Fejér megyét sem kímélte a spanyolnátha

A jelenlegi világjárványt sokan párhuzamba állítják a korábbi pandémiákkal, legyen szó a fekete halálként is ismeretes pestisjárványról vagy éppen a spanyolnátháról. Szima Viktória levéltáros előadásában utóbbi járvány került középpontba, így a telt házas előadás során az érdeklődők mélyebb ismereteket kaphattak a betegség terjedéséről, világra gyakorolt hatásáról és a lehetséges gyógymódokról.

– A 20. században három olyan nagy influenzajárvány volt, amely megtizedelte az emberiséget. Kezdődött 1918-ban a spanyolnáthával, amit 1957-ben az ázsiai, majd 1968-ban a hongkongi influenza követett – kezdte Szima Viktória.

Honnan indulhatott?

Az influenza vírusának felfedezésére egészen 1933-ig kellett várnia az emberiségnek, míg az ellene hatékony védőoltás csak az 1940-es évek után vált elérhetővé, így tehát látható, hogy igen sokat kellett várni arra, hogy bárminemű védekezőeszköz a társadalom rendelkezésére álljon. A spanyolnátha kiindulópontja – nevével ellentétben – nem az Ibériai-félsziget országához köthető, ugyanis az első beteget az Amerikai Egyesült Államokban, Kansasben azonosították 1918. március 11-én. Egyes kutatások szerint Kína lehetett a betegség gócpontja, onnan kerülhetett Amerikába a vírus, ám ez a tény a mai napig vitatott.

A védekezés tekintetében egyes módszerek megegyeztek a jelenleg is alkalmazott szabályokkal: ügyelni kellett a tisztaságra, fontosnak tartották a rendszeres kézmosást és a test melegen tartását. Emellett azt javasolták az embereknek, óvakodjanak a lehűléstől, és nem szabad rosszul szellőztetett helyiségben tartózkodni, kerülni kell a köhögő, tüsszögő embereket. A megbetegedéssel Magyarországon 1918 januárjában foglalkoztak először. Ekkor az Orvosi Hetilap 18 tanulmányt közölt a spanyolnáthával kapcsolatban. A járvány első hulláma július 4-én érte el hazánkat, ám a fertőzöttek száma csak a második hullám során, szeptember közepétől kezdett robbanásszerűen emelkedni.

Az áldozatok száma 20 és 100 millió fő közé tehető

Magyarországon az influenzatípusú járványok nem tartoztak a „bejelentésre kötelezett” kórok közé, így kezdetben megfelelő nyilvántartások sem készültek a fertőzöttekről és az ahhoz köthető halálesetekről. A halálozások jelentős részénél nem az influenzát, hanem annak valamely szövődményét – például tüdő- vagy agyhártyagyulladást – jelölték meg a halál okaként. A halálesetek nagy része a világjárvány második hullámára tehető. Feltételezések szerint az emberiség egyötöd része megfertőződött, az áldozatok száma 20 és 100 millió fő közé tehető. A kór rendkívül gyors lefolyású volt, 1–3 nap alatt végzett a beteggel, a legnagyobb pusztítást a 14–35 éves korcsoport körében végezte.

A 8 Órai Újság 1918. szeptember 25-i számában így ír a fehérvári helyzetről: „Székesfehérvárról jelentik: Néhány hét óta nagyobb erővel lépett fel a városban a spanyol nátha, amely veszedelmes mértékben terjedt el. Többen bele is haltak már. (…) A tanulóifjúság között is sok a beteg. A hatóságok már megtették a szükséges intézkedéseket.” Alig egy hónappal később a Köztársaság Újság hasábjain is szót ejtenek a megyeszékhelyről: „Székesfehérvárról jelentik: A spanyol járvány következtében az iskolák bezárását november 5-ikéig meghosszabbították. A mozikat két hétre bezárták. A hatóság sürgősen kérelmezte a hadbavonult orvosok sürgős szabadságolását. A járvány ujabb áldozatai közt van Tóth Artur, a Székesfehérvári Hirlap szerkesztő-tulajdonosa, aki három napi betegség után 65 éves korában meghalt.”

A járvány a szépirodalomban is maradandó nyomot hagyott

Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényében így utal a pandémiára: „Valami undok új betegség tört ki Spanyolországban, halálos influenza.” Fejér megye kétszázharmincezer fős lakosságából 1919-ben tizenhatezren haltak meg, míg egy évvel később újabb húszezer halálos áldozatot követelt a kór. A negyedik hullám lezajlása után, 1920. március 20-án jelentette be a tisztifőorvos, hogy a spanyolnátha járványjellege megszűnt.