Lepsény első, megénekelt mondája a „fekete halálhoz” fűződik

A Dél-Fejér megyei települést – a török uralom végét követően – jobbára elkerülték az országot sújtó történelmi viszályok, például a Rákóczi-szabadságharc eseményei. Az 1710-es években zajló pestisjárvány, majd az 1800-as években bekövetkezett földrengés és kolerajárvány azonban Lepsényt is érintette.

A „tó” közelségét egy utcanév is jelzi: a határban található az Asszonytava

Ezt – pontosabban a „fekete halálként” emlegetett pestisjárványt – énekelte meg Medgyasszay Vince is 1936-ban megjelent Falusi melódiák című kötetében, amely által megszületett Lepsény első írásos legendája. A szerző 1868-ban a Veszprém megyei Csajágon született, s 1952-ben, Pápán hunyt el. 1935-től a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke volt, előtte, 1901-től, harmincnégy éven át Lepsényben szolgált lelkészként. 1920 és 1935 között a Mezőföldi Egyházmegye espereseként is tevékenykedett, aktív és ismert tagja volt a mezőföldi közösségnek. Az ismertséghez az is hozzájárult, hogy a lelkész nemcsak verseket, egyházi beszédeket írt, de több cikke is megjelent különböző egyházi folyóiratokban.

Az általa írt helyi monda az Asszonytava címet viseli, középpontjában özvegy Taliánné Perzsovics Magdolna áll. A legenda szerint a pestisjárványt Lepsényben böjttel igyekeztek megfékezni: a város tanácsa tiltotta a nagy evést-ivást, a jószágok levegőre verését, az itatóvályúba nem lehetett kútnál vizet merni, az asszonyok nem gyújthatták be a tűzhelyet, de még a betegek sem fogyaszthattak főtt ételt. Egyedül a víz és a kenyér volt a megengedett élelem. S hogy a rontás teljesen megszűnjön, nem pártolták a szerelmet sem. Aki e törvényt megszegte, vesztét a „fekete tóban” lelte – az 1700-as években Lepsényben vízbe fojtással végezték ki az embereket. A mendemonda szerint Perzsovics Magdolna szívét egy várpalotai labanchadnagy rabolta el, aki ezekben a vészterhes időkben is betoppant mátkájához. Az özvegy annyira megörült neki, hogy nemcsak örömmel fogadta, de éhezni sem hagyta őt: a tiltás ellenére tüzet ébresztett és baromfit kopasztott. Ennek eredménye látszódott is: mikor a nép a templomból kiment, észrevették a kéményen kifutó füstöt.

Perzsovics Magdolnát személyesen Tóth István főbíró látogatta meg, aki bár komoran lépett a házba, Magdolnát nem rettentette el. Másnap reggelre csak az asszony hűlt helye maradt – azt suttogták, a nő a máig „Asszonytavaként” nevezett tóban lelte halálát.