A korona maga a király: Miskei Antal Szent Istvánról, az államalapításról

Miért a Szent Korona éve az idei esztendő?

– Negyven évvel ezelőtt, 1978. január 6-án az USA kormánya nevében Cyrus Vance amerikai külügyminiszter Budapesten, az Országház épületében átadta a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket Apró Antalnak és az általa vezetett küldöttség tagjainak. Ezzel a magyar nép legdrágább történelmi „ereklyéje” 33 év után visszatért hazájába.

Milyen egyedi sajátosságok jellemzik a magyar koronát?

– A Szent Korona egyrészt egy létező, kézzel fogható tárgy, másrészt az államiság szimbóluma, amelyhez különböző vallási és politikai nézetek kapcsolódnak.

Hogyan vélekedett a régmúlt embere a korona eredetéről?

– A magyar közvélemény a 18. század végéig szilárdan hitte, hogy a Szent Korona az első keresztény magyar uralkodó, Szent István fejéke volt. Ennek a képzetnek az elterjedésében nagymértékben közrejátszhattak az államalapító király életét bemutató kegyes legendák. A 12. század elején összeállított Hartvik-legendában a következő tagmondat olvasható: „…ami István a görög nyelvben, az korona a latin beszédben.” Az István név a görög „sztephanosz” szóból származik, ami magyarul „koszorú”-t, latinul „corona”-t jelent. A korai hagiográfiai művek tehát a koronát István király személyével hozták összefüggésbe, s ez az álláspont évszázadokon keresztül meghatározta a hazai közgondolkodást.

Hogyan viszonyul a tradícióhoz a tudomány?

– A szakemberek – történészek, régészek, művészettörténészek, ötvösök stb. – többsége elutasítja a hagyomány hitelét. Azt vallják, hogy a Szent Korona mai formájában nem lehetett István király tulajdona, hanem azt utólag illesztették össze.

Az iskolában úgy tanultuk, hogy Szent István király Rómából kapott koronát II. Szilveszter pápától és/vagy III. Ottó német-római császártól. Igaz ez az állítás vagy sem?

– Kétségkívül igaz, de az eredeti Szent István-i korona valószínűleg nem azonos azzal a tárggyal, amelyet jelenleg a Parlament kupolacsarnokában őriznek.

Miért? Mikor készülhetett a Szent Korona?

– Az újabb történeti kutatások során kiderült, hogy a Szent Korona formáját tekintve nagy hasonlóságot mutat azzal a boltozatos koronatípussal, amelyet a német-római császárok a 10–11. században, míg a bizánci császárok az 1100-as évektől viseltek. Az utóbbi koronaformát kamelaukionnak nevezzük. Mindez azért fontos, mert Magyarország a 12. század eleje óta egy olyan államkonglomerátum – a Magyar Korona Országai – főkirályságának számított, amely az újkor hajnalán három társ- (Horvátország, Dalmácia, Szlavónia) és hat igényországot (Ráma/Bosznia, Szerbia, Halics, Lodoméria, Kumánia, Bulgária) foglalt magában. Ennek a „birodalomnak” az alapjait 1102-ben Könyves Kálmán vetette meg, aki ráadásul többször is világosan kifejezésre juttatta a szent király iránti tiszteletét. Legidősebb fiának és egyben utódának az István nevet adta, újból megíratta az 1083-ban kanonizált uralkodó életrajzát (Hartvik-legenda), s végül, de nem utolsósorban, nagy elődje mellé a székesfehérvári Nagyboldogasszony-templomban temetkezett. Nagyon úgy tűnik, hogy a Szent Korona, mint pártázattal, láncokkal és képekkel ellátott zárt „birodalmi” – nem császári, hanem „főkirálysági” – fejék a magyar–horvát perszonáluniónak (1102) és a Szent István-kultusz elterjedésének köszönhette létrejöttét.

Milyen részekből áll ez a „birodalmi” vagy „főkirálysági” fejék?

