2022.01.09. 16:00
Egy lepsényi képeslap története
Egy régi, a két világháború között készült, és 1943 után megírt képeslap sok érdekes, értékes információkkal szolgálhat.
„Németh Gyula őrvezető úrnak… Édes Gyuluskám!” – Az ismeretségből hamarosan házasság lett Fotó: Archív (Laczi János)
A képen a lepsényi református templom és a lelkészlak látható. Előterében a Fő utca, melynek burkolata még macskaköves volt. Az épületek és az út között egy mára már eltűnt fasor díszeleg. A templomba az utcáról kis fakorlátok közötti lépcsősoron lehetett felmenni. Mára már ez nincs meg. A kerítések vörös homokkőből készültek, melyeket falécekkel borítottak. A lelkészlak utcafront felőli oldala három timpanonos, és az ablakok feletti rész díszítéssel ellátott. A templomtorony órája szerint délután négy óra volt. A templommal szemközti oldalon látható egy villanypózna és egy lámpabúra is.
A képeslap hátoldala levelet, üzenetet tartalmaz. A címzett, bizonyos Németh Gyula őrvezető úr volt, az anziksz Mezőlakra lett címezve, Veszprém megyébe. A levél írója Mátyás Julianna (1906–1988), hajdani lepsényi lakos. Julianna, mint akkoriban szokás volt, elszegődött szolgálni. Budapestre került, ahol egy hadikórházban volt ápoló. Németh Gyula a Don-kanyarban harcolt, megsebesült, majd a fővárosi hadikórházba vitték gyógyulni. Az egyik ápolónő különösen a szívébe lopta magát, történetesen Mátyás Julianna.
Az ismeretségből hamarosan házasság lett. Ezt vetíti előre a képeslap hátoldalán lévő szöveg is, mely magázódó stílusban íródott, ahogy ez akkoriban szokás volt. Idézet a levélből: „Karácsonyi és egyben újévi üdvözlőlapját megkaptam, fogadja érte hálás köszönetem. Én hosszú levelet küldtem karácsonyra, de ma már csütörtök és levél még nem jött mióta otthon van…”
Az írás stílusa személyes, de tisztelettudó, ugyanakkor van benne egy kis női rafinéria is, ugyanis a levél írója számon kéri a címzettől, miért nem írt neki, ha már egyszer otthon van! A levél további részletei a képeslap hátoldalán a lepsényi könyvtárban elolvashatók.
A képeslapot és a családi vonatkozású adatokat Laczi János osztotta meg velünk, akinek Mátyás Julianna a nagynénje volt. Ahogy Laczi János megjegyezte: a képeslapot olvasva, abban a korban az emberek és a házastársak is megadták egymásnak a kellő tiszteletet, amely mára szinte teljesen eltűnt a mindennapjainkból.