Sokak életében különleges pillanat volt az általános iskola

Az együtt töltött nyolc év mély nyomokat hagyott mindenkiben, emlékek sorjáznak, csak győzze valaki számon tartani valamennyit.

Az iskolában rendhagyó osztályfőnöki órát tartott az örökifjú Svetics Lászlóné Marika néni, s valamennyi jelen lévő tanár és diák beszámolt az elmúlt időszakban történtekről. A sort Takács Viktorné Szántó Erzsébet kezdte, aki pályakezdőként – az akkori gyakorlattól eltérően – első osztályosokat kapott. Lelki szemei előtt most is az akkori gyerekarcokat látja, s élénken él emlékezetében az Előszálláson töltött három esztendő. Gyermeke születésekor költöztek el a faluból, osztályát az akkor már nyugdíjas tanítónő, Eglesz Dezsőné Ilonka néni vette át, aki egy évig nevelgette, tanítgatta nagy-nagy szeretettel a gondjaira bízott gyerekeket. Számos osztálykiránduláson, tanulmányi versenyen vettek részt, s Ilonka néni mindig is azt erősítette tanítványaiban, hogy semmivel sem érnek kevesebbet, mint mondjuk egy városi, netán fővárosi gyerek.

A harmincegy fős társaságból hárman sajnos már nem élnek, értük az előszállási temetőben gyújtottak mécsest az öregdiákok, majd a helyi vendéglőben folytatták az emlékidézést. Előkerültek a régi naplók, számos megsárgult fotó. Többen csodálkozva hallgattak egy-egy történetet, mert bizony nem emlékeztek rá, de sokak memóriája ma is fényesen csillog, s a jobbnál jobb sztorik azt bizonyítják, igazán összetartó osztály volt ez, s jól tudtak együtt dolgozni a pedagógusok és a diákok. Ki tudja, talán még irodalmi olvasókört is alakítanak a régi szép idők emlékére.