Fejér évfordulós emlékei február 24-én

Aki szomjas, az szomorú

Azt írta a Hírlap 1961-ben ezen a napon: A felszabadulás után, mint minden község, nagyot fejlődött Fehérvárcsurgó is. Volt azonban egy nagy panasza: az újtelepi részen nem volt jó víz. Ráadásul meszes, magnéziumos, ivásra és mosásra egyaránt alkalmatlan. De megteltek zavaros folyadékkal a kutak, és rettegni kellett a különböző járványoktól: vérhastól, tífusztól. Harcoltak is jó vízellátásért az újtelepiek és azok, akiknek messze el kellett gyalogolniuk a friss és jóízű italért. Nem volt egyetértés a lakosok között, ám végül a szomjasok győztek – mondja a törpevízmű-társulat egyik legtevékenyebb harcosa, Balázsik József bácsi -, mert a szomjas embert nehéz megvigasztalni...

Fogalom a fagyszabadság

Még ugyanebből a számból, az 1961. február 24-eiből kiderül, hogy akkor még voltak igazi hidegek a megyében, ám a február vége már újra a munkáról szólt. A Hírlap azt írja: Az idei tél kezdetekor elcsendesült a sztálinvárosi „lakásgyár” környéke. A dolgozók fagyszabadságra mentek, de ma már ismét zajos az üzem, ahol 1961-ben 598 lakás elemeit készítik el. Naponta 50 köbméternél több anyagot dolgoznak be, ami 140-160 blokknak felel meg. Az 598 lakásból 318 a szalmacellulózgyár lakótelepén épül fel, 240 lakás blokkjait pedig Székesfehérvárra szállítják.

Akkor még újdonság volt

Új tartósító eljárást említ a Hírlap 1971-ben ezen a napon. A Hűtőipari Országos Vállalat székesfehérvári, ezer vagon befogadóképességű hűtőházában elsősorban gyümölcs és zöldség tartósításával foglalkoznak. Az ország legkorszerűbb hűtőházában most új tartósító eljáráson dolgoznak. A hagyományos hűtőrendszert, a csövekben keringő hűtőfolyadékot világszerte kezdi kiszorítani a korszerű nitrogénes fagyasztás. A gyümölcsre fecskendezik az anyagot, amely néhány másodperc alatt a kellő hőfokra hűti a gyümölcsöt-zöldséget.