Harminc esztendeje temették újra Nagy Imrét és társait

Az újratemetés napját a felelős magyar miniszterelnök és társai kivégzésének 31-ik évfordulójára időzítették. 1989. június 16-a péntekre esett, az eseményekről, a Hősök terén elhangzott beszédekről a hétvégi sajtó nagy terjedelemben tudósított. Így tett a Fejér Megyei Hírlap (FMH) is, amelynek korabeli példányait az archívumból előkeresve annak néztünk utána: hogyan élte meg e napokat a megye – és benne Székesfehérvár.

Különös felvezetést adott az újratemetés nagy horderejű eseményének a Pekingben június 3-án és 4-én történt véres összecsapás a kormányerők és a lázadó diákok között. Az FMH-ban június 13-án megjelent jegyzet nem is késlekedett hazai összefüggésbe vonni a Tienanmen téri drámát: „(a diákok) a mi demokráciánkért, a mi ügyünkért is ontották vérüket”.

Ugyanezen a napon egy híradás beszámolt róla: Szabadbattyánban létrejött a megye első MDF-es falufóruma, amely azonban két MDF-es képviselő sértődött távozásával zárult. Szintén az FMH június 13-i számban, a címlapról induló híradásban esett szó arról, hogy június 15-én, csütörtökön este 19 órára a Velence Szálló elé kegyeleti emlékfelvonulást hirdettek a város ellenzéki pártszervezetei: az MDF, az SZDSZ, az FKGP, a Fidesz és a Magyarországi Szociáldemokra Párt.

A ránézvést nehéznek ígérkező hétvége előtt akcióba lendült az MSZMP is: június 12-én egy teljes oldal számolt be a párt agrárpolitikai koncepciójáról, amely szabad utat a vállalkozásoknak, demokráciát és tulajdonostagságot a TSZ-eknek, általában pedig virágzó falvakat ígért az országnak. Mindhiába: 13-án már elmaradt kompromisszumról kellett írnia az FMH-nak, ami azt jelentette, az ellenzéki pártok nem járultak hozzá, hogy az MSZMP Városi Bizottsága a meghirdetett kegyeleti emlékfelvonuláson szervezőként és rendezőként vehessen részt.

Az MSZMP – amely a barikád mindkét oldalán elesettekre emlékezett volna – közleményében az összefogás példaértékű lehetőségének elszalasztását vetette Fehérvár ellenzéki pártjai szemére.

„A pénteki gyászszertartás történelmi igazságot szolgáltat” – áll a június 15-i címlapon. Innen nézve baljós előjel, hogy helyben az MSZMP-t az ellenzék nem vette be a „csapatba” – miközben a héten megkezdődött országos politikai egyeztető tárgyalásokon, az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal és a társadalmi szervezetek háromoldalú egyeztetésén az MSZMP a közös jövő kimunkálójaként jutott szóhoz Szűrös Mátyás személyében.

A Sárszentmihályi Állami Gazdaság központjában mindeközben szerdán és csütörtökön kétnapos országos tanácskozást tartottak, amelyen bemutatták a Kft-ket. Az eseményt a SÁG-Kulcs Kft. szervezte, „a népes fórumot Velez Zoltán igazgató köszöntötte és tájékoztatta a gazdaságban 1989. január 1-től működő Kft-k munkájáról, illetve a társasági törvény adta lehetőségek gyakorlatban való alkalmazásáról”. Az 1989. június 15-i újságot olvasók közül bizonnyal kevesen gondoltak arra: e 3 betűs szó, a „Kft” 30 év múltán, a demokrácia hétköznapjain nagyobb jelentőséggel bír majd az egyén számára, mint a világ bármely politikai áldozatának bármely lehetséges újratemetése.

1989. június 15-ének estéjén azonban a fehérvári ellenzék a Velence Szálló elől a Március 15-e utcán át a Szabadság térre vonult át, hogy a szónoklatokat követően, a Szózatot elénekelve békével széledjen szét. 16-án pedig, a történelmileg rendelt időben, a nemzet átélte a sors- és államformafordító pillanatokat.