Éremesélyeseink

A városházi rendezvényen elsőként Warvasovszky Tihamér polgármester szólt a megjelentekhez, s többek között a négy évvel ezelőtti ünnepségre emlékeztetett, amikor az Athénből hazatérő, olimpiai aranyérmes Vörös Zsuzsannát köszöntötték a fehérvári szurkolók. Elhangzott: hasonló ünnepséggel várják haza Peking után is az Alba Volán-Bericap öttusázóit. Ezt követően a versenyzők és edzőik átvették a város jelképes  ajándékát: egy-egy Székesfehérvár feliratú, piros, illetve kék színű  frottir törölközőt...
A felszólalók sorában Kulcsár Antal következett, a volánosok főnöke, a női szövetségi kapitány kijelentette: Athén már a múlt, annak vége, most  Pekingre koncentrálunk. A felkészülés rendben lezajlott, kivéve Horváth Viktor sérülését, ám a világbajnok is szép lassan utolérte magát. A cél adott: az első hat hely valamelyikének a megszerzése, de jó lenne egy minél szebben csillogó érem. A némileg protokoll-jellegű hangulatot  a szakosztály névadójának képviselője, Papp Dénes oldotta, amikor azt mondta: - Nagyon egyszerű szakmai tanács:  reggel,  felkelés után két deci joghurt egy csésze kávéval, és nagyot szarni a világra, mert ez megkönnyebbülést jelent, s elmúlik a feszültség...
Az ezt követő nevetést az elismerés hagjai váltották fel, amikor Papp azt is bejelentette, hogy az aranyéremért öt, az ezüstért három, míg a bronzéremért külön egymillió forint jutalmat biztosítanak.
- A négy évvel ezelőtti athéni befutómra úgy emlékszem, mint egy nagy rohanásra - idézi fel az akkori emlékeket Vörös Zsuzsanna. - Hiszen a versenyek között csak négy-öt óra telt el, így a pihenő idő nagyon rövid volt. Mivel már a futás előtt tudtam, hogy ha nem történik semmilyen komoly baj, akkor az első helyen végzek, ezért a verseny előtt megbeszéltük Kulcsár Antallal, hogy az utolsó ötszáz méternél a kezembe nyomja a zászlót. Peking?  Az átállástól nem tartok, hiszen korábban  rész vettem az előolimpián és ez akkor sem okozott nekem gondot. Az pedig, hogy milyen eredményt érek el, majd ott elválik. De szeretném a  versenyszámokban azokat az eredményeket elérni, amik a  világversenyen is jól sikerültek.
- Két és fél évvel ezelőtt, amikor elkezdtem öttusázni még nem gondoltam volna, hogy az idén résztvehetek a pekingi olimpián  - árulta el Gyenesei Leila. - Az indulásom az utolsó versenyemen dőlt el, egészen addig meg sem fordult a fejemben, hogy én is az indulók között lehetek. Azon még nem gondolkodtam, hogy milyen helyezést érhetek el, hiszen rutintalan vagyok, de bármi lehet...
- Sokáig úgy volt, hogy én leszek az induló, de az utolsó pillanatban  Leila beelőzött. Kicsit elkeseredtem, mert  beleéltem magam a részvételbe, de már túl vagyok a dolgon. Annak örülök, hogy tartalékként Szöulba elutazok, de Pekingbe már nem tartok a csapattal. Szorítok a társaknak, hogy sikerüljön nekik az olimpia - mondta a világbajnok   Máthé Vivien.
A fiúk augusztus 18-án, míg a lányok 19-én mennek tovább Dél-Koreából Kínába, az olimpiai faluba, s Máthé akkor tér vissza hazánkba. Azt persze nem tudni, hogy mi lesz akkor, ha a női verseny rajtja  előtt  valaki megsérül, vagy beteg lesz   ezt senki se kívánja , s hogyan pótolják?
- Úgy vélem, teljesen felépültem a sérülésemből, már teljes intenzítással futottam, s ez jól sikerült. Szeretnék jól teljesíteni az első olimpiámom, de ennek sok összetevője van. Nagy akarat kell mind az öt számban a  koncentrációra - mondta a vb- és Eb-első Horváth Viktor.


A volános olimpikonok a búcsúztatáson, balról jobbra: Horváth Viktor, Vörös Zsuzsanna, Máthé Vivien és Gyenesei Leila