Múltidéző

2016.07.26. 13:25

A vonatnak mennie kell

1979-ből olvashattunk egy nagyon érdekes írást arról, hogyan tartják fenn az ötszáztíz kilométer összes vágányhosszt.

Kovácsné Hamberger Brigitta

A MÁV székesfehérvári Pályafenntartási Főnökség munkaterületét Komárom, Tatabánya-alsó, Bicske, Szabadbattyán, Kelenföld határolja be. Az iparvágányokat is beleszámítva, az ötszásztíz kilométer összes vágányhosszon a fenntartási, javítási munkákat a négyszázhuszas teljes létszámból, kétszáznyolcvan pályafenntartó munkás végzi. Ha a tíz évvel ezelőtti létszámadatokat nézzük, kiderül, hogy a mostani mindössze egyharmada a réginek. Ha tovább megyünk a vizsgálódásban és kimutatjuk a különböző korcsoportok részarányát is, meglepődünk. Az összlétszám harminchét százaléka ötven éven felüli, a negyven-ötvenévesek részaránya pedig harmincöt százalék.

A mintegy ötvenmillió forinttal gazdálkodó Pályafenntartási Főnökség, az ország harminckét ugyanilyen feladatott végző üzeméhez viszonyítva, eredményei alapján az első tíz közé sorolható. A székesfehérváriak 1977-ben elnyerték a Kiváló Főnökség kitüntetését, a Budapesti MÁV Igazgatóság területén működő nyolc üzemfőnökség közül 1978-ban az itteniek kapták az Élenjáró Szolgálati Hely kitüntetést, 1979-ben pedig vezérigazgatói dicséretben részesült a kollektíva.

A sínek, a kövek közt ötven fok a meleg - a munkások mégis szakadatlanul dolgoznak. Fotó: FMH-archív, Gregority Antal

A vezetőkkel beszélgetve a gondok között első helyen említik a munkaerőkérdést. A feladatok az évek során sokasodnak. Igaz a korábbinál jobb ütemben folyik a gépesítés, de mindez nem tudja megoldani, pótolni a szükséges munkáskezet. A felépítmény-karbantartó géplánc plaszter típusú gépei, az ágyazatrendező, aláverő, rostál gépek éves program alapján, központi elosztás szerint vehetők igénybe. A sínfűrész, a talajfúró és más kisgépek használatát gyakori meghibásodásuk, a nehéz alkatrészellátás fékezi.

A munkaerő-utánpótlás legnagyobb problémája, hogy a fiatalok inkább a gyárakban keresnek munkát. Bár az itt dolgozók átlagkeresete három-három és fél ezer forint között van - nem ritka a hatezer forint sem -, a nehéz fizikai munka, a nyáron nem ritkán negyven-ötven fokos hőség, a téli nagy hideg, s hogy nincs tető a munkások feje felett, elriasztja a pályakezdő fiatalokat.

Noller Ferenc: huszonegy éve dolgozik a pályafenntartók között

A kedvezőtlen feltételeken lehetne javítani. Sajnos, arra a kérdésre, hogy hogyan, sokan fásult arcot öltve - mintha ellenállhatatlan külső erőre gyanítanának, aminek legyőzéséhez kevésnek tudják egyenként - a vállukat vonogatják. Nem így a pályaépítő munkások, mint például Pudelka Mihály, aki már 1949 óta dolgozik ezen a területen. Naponta fél négykor kel, hogy Enyingről mindig pontosan beérjen a munkahelyére.

Amíg többen voltak, jobban ment a munka. Úgy érzik, mostanában már csak a legsürgősebbekre, a használhatatlan tűzoltó feladatokra futja az erejükből. Sokan elmentek, mert keveselték a pénzt, otthon a tsz-ekben vagy a környék ipari üzemeiben jobban megtalálták a számításukat. Tíz éve még hat-hét tizenhat-tizennyolc tagú brigád dolgozott a fehérvári szakaszon, ma két kilenctagú brigád. Sokat segítene, ha a szociális ellátáson lehetne javítani. Az itt dolgozók táskából ebédelnek és ott, ahol az ebédidő éppen éri őket, a sínek mellett. A munka utáni fürdés csak a laktanyában lehetséges, változó munkahely mellett azonban ennek igénybevétele gyakorlatilag fiktív lehetőség. A napi munka végeztével jóformán a ruhacserére sincs mód. A munkaruha, a nagy hőségtől folyó talpfáktól erősen szennyeződik, anyaga viszont a mosásban gyorsan tönkre megy. Noller Ferenc huszonegy éve dolgozok, a pályafenntartók között. Ő a gépesítést említi. A pályaépítők például előbbre vannak a téren. Sok könnyítést jelentene a fenntartási munkák gépesítése is. Új gépek beállítása azonban csak 1981 körül várható.

A korszerű gépek mellett is szükség van a vasvillára. Fotó: FMH-archív, Gregority Antal

Vörös Gyula, a MÁV Pályafenntartási Főnökség munkaügyi vezetője, aki maga is pályamunkásként kezdte a vasútnál a munkát, még jól emlékszik a régi cudar időkre. A munkára jelentkezők a pályamestert magkakassal keresték fel, csakhogy biztos legyen a felvétel, ma valahogy fordítva is döcögne a dolog. A környék ipara nagy elszívó hatással van. Valamikor a nyárra alkalmazott munkások szorongva várták a listát, amelyen a téli keretbe is felvételt nyertek neve kékkel volt aláhúzva. Ha összehasonlít múltat és jelent, nem kívánja vissza a régit, amikor könnyen odamondták az embernek, hogy maga már holnap ne jöjjön, de ez a létszámváltozás aggasztja.

Mi lesz, ha az öregek elmennek? Hiszen mindenki tudja, a vonatnak mennie kell.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!