Elhagyott ékszerdoboz Balatonbozsokon

A 64-es főúton haladok. Egy távol eső pontból tartok haza, már fáradt vagyok. Esik az eső órák, sőt napok óta. Minden szürke és lehangoló, de talán a fogyó energia láttatja ezt velem. Még néhány kilométer és a 7-es főútra kanyarodva, már célegyenesben leszek. Balatonbozsokon hajtok éppen át, nagyon ügyelve, nehogy átlépjem a bűvös 50-es sebességhatárt. A vörös kövekkel kirakott épület hirtelen tűnik fel az út mentén, szinte vonzza a tekintetem. Ablakain deszkatáblák, látszik, hogy évek óta elhagyatottan áll. De vajon miért? Az épület látszólag ép, bár ráférne már a felújítás. Tornya tetején csonka kereszt, ez visz arra a tévútra, hogy templomnak gondolom, de így csak jobban érdekel, miért hagyták magára? Kíváncsiságom annyira felkelti az épület, hogy utánajárok. 

Nincs sok feljegyzés róla, de ami azonnal tisztázásra kerül, az az épület funkciója. Sosem volt templom, de még csak imaház sem, ahogy a Google térképe írja. Már eredetileg is iskolának épült az 1900-as évek első felében. 

Az enyingi könyvtárból kapott, településről készült feljegyzések szerint, Balatonbozsokon 1925-re már két, római katolikus felekezeti népiskola is volt. Mindkettő 1-1 tanteremmel és 1-1 tanárral várta a falu nebulóit. Középiskola, óvoda, sem levente egyesület nem volt a községben. A katolikus egyház 1928-ban új iskolaépület építésébe kezdett. De minek torony egy iskolának? Az egyház, harangjai számára terveztetett kis tornyot az épületre. A falusi iskolák mellett – ahol rendszeresen miséztek – haranglábakat emeltek. A torony vélhetően költséghatékonyabb megoldás lehetett, mint a harangláb építése.

Az építkezés idején a településen nem volt nyilvános óra, melyhez a lakosság igazodhatott volna, saját órával még nem rendelkezett ebben az időben minden család. A község a megépült iskola tornyába szereltetett egy jó órát, amit aztán, a bozsoki római katolikus egyháznak ajándékozott. 

Az iskola épülete 1929-re el is készült. A településen élők nagy áldozatot vállaltak, hogy új iskolával gazdagodjanak. Az építkezéshez szükséges pénzt csak a jobbára napszámból élő, katolikus adózók fizették, így idővel az iskola fenntartásához anyagi segítséget kellett kérni. 1937-ben évenkénti 500 pengő folyósítását szavazták meg a település képviselő tagjai, ami érthető is volt, mivel az iskolába felekezeti különbségek nélkül bárki járhatot és levente oktatást is tartottak. 

Az iskola minden tégláját, palalapját, a bozsoki emberek adták össze úgy, hogy abból  kevésből kellett elvenni, ami nekik is volt. Nem csak egy épület, hanem egy közösség teremtő ereje ez az épület, melyben az 1960-as évekig folyt a gyerekek oktatása. Később közösségi térként használták, de 2003 óta sorsára hagyva áll, a főút melletti kis magaslaton. Enying város vezetése évek óta dolgozik a lehetőségeken, hogy megmentse ezt a kis ékszerdobozt, a falatnyi bozsoki történelmet, de az anyagi lehetőségek még váratnak magukra. A kedves kis épület, közben egyre rosszabb állapotban van.