Fontos üzenet!

2022.01.09. 16:00

Egy lepsényi képeslap története

Egy régi, a két világháború között készült, és 1943 után megírt képeslap sok érdekes, értékes információkkal szolgálhat.

V. Varga József

„Németh Gyula őrvezető úrnak… Édes Gyuluskám!” – Az ismeretségből hamarosan házasság lett Fotó: Archív (Laczi János)

A képen a lepsényi református templom és a lelkészlak látható. Előterében a Fő utca, melynek burkolata még macskaköves volt. Az épületek és az út között egy mára már eltűnt fasor díszeleg. A templomba az utcáról kis fakorlátok közötti lépcsősoron lehetett felmenni. Mára már ez nincs meg. A kerítések vörös homokkőből készültek, melyeket falécekkel borítottak. A lelkészlak utcafront felőli oldala három timpanonos, és az ablakok feletti rész díszítéssel ellátott. A templomtorony órája szerint délután négy óra volt. A templommal szemközti oldalon látható egy villanypózna és egy lámpabúra is.

 

A képeslap hátoldala levelet, üzenetet tartalmaz. A címzett, bizonyos Németh Gyula őrvezető úr volt, az anziksz Mezőlakra lett címezve, Veszprém megyébe. A levél írója Mátyás Julianna (1906–1988), hajdani lepsényi lakos. Julianna, mint akkoriban szokás volt, elszegődött szolgálni. Budapestre került, ahol egy hadikórházban volt ápoló. Németh Gyula a Don-kanyarban harcolt, megsebesült, majd a fővárosi hadikórházba vitték gyógyulni. Az egyik ápolónő különösen a szívébe lopta magát, történetesen Mátyás Julianna. 

 

Az ismeretségből hamarosan házasság lett. Ezt vetíti előre a képeslap hátoldalán lévő szöveg is, mely magázódó stílusban íródott, ahogy ez akkoriban szokás volt. Idézet a levélből: „Karácsonyi és egyben újévi üdvözlőlapját megkaptam, fogadja érte hálás köszönetem. Én hosszú levelet küldtem karácsonyra, de ma már csütörtök és levél még nem jött mióta otthon van…” 

Egykori lepsényi anziksz: a református templom és a lelkészlak Fotó: Archív (Laczi János)

Az írás stílusa személyes, de tisztelettudó, ugyanakkor van benne egy kis női rafinéria is, ugyanis a levél írója számon kéri a címzettől, miért nem írt neki, ha már egyszer otthon van! A levél további részletei a képeslap hátoldalán a lepsényi könyvtárban elolvashatók.

 

A képeslapot és a családi vonatkozású adatokat Laczi János osztotta meg velünk, akinek Mátyás Julianna a nagynénje volt. Ahogy Laczi János megjegyezte: a képeslapot olvasva, abban a korban az emberek és a házastársak is megadták egymásnak a kellő tiszteletet, amely mára szinte teljesen eltűnt a mindennapjainkból.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!