a banán, a krumpli és a kukorica dominál

2018.09.29. 15:30

Guineo, orito, platano: ecuadori konyha Zámolyon

Cecilia Chavez Arias Zámolyon él, 22 évvel ezelőtt Dél-Amerikából repítette őt a szerelem – egy magyar népzenész képében – Magyarországra, az Egyenlítő menti Ecuador hegyvidéki részéről, a tengerszint felett 2850 méter magasan fekvő Quitóból. Ragyogóan beszél és néptáncol magyarul. Két gyermek édesanyja.

Majer Tamás

Figyelem, a konyhában éppen quimbolito készül!

Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Férje Tárnok Ákos, ő az említett népzenész. Családi fészkükben jól megférnek egymással a magyar és az ecuadori néphagyomány tárgyai, szimbólumai. Mindkettő kedves mindkettejük számára. Asztalukra hol a magyar, hol az ecuadori konyha remekei kerülnek. Cecit – barátai így becézik – egy ecuadori vacsora elkészítésére kértük, hogy benyomást szerezhessünk a dél-amerikai ország gasztronómiájáról.

Empanada, fahéjas pálinka

Ecuador hegyvidéki részére a burgonya és a kukorica jellemző, a tengerparton a banán dívik, persze országszerte szétviszik a trópusi melegben termő alapgyümölcsöt.

Azt a banánt, ami Magyarországon is ismert, Ecuadorban guineónak nevezzük, hiszen Afrikából, Guineából származik. Van egy olyan banánféle felénk, amely ennél kisebb, az íze édes, mint a méz, úgy hívjuk, hogy orito. Fontos a platano, ebből készült most ez a leves, sütésre és főzésre is egyaránt alkalmas

– mesélte Ceci, miközben míves mozdulatokkal hajtogatta az empanadákat.

Figyelem, a konyhában éppen quimbolito készül!
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Hogy az micsoda? Húsos táska. Vendégváró falatka. A töltelék nagyja hagyma pirítva, darált hús, sűrített paradicsom, főtt tojás, hozzá fűszer a kömény. Tésztája liszten, étolajon, piciny száraz élesztőn alapszik. Csoda paradicsomos szószt rittyentett hozzá házigazdánk, amelynek lelke az ajipaprika.

Az érkező vendégeket főként a hegyvidéken és ünnepkor nagyon kedvelt fahéjas pálinkával is megkínálták a háziak, ennek neve: canelazo. Ám mi térjünk vissza a zöldbanánra, amelyből hússal és sajttal töltött gombócot, sőt ropogtatni való házichipset is érdemes készíteni. – Nekem a sajttal jól megtöltött, majd forró olajban kisütött zöldbanángombóc a kedvencem – ínycsiklandozott Cecilia.

 

Finomságok az asztalon

Miközben jól fogyott az empanada és lecsúszott egy-egy kupica canelazo, készre értek az ízek a zöldbanángombóc-levesben, neve spanyolul gyönyörű: bolas de verde. Az ecuadori konyhára jellemzők a gazdag levesek: ebbe marhahús, zöldbanán, kukorica, zöldborsó, sárgarépa, újhagyma, petrezselyem, kömény és az apróságok mellett egy marék turmixolt mogyoró is került.

Bolas de verde, leves banángombóccal
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Az ecuadori vacsora főétele disznósült volt. A helyi jellegzetesség a köretekben kulminálódott: a fehér kukorica, azaz a mote volt az egyik lehetőség. A nagy szemű kukoricát Ceci egy perui barátjától szerezte be a kedvünkért, akinek Budapesten van dél-amerikai étterme. A másik köret nyers – nagyon friss, közel túró állagú – sajttal töltött krumpli volt, amelynek neve llapingacho. A salátakánt szolgáló encebollado alapja paradicsom és hagyma volt. A felvágott hagymát Ceci 10-20 percig langyos vízbe áztatva várakoztatta, hogy ne legyen túlontúl erős az íze, végül a lime frissen facsart levével öntötte nyakon az egészet.

Avokádó is járt a teljességhez
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

A desszert különlegessége az elkészítésében keresendő: a quimbolitót kannavirág levelébe simítva, gőz fölött kell kifőzni. Tésztája alapvetően kukoricalisztből, vajból, tojásból és túróból készült. Alkoholból a puntas és a chicha a legnépszerűbb Ecuadorban. Előbbit cukornádból, utóbbit kukoricából vagy jukkából készítik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!