Mélylélektanfejtő

Mindenkinek van valami bogara, takarékosságra, bebiztosításra való törekvése. Öntudatlanul és megmagyarázhatatlanul, hogy miért pont az. A mama örökké az élelmiszerhiánytól tart, ha neki (szerinte) üres a hűtőszekrénye, éléskamrája, akkor egy gimnáziumi osztályt még jól tudna lakatni, s csomagolni is jutna. A hentesnél extázisba esik, s a szép húsokat nem lehetett otthagyni! felkiáltással megveszi. (Hogy aztán mi együk meg.) Kató rokonunk takarókat horgol, kizárólag maradék fonalból, négyzetekből. Kapott már megrendelést és dizájn színvariációs fonalakat, de nem vállalta, mondván, úgy nem tud, csak esetlegesen. Kedves szomszédasszonyom nem irigy, nem fösvény, de kenyeret nem dob ki, prézlivé darálja a legkisebb maradékot, a morzsahegyek nem bírnak elfogyni nála. Mi, pár barátnő újabban bojkottáljuk az új ruhákat, s turkálót keresünk, minőségit, rendeset. Listát vezetünk, címeket cserélünk. Azért lehet, hogy egy pszichológus mindezekre találna mégis magyarázatot. Ám nem kérdezzük őt.