Zámolyon becsülték a szederfákat

Nem hiányoztak a szederfák a dunántúli községekből sem. Szülőfalumban, Zámolyon a házak udvarán a konyhaajtó előtt gyümölcsfa, leggyakrabban szederfa vagy körtefa állt. Terebélyes lombkoronájukkal enyhet biztosítottak a tornácon üldögélő öregeknek, gyümölcsüket az udvaron játszó gyerekek kedvenc csemegének tartották. Nagyszüleim Öreg utcai házánál 1944/45 telén egy akna találta el a konyhaajtóba ültetett szederfát. Törzsének egyik oldalát lehasította, de a fa nem adta meg magát. Kérge a másik oldalon megvastagodott, szinte új törzzsé alakult, amely azóta is az ágakhoz, levelekhez, a minden évben bő, hamvas terméshez vezeti az éltető nedveket. Édes gyümölcséből illatos, erős pálinkát főztek.

Néhány házzal arrébb, a Tóth-kocsma udvarán is állt egy hatalmas szederfa. A nagy, L alakú kocsmaépület udvarán faoszlopokra féltetős szaletlit építettek. Fölé nőtt az óriás szederfa koronája. Jó idő esetén alatta táncoltak a bálozók. A szederfa törzse ipszilon alakban kétfelé ágazott, de két ága alul 50-50 centiméter vastag volt. Az 1930-as évek végén egy nyári szélvihar elrepesztette a törzsét az elágazásnál. Ifjú Szakál Imre kovácsmester vaspánttal összekapcsolta a megrepedt törzset: a két ágat a repedésnél pánttal, csavarokkal összehúzatta. Így nemcsak, hogy nem repedt tovább, hanem szépen összeforrt. Tóth József kocsmáros ekkor említette, hogy a szederfa terméséből főzetett pálinka jól pénzel.

Gyakran tértek be a Tóth-kocsmába az 1930-as évek végén, 40-es évek elején a fehérvári laktanyákból a vértesi, tüskéséri lőtérre masírozó katonák. Megpihentek itt, közülük többen ittak egy-egy pohár italt, de akinek nem tellett rá, csak a szedret eszegette az udvaron. Annyira becsülték a zámolyiak a szederfát, hogy még az 1924-ben emelt első világháborús emlékmű két oldalára is azt ültettek. A református harangozóház udvarán is egy hatalmas hamvasszeder-fa állt.

Szederfára szőlőlugast is futtattak: Böde Jánosék Új utcai kertjében középen egy sor szederfára futtatták fel a szőlőt még az 1960-as évek elején is. Szederfás út vezetett a faluból Székesfehérvárra egészen a Farkas-tanyáig, a másik irányban Tata felé a Keresztútig. A Szederfás-dűlő a Burgán, Borbálán keresztül Sárkeresztesnek tartó út egy része, amely a zámolyi határból a keresztesibe vezet mindkét oldalán szederfákkal. Borbála és Laja-puszta között a Burján-völgy fölötti Szedres-oldal szederfákkal körülültetett szántóföld. Az uradalmi földeket behálózó utak, dűlők mellé a szederfákat Farkas Imre tiszttartó, Farkas Imre (1788–1866) székesfehérvári püspök édesapja ültettette. Az utak melletti szederfákról mindenki szabadon szedhetett szedret: ponyvára rázták, vödrökbe vagy hordóba gyűjtötték. Júniusban érik az első gyümölcs, amiből pálinkát lehet főzni. Nagyon édes, ezért a szederpálinka 50 fokos is volt. Nem keverték semmilyen más gyümölccsel, a sárgabarack és a szilva jóval később érik.