Pákozdról másképpen – Uralkodói kettős identitás

A császári haderő lassan mindenütt leveri a területén fellángolt forradalmakat. Prága nyugodt, Bécsben teljes a katonai kontroll, Milánóban pedig Mészáros Lázár, ezúttal császári tiszti egyenruhában, éppen a lázadás elfojtásán serénykedik. A birodalom hétköznapjai kezdenek visszatérni a megszokott kerékvágásba, a császár figyelme így ismét a magyarok felé fordul. Politikai számításból írta alá az áprilisi törvényeket, időt akart nyerni, ám most jó lenne valahogyan visszacsinálni ezt a törvényes, de kellemetlen helyzetet. Itt jön a képbe Jellasics horvát bán, a Habsburg Birodalom lojális tisztje, aki hajlandó katonailag gyógykezelni a császári főfájást. Megindul a magyarok ellen, akik részéről nem számít komolyabb ellenállásra, hiszen nincs is saját hadseregük. Várakozásait igazolni látszik a tény, hogy Pákozdig nem áll útjába senki. Közben azonban a zseniális Batthyány sem tétlenkedik. Személyesen keresi föl a Magyarországon állomásozó császári, illetve magyar szempontból királyi csapatok vezérőrnagyát, Franz Holtsche dandárparancsnokot, akivel arra jutnak, hogy Batthyány, mint őfelsége kormányának törvényes miniszterelnöke, Magyarország területén jogszerűen rendelkezhet a királyi csapatokkal. Ebben megállapodva Batthyány Pákozd és Sukoró térségébe rendeli a Holtsche-vezette két olasz gyalogezredet – és az olasz lovasezredet.

Így esett, hogy Pákozdon a frontvonal mindkét oldalán lengetett sárga-fekete lobogókat a szél – Jellasics őszinte bánatára. Főleg, miután megállapította, hogy a vele szemben álló két olasz ezred a kor egyik legütőképesebb tüzérdandárja, akik 12 másodpercen belül töltenek újra és tüzelnek ismét. Bizonyos szempontból tehát Pákozdon V. Ferdinánd osztrák császár ütközött meg V. Ferdinánd magyar királlyal.