Batthyány Géza

2021.03.28. 15:45

Kincskereső gróf a Somlyó-hegyen

Nem csak napjaink régészeinek és műkedvelő kincsvadászainak fantáziáját izgatják a régmúlt emlékei a Fehérvárhoz közeli „ikerhegyeken” és környékükön. A ma Szár- és Somlyó hegynek nevezett hegyvonulat magasabb részén 140 évvel ezelőtt ásatásba fogott a terület birtokosa, gróf Batthyány Géza (1838-1900).

Tóth Sándor

Ennyi maradt a Somlyó hegyből, ahol a leletek előkerültek 1881-ben

Fotó: Karóczkay Zsófia

A közéleti emberként (a főrendiházban képviselő) és a tudományok, művészetek pártfogójaként ismert főnemes 1881 novemberében nem éppen egy főúrtól megszokott kutatási munkálatokba kezdett Polgárdiban levő birtokán, az akkori elnevezése szerinti Somló-hegyen.

„A gróf közel három hétig folytatta a domb tetején elterülő fennsík fölkutatását. Mindenütt a sziklaalapig ásatott le és a terület mintegy fele részén egy hüvelyknyi föld se maradt érintetlen” – számolt be az ott történt kutatásról Hampel József, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori neves régésze (az Érem- és Régiségtár későbbi igazgatója) a tekintélyes szakmai kiadványban, az Archaeologiai Értesítőben.

A „régészkedő” főnemes, gróf Batthyány Géza: a tudományok és művészetek pártfogója, egyben műgyűjtő is volt
Fotó: archív

Batthyány Géza alapossága bizonyára nem lehetett véletlen, mivel nemcsak tudomással bírt a szomszédos Száraz-hegyen (ma Szár-hegy) 1878-ban talált késő római kori ezüstállványról, de érdeklődéssel tekintette meg a párizsi világkiállítás magyar pavilonjában. A Magyar Nemzeti Múzeumban restaurált, egy fa kivágásakor a gyökérzet kiásása közben előkerült kincsnek országos és nemzetközi híre volt abban az időben. A szenzációs leletről nyilván szinte az elsők között értesült a gróf, akinek szőlőbirtoka volt a hegyen. Mint műgyűjtőt is érdekelhették az antik tárgyak, ugyanis nemcsak művészetpártoló volt, de a Hauszmann Alajos tervezte, itáliai reneszánsz stílusban épített budapesti „Teréz körúti palotájában mesés műkincseket halmozott össze”, írta róla a Pesti Hírlap.

Ennyi maradt a Somlyó hegyből, ahol a leletek előkerültek 1881-ben
Fotó: Karóczkay Zsófia

A Somlyó hegyi ásatás eredményéről, az ott talált leletekről képszerű ismertetőt adott a fentebb már idézett Hampel József: „Egyik helyen négyszögidomú falakkal szabályosan határolt tér, más helyütt kőkeménységű terrazzo, még másutt egyes falmaradványok, a sziklába vájt sírok, tömérdek terméskő, kőragasz, téglák: ez volt a látvány, mely előttünk föltárult. A kőrakáson, melyben az omladékos kőmaradványokat összerakták volt, faragott kőtagozatokat láttunk. E falaktól határolt részen egy sziklasírban ezüsttálczákat, tölcséridomú ezüsttárgyat, karpereczeket, csatokat, apró kést, gyűrűket és pénzeket találtak, melyek szerint legalábbis a XIII. századból kell e leleteket származtatni. A középkori tárgyak legfontosbbika a XII. századbeli kis bronz-feszület, az épületeken kívül, a puszta földben találtatott; ott veszhetett el sírbontáskor.” A továbbiakból az is kiderül, hogy egy népvándorlás korinak ítélt temetőből több mint 120 csontváz került elő néhány tekercses arany- és ezüst fülbevalóval. Meglepőbb volt a régész számára, hogy római téglákat is találtak a helyszínen, ebből arra következtetett, hogy az ásatások folytatása esetén római kori épületmaradványok is felszínre kerülhetnek. Hampel végül így összegez: „Bizonyára kevés pont van hazánkban, melynek régészeti viszonyai oly bonyolultak és rejtélyesek, mint a Somló.”

Sajnos a régész utóbbi gondolata ma már nehezen értelmezhető számunkra, mivel a Somlyó hegy jelentős részét szinte letermelte a Batthyány család birtokán üzemeltetett kőfejtő. A bányászat előrehaladtával tűntek el a heggyel együtt a Bökény nemzetség által 1083 előtt alapított monostor romjai, pedig még a 20. század elején álltak. A „hegymaradvány” ma az ember által okozott táj- és műemlékrombolás mementója.

A régmúlt kincsei az Archaeologiai Értesítőben megjelent korabeli tudósításból
Fotó: Archív

Visszatérve a kincskereső grófhoz, Batthyány Géza a Somlyó hegyen feltárt, ismertetett leleteket a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, viszont több értékes darabot megtarthatott a magángyűjteménye számára – tehette ezt mint a terület birtokosa. Erre utal egy nemrég előkerült híradás a Pápai Lapok 1881 december 4-i számából: „A szomszéd Fehér megyében Polgárdin, mint egy magánlevélből értesülök, gr. Batthyány Géza birtokán november végén nevezetes régiségeket találtak. Találtak nevezetesen faragott kőből s téglákból készült sírokat, megtalálták a már évek előtt talált triposznak ezüst medenczéjét.”

Valószínű, a 140 év után most először nyilvános közlésre került sajtódokumentum mint érdekesség kerülhet be a Somlyó hegy és a Seuso-kincs történetébe. Szinte kideríthetetlenek tűnik, hogy gróf Batthyány Géza valóban a híres késő római kori kincshez tartozó kőszárhegyi állvány ezüst medencéjét találta meg 1881ben folytatott ásatása során.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!