– A Szent Korona két részből áll: az abroncsból és a felső keresztpántból. Mind­két elem keményforrasztással készült, majd azokat durván összeszegecselték. Az abroncson gyöngyök, díszkövek és zománclemezek helyezkednek el. A zománcképek a Pantokrátort, Mihály arkangyalt, Gábriel arkangyalt, Szent Györgyöt, Szent Demetert, Szent Kozmát, Szent Damjánt, VII. Mikhaél Dukas bizánci császárt, Konstantinost vagy Konstantiost és Geóbitzast – Géza nagyfejedelmet (?), I. Géza magyar királyt (?) – ábrázolják. Az abroncshoz szorosan hozzátartozik a pártázat és a kilenc darab ékköves lánc. A felső keresztpántot 72 darab fehér gyöngy, 64 darab csepp alakú vörös almandin, nyolc darab apostollemez (János, Bertalan, Péter, András, Jakab, Tamás, Pál, Fülöp), felül egy négyzet alakú Pantokrátor-kép, számos filigrán motívum, illetve arany gömböcskék alkotta gyöngysor díszíti. A korona tetején 23,5 fokban dőlt gömbös szárvégű kereszt látható.

Milyen alkalommal került sor a használatára?

– A Magyar Szent Koronát 1916-ig azon az ünnepélyes szertartáson használták, amelyet a 18. század végéig a „felavatás”, „beavatás” (latinul: inauguratio) szóval jelöltek. Az elnevezés arra utal, hogy a ceremónia több részcselekményből álló egységes folyamat, amelynek összetevői együttesen fejezik ki a hatalom teljességét és égi eredetét. Legfontosabb mozzanatát kezdetben a felkenés képezte, amely által a király nemcsak népének világi vezetője lett, ha­nem egyházkormányzati jo­gok birtokosává is vált. A királyavatás sajátosan magyar jellegét a középkorban azok az íratlan szabályok adták, amelyek három feltétel egyidejű teljesítéséhez kötötték annak érvényességét. Nevezetesen: az avatást az esztergomi érseknek a székesfehérvári bazilikában kellett elvégeznie azzal a koronával, amelyről a közfelfogás úgy tartotta, hogy egykor az első magyar király, Szent István tulajdona volt. Az előírások rendszere azt a célt szolgálta, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsen az éppen trónra lépő uralkodó és a keresztény magyar állam alapítója között. A magyarság ugyanis Géza nagyfejedelem fiának személyében nem egyszerűen az első magyar királyt vagy az egyház egyik szentjét tisztelte, hanem elsősorban azt a mitikus őst, akitől az uralkodók hatalma és az alattvalók jogai erednek. Ebből a különleges helyzetből fakadt, hogy aki csak tehette, igyekezett a maga kiváltságait vagy jogait Szent István valós vagy vélt intézkedéseire visszavezetni. Ebben a szemléletben teljesen természetes, hogy egy olyan nagy horderejű eseményt, mint amilyennek a királyavatás számított, minden lehetséges eszközzel igyekeztek István király személyéhez kötni.

Milyen egyéb vonatkozásban kapcsolódik még a Szent Korona Székesfehérvárhoz?

– Az Árpád-korban Székesfehérvárott őrizték a felségjelvényeket, beleértve természetesen a Szent Koronát is.

NÉVJEGY: MISKEI ANTAL

Miskei Antal történész az Eszterházy Károly Egyetem Ókori, Középkori és Kora Újkori Történeti Tanszékének egyetemi docense, 7 könyv és számos tanulmány szerzője. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium elvégzése (1986) után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezett diplomát történelem – latin nyelv és irodalom szakon. Doktori disszertációját 1997-ben védte meg. 2010-ben „Szent István öröksége” címmel tartott előadássorozatán mutatta be Szent István megkoronázását, egyházszervezését, az általa megteremtett keresztény Magyar Királyság működését. Kutatóként a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltárban többször megfordult, és egy tervezett projekt keretében hamarosan ismét visszatér. 2014-ben habilitált. Az ő tollából születnek az Eszterházy Károly Egyetem hivatalos, latin nyelvű iratai. A hallgatói visszajelzések alapján tanári értékelése kiváló (4.9).