„Strandra magyar!” – Fejér megyei uszodaépítési láz a harmincas években

A hely az 1938-as Szent István Emlékév idején is népszerű volt, a Dunántúli Hétfői Újság így ír róla: „Székesfehérváré az ország legszebb strandfürdője […] melyre méltán büszke lehet Székesfehérvár, mert az egész országban alig van párja. Már olyan nagy a híre, hogy az átutazó autósok is felkeresik üdülés céljára. A helyi és a környékbeli közönség is annyira frekventálja, hogy a meleg napokon 1500-an is megfürödnek a tisztavizű medencékben. […] A strandfürdőnek köszönhetjük, hogy Székesfehérvár nyaralóvárossá változott át.”. A strand versenyuszodaként is működött és a már megszűnt Strandvendéglő is közkedvelt volt.

Nem a fehérvári az egyetlen 1930–1940 között létrehozott strandfürdő a megyénkben. A korszakban számos település fáradozott azon, hogy megépítse saját uszodáját.

A belügyminisztérium 1933. november 14-én kiadott 81600/1933 számú rendeletében minden „kedvező” anyagi helyzetben lévő városban és a 10 000 fő lélekszámot meghaladó községben szorgalmazta az uszodaépítést. Az érintett települések vidéki uszodaépítő bizottságokat alapítottak, a vármegyék és a törvényhatósági jogú városok főispánjainak pedig támogatniuk kellett a törekvést. Az Országos Testnevelési Tanács életre hívta az Országos Uszodabizottságot, hogy az uszodaépítő bizottságokat felügyelje, irányítsa és sportszempontból ellenőrizze. 1936-ig országosan 182 városban, illetve községben alakult vidéki bizottság. 1934-ben 21, 1935-ben 14, 1936-ban 18 uszoda épült 1 170 800 pengő összköltségért.

Az építkezéseket 1937–1940 között kellett lefolytatni, de a kiválasztott helységeknek a szükséges anyagi fedezettel is rendelkezniük kellett. A minisztérium a helyi bizottságok összetételére is javaslatot tett: szorgalmazta, hogy a községi elöljárók mellé a helybeli testnevelési vezetőt, a települések sporttársadalmának „szakférfiait” is vegyék fel.

A bizottságok feladatkörébe tartozott a tervezett uszoda méreteinek és építési anyagának megállapítása, az építési tervek és a költségvetés készítése. Az építkezések végeztével az építőbizottságok sportbizottságokká alakultak: fenntartották az uszodát és a Magyar Úszó Szövetség útmutatása mellett alakították ki sport munkatervüket.

Megyénk adonyi járásában 11 községet, a székesfehérvári járásban hármat érintett a program. Az előzetes felmérések megállapították, hogy Adony, Baracs, Dunapentele, Ercsi, Érd, Iváncsa, Kisapostag, Rácalmás a Dunát, míg Ráckeresztúr és Százhalombatta a Ráckeresztúri patakot használhatná uszodaellátásra. Csóron a Csóri-tó, Sárkeresztesen a Gaja patak, Zámolyon pedig a Burga patak és forrás lehetne vízvételi hely.

Havranek József alispán 1936-ban kelt jelentése megállapította, hogy a megyében 0,5–3 százalék pótadó emeléssel Ercsiben, Érden, Adonyban és Dunapentelén készíthető 1000 pengős úszómedence. Ennél kisebb, 500 pengős Zámolyon 2 százalékos, Iváncsán 3,2 százalékos, Sárkeresztesen 3,5 százalékos, Százhalombattán 4,4 százalékos emeléssel valósulhatna meg.

Végül Adony, Dunapentele és Ercsi mellett Mórra is terveztek strandfürdőt, de mellettük más települések maguktól is jelentkeztek: Kisapostag Baraccsal szövetkezve kívánt uszodát építeni, míg Rácalmás önerőből emelt volna egyet. A Nádasdladányban gróf Nádasdy Ferenc elnökletével alakult bizottság 5880 pengőt szánt erre a célra. A tervek szerint Zámoly 1937–1939 között, Érd 1938–1940 között építkezett volna. A kezdeti lelkesedés ellenére közel sem minden beruházás valósult meg, ilyen esetben a kiválasztott területet hajóállomásként vagy csónakázótóként hasznosították. Előbbire Adony, Dunapentele az utóbbira Nádasdladány a példa. Az elkészült strandok közül több az enyészeté lett: Ercsi strandfürdője a háború során sérült meg. Az érdi strand (a mai Érdliget területén) is elkészült, ám a települést 1946. január 1-jén PestPilis-Solt Kiskun vármegyéhez csatolták, így már nem része a megyei fürdőtörténetnek.

Egy 1949-es kimutatás szerint 15 strandfürdő volt a megyében: a Móri Strandfürdő és a Dunai Strandfürdő (Rácalmás) mellett Bakonysárkány, Bodajk, Gárdony, Iszkaszentgyörgy, Lovasberény, Pákozd, Sárbogárd, Szabadegyháza, Tabajd, Vál és Velence strandja várta a pihenésre vágyókat.