Fejér megyei iskolai tanulmányi kirándulások a huszadik század elején

A ciszterci főgimnázium 1912. évi értesítőjében megemlékeznek arról, hogy 1855-ben az intézmény igazgatója „külországokat” látogatott, 1893-ban pedig tanári tanulmányi utat is szerveztek a görög és római műveltség székhelyeinek megismerésére. Fontosnak tartották, hogy ily módon a résztvevők szélesebb látókörre, gazdag tapasztalatokra tegyenek szert, illetve azt remélték, hogy a középiskolai görög és latin irodalmi tanítás emelkedettebbé válhat. Így 1893-ban Görögországba, a rá következő évben pedig Olaszországba utazott 8 gimnáziumi tanár.

Az iskolák értesítőikben rendszeresen beszámoltak az intézményi élet mindennapjairól, tanárokról, tanulókról, tanulmányi eredményekről, és a kirándulásokról is. Voltak kisebb, a napi órai munkához, tantárgyakhoz köthető kirándulások, és szerveztek nagyobb, többnapos utakat is. A kisebb túrák során (amelynek célja az elméleti ismeretek megértése/megértetése volt) rendszeresen jártak a város környékére rajzolni, vázlatokat készíteni, megfigyelték a természetet, a rovarok és növények egymáshoz való viszonyát, Sóstó például erre remek helynek bizonyult. Tanulmányozták a villamos telep dinamóit, gőzgépeit, de a gázgyárat is megtekintették. A főreálos diákok eljutottak a jéggyárba, szikvíz-, cukorka és szappangyárba, valamint a víz mesterséges regenerációjának tanulmányozása céljából a szennyvíztelepre is.

A nagyobb szabású tanulmányutak a mai iskolai kirándulásokhoz hasonlóan többnapos utazások volt. 1912-ben egy igen emlékezetes és izgalmas kalandban volt részük az akkori főgimnáziumi diákoknak, ugyanis 30 tanuló és 2 kísérő tanár eljutott Fiumébe (ma Rijeka).

1912. május 11-én szombaton délután vonattal indultak útnak a tanulók, és vasárnap érkeztek meg. Szállásuk a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémián (ez az intézmény alapozta meg a magyar tengerészeti képzést) volt. Aznap mindössze városnézésre jutott idő, másnap azonban már gőzhajóval tettek nagy kirándulást a környéken. Crikvenica fürdőhely megtekintése után délután még áthajóztak Abbáziába (Opatija) is.

Május 14-én, kedden megnézték az Akváriumot, majd a Ganz Danubius hajógyár csatahajó építő telepét keresték fel, ahol többek között előadást hallgathattak a tenger szirtekkel és betonfalakkal való visszaszorításáról, és két Spaun típusú cirkálóhajót is bemutattak nekik.

Nagy élmény volt számukra egy előre nem tervezett esemény is: láthatták repülni Prodam Guidot (az olasz származású magyar gyógyszerész és repülőgép-tervezőt, a magyar repülés hőskorának pilótáját, aki elsőként repült az Adriai-tenger felett). Május 15-én, szerdán reggel 7 órakor már Zágráb pályaudvarán reggelizett a kis csapat, a város nevezetességeit itt is megtekintették. A tanulmányutat a füvészkertben fejezték be, majd ízletes ebéd elfogyasztása után különkocsikban érkeztek haza Székesfehérvárra. A következő tanévben szerényebb utazást tettek a növendékek, mindössze Szombathelyig jutottak, ahol az akkor megnyílt „műtörténelmi” kiállítást, a várost és a közeli Jáki templomot nézték meg. A főreálos diákok egy csoportja ugyanezen tanévben Mórt és környékét járta be, mások a Balatonhoz jutottak el.

Az első világháború idején a nehézkes közlekedés, a nagy drágaság, a cipő- és ruhahiány miatt nagyobb kirándulásokat nem szerveztek az intézmények.

A ciszterci diákok ehelyett félnapos túrákat tettek a város környéki halmokon, réteken. A háború az iskolai élet minden területére kihatott. A főgimnázium előadásainak bevételét jótékony célokra ajánlotta fel, a tanári kar több tagja katonai kórházakban segédkezett, néhányuk német és francia nyelven közvetített a hadifoglyok és az itthon lévők között. Szabadságon lévő katonáknak ismeretterjesztő előadásokat tartottak különböző témákban (pl. katonanótákról, a levegő elektromosságáról, szeszes italokról, a helyes táplálkozásról, állatvédelemről). A tanulók magaviseletében féktelenség, lazaság volt megfigyelhető, hanyatlott a szorgalmuk, megcsappant az iskolai fegyelem.

A főreál iskola katonai jellegű kiképzéseket is folytatott 1915 októberétől, ezek a feladatok a kirándulásokat helyettesítették. Az iskola testnevelő tanára az 1915/1916-os tanévben 86 alkalommal vezényelt le menetelő és korcsolyakirándulásokat.

A menet és rajvonal-kialakítási gyakorlatok során a diákoknak homokkal megterhelt hátizsákokkal a hátukon kellett menetelni. Az egész napos „kirándulások” során egy alkalommal Várpalotáig gyalogoltak, 23 kilométert megtéve, 8 kiló súllyal terhelve, egy másik alkalommal pedig Mór volt a gyakorlat célja, ekkor 28 kilométert tettek meg a gyerekek. Reggel 6 órakor indultak és megküzdve a dermesztően hideg szembeszéllel fél 1-re értek be Mórra, ahol ebéddel várták őket és egy városnézésen is részt vehettek, a hazautat pedig már vonattal tették meg.

Láthatjuk, hogy a háborús időszakot leszámítva, az iskolai kirándulások nem sokban különböztek a mai tanulmányutaktól, szemléltettek, tanítottak és szórakoztattak.

A szerző Pál Edit levéltáros, az MNL Fejér Megyei Levéltárának munkatársa