Múltidéző - A múlt és jelen romantikája

Le corbiusier, a XX. század építészetének atyja trubadúr-újságíróknak nevezte azokat a zsurnalisztákat, akik a sajtó hasábjain újra és újra megéneklik a régi városok és régi vidékek poézisét, miközben gondosan kerülik a jelen gondjait, hallgatnak az urbanizmus törvénytábláiról . Holott arról kellene írniuk, a városépítésben hogyan lehet orvosolni az idő rombolását, hogy ne veszítsék el formájukat, hangulatukat.

A jelen kérdése: milyen lesz a holnap? Sikerül-e megőrzini a műemlékegyüttesek antik fényű romantikáját, nem fojtja-e majd el az otrombán föléjük magasló új városrészek gyűrűje?

Budapest, Sopron, Eger, Pécs, Kőszeg, s az ország többi négydimenziós városainak térbeliségén kívül, létükben fontos meghatározó a történelmet jelentő idő. A különböző korú és stílusú zárt sorban álló épülettömbök, a barokk, a gót, reneszánsz hangulatot vegyesen árasztó utcák harmóniáját nem bonthatják meg a foghíj-beépítések. A műemlékek közé beékelődő új házak nem változtathatják meg az utcavonalakat, a magassági arányokat. Homlokzatuk belesimul a környezetbe. A ma építészete mértéktartó, hagyja érvényesülni a múlt örökségét, építészeti értékét, de szerencsére hiányzik belőle a korábbi évek foghíj beépítéseire irányuló jellegtelen alázat. Egyszerű eleganciájával emeli ki a klasszikus stílusok tisztaságát, emellett azonban nem halványul saját szépsége, a formák könnyed játéka: a fa, az üveg és a nyersbeton összhangja.

Képriportunk a múlt és jelen romantikáját idézi a budapesti Várnegyed építészetében.