Az ország harmadik legnépesebb városa Szabadka

Az alapítók szabad jobbágyok lehettek a 13. század közepén. A későbbi város, Szabadka neve is a szabadosokra utal. Az első okleveles adat egy 1391-es ítéletből való: Zabatka néven említi a települést. A 15. században a Hunyadiak birtokolták, ekkor már mezőváros. 1541-ben e táj is török megszállás alá került. A magyar lakosság az ország belsejébe menekült, helyükre pravoszláv szerbek és katolikus bunyevácok (valójában horvátok) települtek, s határőrszolgálatot vállaltak. A 18. században tömegesen települtek vissza a magyarok.

1743-ban Mária Terézia kamarai várossá nyilvánította a kevert lakosságú települést. 1789-ben a szabad királyi város címmel együtt kapta meg a Maria Theresiopolis nevet. Csak 1845-ben lett Szabadka. A ma hivatalos Subotica név csupán a török kiűzése után keletkezett, a források először 1687-ben említik ezt a délszláv elnevezést. Az 1789-ben véglegesített címere máig érvényes. A címerpajzs, melyben Szűz Mária trónol a kis Jézussal a karján, Fejér megye címerére emlékeztet. 1849-ben a magyar és bunyevác polgárok a kaponyai ütközetben együtt védték meg a várost a lázadó szerbekkel szemben. A szabadságharc leverése után az várost az osztrákok kiszakították az ország testéből – a Szerb Vajdaságba olvasztották.

Hatalmas volt a határ

Szabadka igazi felemelkedése a kiegyezéssel, a dualizmus létrejöttével következett be. A 19. század végére Budapest után a legtöbb állami adót fizette. Adottságai is erre predesztinálták. Az ország legnagyobb területű városáról van szó, melynek közel ezer négyzetkilométer volt a határa. Említésre méltó gyümölcs- és szőlőtermelése. Például 1908ban bortermelésével – 158 ezer hektoliter – országosan az első helyen végzett.

Bár a keresőknek „csak” közel fele volt őstermelő a 20. század elején, a lakosság legnagyobb része a földművelésből élt. A föld iránti szeretet tartotta itt megszállva a lelkeket: nemcsak az iparosság, hanem az értelmiség is földbe fektette vagyonát. Maga a város is birtokai miatt volt gazdag. Ipara viszonylag elmaradt. Kisiparosai főleg az élelmiszeripar, a ruha- és cipőipar terén működtek. Közlekedése viszont fellendült: hatalmas vasúti központtá vált, 1914-ben hét irányban ágaztak szét vaspályái. Személyforgalma Budapest után – Debrecennel vetélkedve – a második volt az országban.

Bár Bács-Bodrog megyének nem városunk lett a székhelye, a kortársak mégis Bácska gócpontjának tartották. Helyzeti energiájára jellemző, hogy a kiegyezés utáni negyven évben a lakosság száma 66 százalékkal nőtt, s elérte a 94 600 főt. A főváros és Szeged után az ország harmadik legnépesebb városa lett. Érdekessége, hogy az utolsó, Trianon előtti népszámlálás (1910) idején a „belterület” és a „külterület” lakosságszáma ugyanannyi volt. Vagyis a lakosság fele az óriási határ szállásain, pusztáin és tanyáin élt. Etnikai érdekesség: a lakosság 58,8 százaléka vallotta magát magyarnak, 35,3 százaléka bunyevácnak, s csak 3,5 százaléka szerbnek. Felekezet szerint a lakosság 90 százaléka a katolikus vallást követte.

A „boldog békeidőkben” máig hatóan kiépült a polgárosuló város infrastruktúrája, például bevezették a közvilágítást, majd 1897-ben megindult a villamosközlekedés a város és Palicsfürdő között. Korszerűsítették az utcahálózatot, kikövezték az utcákat. A Szent István térből kisugárzó utcákon (pl. Kossuth utca, ma Korzó) egyelőre a historizmus jegyében palotasorok épültek. Elkészült a törvényszék épülete, a Nemzeti Kaszinó, a főgimnázium új épülete, a tanítónőképző. Modernizálták a ferences vagy barátok templomát, a Szent Teréz-templomot, helyi nevén a nagytemplomot és a Népszínházat.

Igazi, európai léptékű alkotásokat a szecesszió jelentkezése eredményezett. Lechner Ödön tanítványainak például Komor Marcellnek és Jakab Dezsőnek, a magyar, nemzeti jellegű szecesszió műépítészei számára előnyt jelentett, hogy a 20. század elején (Bíró Károly polgármester idején) a város központjában sorra születtek a középületek. Napjainkban kijelölt turisztikai útvonalon lehet megnézni a szecesszió legszebb ékköveit, 14 gyönyörű épületet. Kiemelt jelentőségűek: Raichle Ferenc káprázatos díszítésű magánpalotája, mely európai hírnevet szerzett számára. Az 1902-ben átadott zsinagógát, Európa egyik legnagyobb imaházát Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte. Az 1912-ben felavatott városháza, amelyet szintén Komor és Jakab tervezett, s amely máig a Kárpát-medence legszebb városházája, egyben a település jelképe is. A 76 méter magas tornya felkiáltójelként magasodik a város fölé. A két neves műépítész tervezte a palicsfürdői épületegyüttest is.

Pezsgő kulturális élet

Nemcsak építészek, hanem írók, zeneszerzők és más művészi ágak képviselői is színessé tették a város kulturális életét. Kosztolányi Dezső, a modern intellektuális prózastílus megteremtője, unokatestvére, Csáth Géza, aki először alkalmazta a freudi pszichoanalízist irodalmi műben, Latabár Kálmán Árpád, a híres színészdinasztia tagja – mindhárman innen indultak felfelé ívelő pályájukon. Megint mások távolabbról érkeztek, de maradandó nyomot hagyott munkásságuk: Telcs Ede szobrászművészé, Lányi Ernő és Reinitz Béla zeneszerzőké (az utóbbi Ady verseinek megzenésítője), Blaha Lujzáé, a nemzet csalogányáé.

Ezt a dualizmus kori ígéretes fejlődést törte ketté a nagy háború, majd nyomában az impériumváltás. Már 1918 novemberében megjelentek a franc iák s nyomukban a szerbek. A trianoni békediktátum következtében a város nemcsak szabad címét vesztette el, Subotica s egyben határváros is lett. Több mint két évtizedig csak vegetált, s a magyarság elszegényedett, nélkülözött.

A város ugyan rövid időre visszatért az anyaországhoz (1941–44), de a bosszúéhes szerb partizánhadsereg több ezer ártatlan magyar embert ölt meg.

Tematikus útvonal

A jószomszédi viszony előmozdítása érdekében hazánk támogatja Szerbiának az EUba való csatlakozási törekvését. A 2015-ben indított Magyarország–Szerbia határon átnyúló együttműködési program szorgalmazza a határtérség, Szeged és Szabadka tágabb környékének összefogását. Ennek egyik megvalósult programja a Szeged, Szabadka és Zenta szecessziós értékeit bemutató tematikus útvonal kialakítása. Az összefogás fontosságára mutatott rá Orbán Viktor miniszterelnök is 2018 márciusában, amikor a magyar segítséggel felújított szabadkai zsinagóga átadási ünnepségén leszögezte: „A múlt kaput nyit egy közös jövőnek… Ez a jövő elkezdődött. Szerbek és magyarok közösen írják Szabadkán és a többi néppel együtt egész Közép-Európában.”