A Kupi család Szent István koráig tudja visszavezetni izgalmas, kalandokban bővelkedő családfáját

Évtizedek óta foglalkozom családfakutatással, családunk eredetének, múltjának kutatásával. Ezt tudták, tudják családunk tagjai, s általában ma már csak temetéseken szokott összejönni a szűkebb, tágabb család. Ilyenkor szokott felvetődni, hogy jó lenne találkozni, úgy, hogy ne legyen eseményhez kötve, hanem bárki részt vehessen, a legkisebbtől, a legidősebbig. Tavasszal egy családi temetésen eldöntötték, hogy idén nyáron, július első hétvégéjén találkozzunk nálunk Kápolnásnyéken. Telt-múlt az idő, egyre többen jelezték, hogy akkor ők is jönnének, gyerekestől-papástól. Júniusban összeszámoltuk, s láttuk, hogy közel hatvan főre számíthatunk. Kitaláltam az apropót is, ami egy 1935-ben készült családi kép, ahol nagyapám 66 évesen, három fia feleségestől, és az akkorra már megszületett gyermekek voltak a képen. Ez a kép került fel a meghívókra, programokra, köszöntőtáblákra, az ajándék borokra. Kértük, hogy minden család hozzon egy kis sütit és egy kis üdítőt. Pezsgőről, borról és ebédről mi gondoskodtunk. Eljött a nagy nap, érkeztek a családok, mindenki hozott valamit, gyűltek a sütihegyek, az üdítők. Kezdés előtt, a gyerekek élvezettel kóstolgatták a sokféle sütit és innivalót. A felnőttek örömködve nosztalgiáztak.

Még ezer év után is összejönnek

A hivatalos megnyitórészben ismertettem, hogy a Kupi család említése a Magyar Diplomatikai Levéltárban (DL) és a Magyar Diplomatikai Fényképgyűjteményben (DF) 34 oklevélben történik 1057. 06. 04. – 1526. 08. 29. a Mohács előtti időszakban, de ez a szám a kutatások során még bővülni fog. Az ezredforduló előtt, az ős Kupi család első férfi tagjai és feleségei nagy valószínűséggel Koppány (Kupa) herceg Somogy-Tolna területére eső hercegségben élhettek, mint szántó-vető szolgálók (arator). I. István 997-ben összecsapott Koppány vezérrel, segítői voltak a feleségével, bajor Gizellával érkezett páncélos lovagok, köztük Vencelin lovag is, aki az ifjú uralkodó hadvezére volt, s a Veszprém melletti csatában megölte és legyőzte Koppány vezért. Ezért a királytól Vencelin megkapta Koppány birtokainak egy részét és az ispánságot, az ott élőkkel együtt. Vencelin fia Radó örökölte apja birtokait, majd I. András király idejében nádori tisztet töltött be. Radó nádor végrendeletben, amely 1057. 06. 04-én kelt, többek között „Mortis (Martos) nevű helyen élő 4 családot, köztük Kupit, feleségével és fiaival a pécsi püspökségnek – Mór püspöknek adományozza, s földeket, amit ott a nádor bírt”.

Érdekessége az oklevélnek, hogy ugyanaz a Miklós főpap írta, aki két évvel korábban a Tihanyi apátság alapítólevelét. A kinagyított képen bemutattam, hogy a latin nyelven íródott okiratban, a 18. sor jobb széle előtt található a Kupi családnevünk. A Kupi család több mint harminc Mohács előtti oklevelében sok érdekesség van. A fontosabb iratok a családról: 1320-as évek elején Benedek fia Kupi Cosma, nádori, királyi megbízottként, a törvény képviselve vett részt különféle peres ügyekben. Ugyanő beházasodva a Szente-Mágocs nemzetségbe, apósától, aki perbe keveredett, megveszi a Kethel nevű települést 1324-ben, kegyúri jogával együtt, mintegy hatkilónyi ezüstért. 1402-ben Zsigmond király megbízásából Kupi János birtokba iktatást végzet György pappal közösen a Somogy megyei Horpáchon. A nemzetségünk kiemelkedő tagjai Pécs 20. püspöke Alsáni Bálint és Zsigmond király által alapított Sárkány Lovagrend egyik bárója Alsáni János főpincemester. Az 1436. 08. 27-én kelt oklevélben bepanaszolja a bakonybéli apát Kupi Lőrinc Bátorkő (Várpalota korábbi várának neve) várnagyát hatalmaskodásért.

Több családtag a török idők alatt Vas és Zala megyékben élt

1441-ben I. Ulászló király, fő- és jószágvesztésre ítéli a Kupikat, mert az özvegy Erzsébet királynét támogatták, és segítették a csecsemőkirály és a korona kimenekítését Bécsbe, de egy hét múlva, mivel „Ulászló hűségére tértek”, új oklevelet ad ki, miben megbocsájt és életükben és vagyonukban háborítatlanul megtartja őket. Szerencse, hogy nem hirdették ki gyorsan az előző ítéletet, így ma nem írhatnám ezeket a történeteket! Hunyadi János kormányzó alatt a Küküllő vármegyében szénaverési Szénaverési Kupi család volt a település birtokosa és kegyura. A család férfi tagjai rendszeresen királyi, nádori, káptalani megbízatások, birtokba iktatások, peres ügyek intézése ügyében jártak el, ezért említik a különféle oklevelekben. Több családtagunk a török idők alatt Vas és Zala megyékben élt, s a családi iratok egyéb anyagok, a Belső Vat-i kúriában voltak tárolva, s a törökök Bécs elleni felvonulásakor pusztultak el, vesztek el. Később több generáción keresztül a keszthelyi végvárnak voltak katonái, nemesi szabadságban élve. Napjainktól, születési, halálozási anyakönyvekkel és várkatonai listákkal az 1600-as évekig tudtam visszavezetni 13 íziglen a közvetlen családi ősöket, mert több generáció a keszthelyi várban szolgált tizedesi rangban.

A nemesség igazolása 1754-ben megtörténik

1701-től a keszthelyi várat felszámolják és lerombolják az osztrákok. Az addig nemesi szabadságban élő Kupi családot, mivel elvesztek a családi iratok, armális, igazoló iratok a török pusztítás alatt, jobbágysorba akarják kényszeríteni a család fiatal férfi tagjait, akik Veszprém megyében kérték a nemességük igazolását 1733-ban. Többen elköltöznek Tolna, Fejér, Baranya megyékbe, házasságokat kötnek. A nemesség igazolása 1754-ben megtörténik. A Mi Kupi águnkból Johannes Kupi 1755-től Tolna megyébe Felsőnyékre házasodik, onnan Iregszemcsére, majd a Velencei-tó mellé Kápolnásnyékre kerültünk. A családból többen 48-as honvédek voltak, s többen megjárták az osztrák várfogságot is. A család címerét a mai napig nem sikerült megtalálnom, ez még várat magára. Érdekességként annyit még, hogy a közelmúltban elkészíttettem a DNS-vizsgálatomat, amely igazolta és alátámasztotta az elképzeléseimet és az eddigi kutatásaimat, s a családunk több mint ezer éves jelenlétét a térségünkben.