Tizenkét éve kommandósok lőtték le Eduardo Florest és bebörtönözték Tóásó Elődöt

Az ártatlanul bebörtönzött, ugyancsak erdélyi származású Tóásó Előd túlélte a véres leszámolást, súlyos megpróbáltatások, kegyetlen börtön­évek után 2015-ben jutott haza. A politikai konspiráció miatt meggyilkolt Eduardo Flores a délszláv háború idején lapunkat is tudósította, majd Hallgatás Hadművelet címmel közös könyvet írtunk arról, amit a frontokat járva, együtt tapasztaltunk.

Tóásó Előd igyekszik elfelejteni a történteket, de ez persze lehetetlen. Hazamenekítése után a Dunaújvárosi Egyetemen informatika mérnök-tanár diplomát szerzett, tanít és tanul, és még mindig pereskedik az igazáért, tudva, hogy a rajtaütés során ártatlanul kivégzett egykori társait már semmi sem támaszthatja fel.

– Eduardo nagyon érdekes és összetett személyiség volt – emlékezett tegnap Tóásó Előd. – Újságíró, író, művész­ember és bizonyos szinten politikailag érintett. Ne feledjük el, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatalában is érintett volt, erről sok pletyka, mítosz és hír terjedt el. Bolíviai ottlétemről csak annyit tudok most is mondani, amit eddig is mondtam: Eduardo meghívására érkeztem. Fiatal voltam és mindig is szerettem volna világot látni. Ez egy lehetőséget jelentett számomra, amit összekötöttem informatikai, illetve média jellegű munkával. A kivégzés, illetve az egész történet egy előre kidolgozott terv része volt és igen, Eduardo szerepelt ebben célszemélyként és a többiek, közöttük én is, egyfajta járulékos veszteséget jelentettünk. Ez az egész nagyon bonyolult történet, amit egyszer majd megírok egy könyvben.

Előd nővére sokat küzdött testvérének szabadulásáért, erről Száron többször beszélt lapunknak is.

– Edittel sok harc van mögöttünk és ezeket a tapasztalatokat ma is használjuk, hiszen elég gyakran megkeresnek minket számunkra ismeretlen emberek, főképpen olyan magyarok, akik bajba kerültek és a segítségünket kérik. Segítünk nekik hazakerülni, kiszabadulni vagy éppen megfelelő segítséget kapni. Ugyanakkor a történetem még nem ért véget, hiszen az Amerika-Közti Bíróságon szerepel emberi jogi ügyem, amely mondhatni egy nyert ügy, csak végig kell járni az előírt mechanizmusokat.

Az Előd ellen indított eljárást Bolíviában tavaly megszüntették.

– Hivatalosan olyan, mintha sosem létezett volna. Törölték a jogi eljárást és az akkori ideiglenes kormány nyilvánosan elismerte, hogy ez egy politikai indíttatású ügy volt. A megválasztott Evo Morales-párti kormány pedig mossa kezeit.

Tóásó Előd egy könyvet már megírt, amely részben a rajtaütésről, másrészt a börtönben töltött éveiről szól.

– Az a könyv különleges a maga nemében. A helyesírási hibáktól kezdve a börtönben töltött mindennapjaim szerteágazása, bizonytalansága végigkíséri a naplót. És ezt nem akartuk megszerkeszteni, hiszen valahogyan éreztetni szerettük volna az olvasóval azt a körülményt, amikor egy cella falán a ceruza darabkájával, a beszűrődő napfény segítségével írtam egy lapra, amit később kicsempésztek. Persze megfordult a fejemben ennek teljessé tétele, finomítása, illetve még bennem van legalább három könyv. Kicsit össze kellene szednem magam.

Megkérdeztem Elődöt, miként érzi, Magyarország megtett-e mindent a szabadulásáért?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy bizonyos emberek nagyon sok mindent tettek értem, sokan pedig hátráltattak, akik később más tollával ékeskedtek – fogalmazott a tanárember. – A szabadulásomért elsősorban Lukács Csaba újságírónak és a Baptista Szeretetszolgálatnak tartozok köszönettel. A baptistákkal és Csabával is baráti a viszonyom, és remélem, hogy ez így marad még sok évtizeden keresztül. Mostanában sokat dolgozom, megpróbálom minél több munkával kitölteni a mindennapjaimat.

Tóásó Előd közel hat évet töltött börtönben, túlzás nélkül szólva mindennapos életveszélyben, az itthoni börtönviszonyokhoz képest rémisztő körülmények között. Végül vádalku keretében szabadult ki. A vád összeomlása akkor kezdődött, amikor az úgynevezett „terroristaügy” két bírója is távozott, beismerve, hogy addig mindent kormányzati nyomásra tettek, de megfenyegették őket, és nem maradt más választásuk. Egy katonai tábornok arról beszélt, hogy a rajtaütés során a külföldiek szállodai szobájában „megtalált” fegyvereket a titkosszolgálat tőle kérte kölcsön a gyilkosságok előtt, azaz a helyszínt hamis bizonyítékokkal rendezték be.

Előd túl van életének legnagyobb megpróbáltatásán, igyekszik hétköznapi módon élni. Mi lett volna, ha Eduardo Flores óvatosabb és megérzi a veszélyt, a csapdát, amit nekik állítottak? Halálával kapcsolatban sok teória született, egy részük nyilvánvalóan összeesküvés-elmélet. Talányos férfi volt, aki szándékosan rejtélyek és legendák között élt, sok kávéval és sokat kockáztatva, aki kommunistából lett katolikus keresztény, de halála pillanatában már az iszlámban hitt. Az ellentmondások embere Bolíviában is hazardírozott – ugyanúgy, mint korábban az Öböl-háborúban, a délszláv fronton, ahol egy rohamosztag parancsnokaként harcolt –, de elszámította magát és gyalogáldozat lett társaival egy mocskos politikai játszmában, amelynek talán Magyarországig vezetnének a szálai, ha lenne esély kinyomozni a teljes igazságot. A titok vele együtt szállt sírba.