinkkel oltani a tüzet, legalább egy akkora sávban, hogy ne érje el a házat. Szerencsére sikerült, ha a gyúlékony burkolóanyagot elérik a lángok, nemcsak avartűzhöz érnek ki a tűzoltók, hanem addig legalább három emeletet elért volna a felfelé terjedő tűz. Az alattunk lakó szomszédunk csak állt, és csak nézte volna hogyan ég el a vagyona, végig azt magyarázta, hogy vödörrel nem tudjuk eloltani, sőt még meg is kérdezte, minek hívtuk a tűzoltókat. Szerintem ez az ember normális reakciója, ha veszélyben forog, és nem túlzok, nem csak a nehezen, egy élete munkájával megszerzett vagyona, de már szinte az élete is. Ha nem gázolunk az égő avarba önteni a vizet egy szál alsónadrágban, egyszerűen elemésztett volna mindent, és „csak egy ártatlan gyerekcsíny”. Ez nem gyerekcsíny, ezek egyszerűen fiatalkorú bűnözők, az ilyenek tartják rettegésben a normális többségi társadalmat, az ilyenek miatt kell összehúznia az embernek magát az utcán, az ilyenek miatt történnek az ilyen „jelentéktelen” a többségnek, de igenis jelentékeny az egyénnek (jelen esetben majdnem) katasztrófák. Kihagytam a történetből, hogy ilyenkor bezzeg nincs megnyitva a nyilvános csap a pincében, ezért az első emeleti lakásunkból kellett lehordani a vizet, ami ilyen határhelyzetben meglehetősen hosszú út, főleg amikor hármat kanyarodik az ember. Személyi sérülés szerencsére nem történt, de a vandálok természetesen látva, hogy ez súlyosabb következményekkel járhat, a tűz meggyújtása után elszaladtak. A tűzoltók elvonulása után a házban szinte lincshangulat alakult ki, elhatároztuk, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban. Egy óra kellett, amíg megnyugodtak a kedélyek, kibeszéltük magunkból az eseményeket. Valószínűleg felöntötték valami gyúlékony anyaggal az avart, aztán meggyújtották, majd elfutottak. A tűzoltók megállapították, hogy vagyoni kár nem keletkezett a tűz miatt, ezért hivatalból nem lett értesítve a rendőrség. Ennek ellenére a lakók igyekeznek megtenni a szükséges, és törvénybe nem ütköző lépéseket, és ha kell hivatalos útra terelik az ügyet, mert ebből elég volt."
Üdvözlettel:
Tóth Tibor
egy aggódó, és családját féltő lakó (Lövölde u. 24.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!