A török időket is túlélte az isztiméri templom

A mohácsi honvesztés (1526) után közel 200 évre lakatlanná vált Isztimér is, s a török kiűzése után is csak lassan népesedett újra. Ekkortájt a feudális kegyúr a várpalotai Zichy család volt – ők kezdték meg a templom építését 1751-ben, melyet még teljes befejezése előtt, 1753-ban Szent Anna tiszteletére fel is szenteltek.

1810-ben egy hatalmas földrengés – a Richter-skála szerinti 5,4 erősségű – összedöntötte a templom nagy részét, s az újjáépítés nagyon lassan haladt, lévén, hogy Isztimér lakossága a saját erejéből végezte el a romeltakarítást, az ajtók és ablakok cseréjét, valamint segítették a templom befedését. A teljes újjáépítés 1820-ra lett kész – ez az ikonikus dátum olvasható a bejárat fölött is (ANNO 1820).

1830-ban új oltár készült a templomba, melynek képét Udvary Géza festette, ám a ma is látható falfestményeket már Kuczka Mihály székesfehérvári művész készítette a 20. században. 1913-ban vásárolták a toronyórát, majd 1925-ben a tető korábbi vaslemez borítását palára cserélték, s a torony új bádogsisakot is kapott. A templom villamosításával 1939-re készültek el.

A II. világháború során ágyúlövés és légitámadás is érte Isztimért, megsérült a toronyóra, valamint összetörték a szobrokat, ám végül 1952-ben műemléki védettséget kapott. 1998-ban a német testvértelepüléstől, Krauchenwies­től új toronyórát kaptak, 2006-ban egy elnyert pályázatból pedig teljes rekonstrukcióra került sor.