Táncosok és drámahősök jelmezeinek tervezője a fehérvári Ocskó-Kü Kata

Nyáron Lánczos-Szekfű-ösztöndíjat kapott; alkotómunkára. Részint egy megfelelő felszereltségű varrógép került-kerekedett ki a támogatásból.

Amikor belépett hozzánk a fotós műterembe, a kiadós fűtés miatt egyre csak hántotta le magáról a különféle pulóvereket, maradt rajta a blúz. Később mesélte el, hogy a felső mintái saját kézzel hímzett figurák. Magas lány, farmerját mégis sikkesen felhajtva-hajtogatva viselte. Színe és mintázata alapján úgy tűnt, vagy öt nadrág lett elébb felcsíkozva, mint a metélt tészta, majd egybevarrva úgy, hogy a tervezője se ismerjen rá. Bár állítólag boltban vásárolt konfekció.

Kata édesanyja technikatanár, s alighanem hazavihette a munkát, mert otthon van a varrásban, horgolásban, kötésben anya és lánya egyaránt.

– A Tópartiban grafika szakos voltam, viszont sokszor jártam át a textiles műhelybe, kicsit körülnézni, új dolgokat tanulni. Részt vettem szakmai gyakorlatokon is, onnét vannak az első varrógépes „leülök és varrok magamnak egy nadrágot, mert miért is ne?!” típusú élményeim.

– Öt éven keresztül tagja voltam az iskola drámakörének. Mindig részt vettünk a Vörösmarty Színház Atlantisz-programján – mesélte, miután egy általunk is ismert Toldi-előadásról, -jelenetről kérdeztük. Tudniillik a színház e közösségi programjában rendre megyei középiskolai társulatok visznek színre egy-egy klasszikust, a teátrum színművészeinek támogatásával, Katáékat Závodszky Noémi mentorálta. – Úgy éreztük, miután komoly részeket kaptunk, jó lenne bele egy táncjelenet. Hobbim a kortárs tánc, négy éves korom óta csinálom. Ez kiderült a felkészítőink számára is, így megkértek, hogy a bujdosós álomjelenetéhez találjak ki koreográfiát, jelmezterveket, színpadképet – idézte föl.

Kata ezután, 2018. őszén kezdte el látványtervezői tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Három fő szakirányuk a jelmez, a díszlet és a báb.

– Komplex képzés: színház, művészettörténet, nevelés, kis pszichológia, filmtörténet. Minden félévben van egy tervezési feladatunk, kapunk egy darabot, amihez díszletet és jelmezt kell készítenünk. Ez egy féléves, hosszú projektmunka, ami kutatásból áll, a különböző korok és értelmezések megismerésén keresztül jutunk el a tervekig – mondta.

„Leülök és varrok magamnak egy nadrágot, mert miért is ne?!”

Szabásmintákat, látványterveket, makettdobozt, műszaki rajzokat, kivitelezési terveket egyaránt le kell tenniük az asztalra.

– Ebben a félévben a Don Juant dolgoztuk föl. Ez egy szabad félév volt, mindannyian úgy értelmezhettük, és olyan korszakba helyezhettük a drámát, amelyikbe szerettük volna, én táncszínházi előadásként dolgoztam föl – mondta. – Ami pedig megvalósult: 2019-ban a budapesti Örkény István Színház Kertész utcai Shaxpeare-mosó című előadásába dolgozhattunk be; ez egy nagyon modern Rómeó és Júlia átdolgozás volt. Maszkokat és jelmezeket készítettünk.

Egy évvel ezelőtt együtt dolgozott a Székesfehérvári Balett Színház két tagjával, egy táncossal és egy koreográfussal, akik egy stuttgarti szóló táncfesztiválra készültek, jelmezt tervezett és varrt a balett-táncos számára.

A fiatal látványtervező hároméves egyetemi alapképzése idén tavasszal ér véget; diplomázik. Tervei szerint nem fut neki egyből a mesterképzésnek, szeretne gyakorlatot szerezni.

– Érdekelne egy szabászati képzés, mert ugyan tanulunk erről, de ilyen óránk nincs. Bár tervezőként nem nekem kellene megvarrni a jelmezeket, de segítene, ha ismerném annak a folyamatnak is minden egyes részletét.