Farkas Bertalan: „Az emberiség kíváncsi”

Többször is megkérdezték már tőle, mit gondol, valóban járt-e Neil Armstrong 1969-ben a Holdon. Miért ne hinném? – válaszolja ilyenkor Farkas Bertalan, hozzátéve, hiszen ő maga is járt az űrben. Az első magyar űrhajós 1980-ban tett nyolcnapos látogatást a kozmoszban, a május 26-i indulás harmincnyolcadik évfordulója vészesen közeleg.

– Pedig sosem akartam űrhajós lenni – szögezi le már az elején Bertalan –, kezdetben mérnöknek, futballistának készültem. A repülést egy barátom unszolására kezdtem el, aki pilótaként világot szeretett volna látni. Ő végül, az orvosi vizsgálatok eredményei miatt, nem valósíthatta meg az álmát, bennem pedig láttak fantáziát, így pilótából vadászpilóta lettem. 1972-ben repülőtisztté avattak, a pápai repülőtéren szolgáltam – idézi fel.

Az események pikantériája, hogy Bertalan vadászpilóta mivoltát szülei – főként édesapja – nem igazán támogatták. Ám édesanyja, mivel látta fia lelkesedését, titokban aláírta az engedélyt az édesapa helyett, amely egyúttal lényegében zöld utat jelentett a későbbi világűr felé is. Bertalan ugyanis jó pilóta volt, kvalitásaival hamar felettesei látókörébe került. 1976-ban pedig már felröppentek az első hírek, cikkek arról, hogy hamarosan az első magyar űrhajóst is megválaszthatják.

– Csak néztünk egymásra a pilótatársakkal, elképzelni nem tudtuk, ki lesz közülünk űrhajós. Időközben pedig megsúgták nekem azt is, hogy rajta vagyok a potenciális jelöltek listáján, így önkéntesen beadtam a jelentkezésemet – meséli Bertalan.

Az Interkozmosz program keretében 1976-ban kezdték el az űrhajósjelöltek kiválogatását Csehszlovákiából, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köztársaságból. Ezekből az országokból „származott” az Interkozmosz program első űrhajóscsapata, melyet a második csapat követett, köztük Bulgária, Kuba, Mongólia, Románia és Magyarország. Később csatlakoztak hozzájuk a vietnami űrhajósjelöltek is. Nehéz időszak volt ez – emlékezik vissza az űrhajós –, hiszen 1974-es házasságát 1977 májusában Aida lánya érkezése követte.

– No nem a házasság és a gyermeknevelés volt nehéz – teszi hozzá gyorsan –, hanem az, hogy máris másik feladatra kellett összpontosítani. Emlékszem, amikor 1977 nyarán megtudtam, hogy ténylegesen beválogattak az űrhajósjelöltek közé, hazatérve arra kértem a feleségemet, bontsunk pezsgőt. Válaszként megkérdezte, hová szeretnék repülni, mire én azt feleltem, a világűrbe. Akkor áthívott a másik szobába, rámutatott a lányunkra, s azt mondta: „Nézd, itt van a kislányunk, és több gyermeket is szeretnénk. A felnevelésükhöz apa kell” – eleveníti fel a történések egymásutánját. Felesége ráadásul sokáig reménykedhetett abban, hogy nem Bertalant választják űrhajósnak. A férj hazatértekor mindig azt kérdezgette, továbbjutott-e az adott fordulóból a következőbe, ugyanis először több mint 95, aztán 27, majd hét, később négy, végül pedig két ember közül választották Farkas Bertalant az első magyar űrhajósnak.

– A kiképzés helyszíne a Moszkva közelében fekvő Csillagváros volt, ide már csak ketten utaztunk Magyarországról: Magyari Béla és jómagam. A kiképzés orosz nyelven történt, mérnökök és orvosok egyaránt foglalkoztak velünk, az ellátásunk pedig teljes körű volt. Két évet töltöttünk el Csillagvárosban, ahol a gyakorlati felkészülés – például súlytalansági és centrifugás tréning – részeként túlélési gyakorlatokban is részt vettünk. Itt a négy különböző szituációból kettőt vettünk, azt, hogy mi a teendő, ha mocsárba vagy tengerbe érkezünk landoláskor. 1978 decemberében a szovjet állami bizottság döntése alapján végül Valerij Kubaszovot és engem választottak ki az űrrepülésre, míg társainkat dublőrként jelölték ki – részletezi Bertalan.

Az űrutazás 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor kezdődött, a Szojuz–36 űrhajóval. Az űrhajósok a szerkezet leszállóegységében tartózkodtak, ugyanis az űrhajó első és utolsó része a visszatérés során az űrben leválik és megsemmisül. A számadatokat tekintve tíz perc alatt emelkedtek fel 240 kilométer magasra, a start előtt pedig 320 tonna üzemanyagra volt szükség. A pályamagasságot 350 kilométerre növelték: a Szaljut–6 űrállomás ezen a magasságon repült. Az űrlaboratóriumon nyolc napot töltött el a magyar és a szovjet űrhajós, a már előzőleg ott tartózkodó két szovjet kozmonauta társaságában.

– A Föld csodálatos látvány volt az űrből. Emlékszem, az egyik pillanatban még a Csendes-óceánt, Japánt, Kínát és az akkori Szovjetunió keleti partjait szemlélhettem felülről, fél órával később pedig már Amerika nyugati partjai felett repültünk. Naponta tizenhat napfelkeltét és tizenhat naplementét láttam, a Földet pedig másfél óra alatt kerültük meg – meséli.

Aztán egy konzervet, majd egy tubust és egy zacskót mutat. Előbbi autentikus hazai példány volt, melyet az űrbe vitt magával, s mint mondja, annak tartalma, a libamáj nagyon ízlett a többi űrhajósnak is. A tubusokban üdítő, kávé és többféle leves, a zacskókban pedig kenyér vagy éppen marhapörkölt volt. Persze az emberben mindezek után felmerül a kérdés az egyéb biológiai szükségletek elvégzésével kapcsolatban is. Mint Bertalan mondja, ehhez egy speciális mosdót használtak, amelyben a huzat segítségével egy konténerben gyűjtötték a végterméket. Ezt végül a legénység lőtte ki az űrbe úgy, hogy aztán a „csomag” egy másik pályára állt, fokozatosan vesztett a magasságából, bekerült az atmoszférába és megsemmisült. De senki ne aggódjon – teszi hozzá gyorsan, nevetve az űrhajós –, nem kell attól tartani, hogy ez a tartalom bárkinek a fejére hullik majd.

Nem mellesleg az űrhajózás igen veszélyes küldetés: ötven-ötven százalék a túlélés esélye egészen addig, amíg az űrhajó a Földön nem landol. Mindenesetre a Szojuz–35 űrhajó – a legénységgel együtt – sikeresen ért földet 1980. június 3-án, mellyel Magyarország az ENSZ által deklarált nemzetek közül a hetedik volt, amely űrhajóst küldött az univerzumba.

– Mintegy negyven év elteltével már a Marsot és – ismét – a Holdat szeretnénk megcélozni, amely számos tervezést igényel. Gondolni kell többek között az üzemanyag-mennyiségre, az életfeltételek biztosítására, s nem árt a felszínt, valamint a kozmikus sugárzás szintjét sem megfigyelni. Nagy vágyam, hogy a második magyar űrhajós felkészítésében részt vehessek, és koccinthassak a sikerére, de manapság nem kevesebb mint 85 millió dollárba kerül egy profi asztronauta kiképzése, amely, valljuk be, nem kis összeg – tekint a jövőbe Farkas Bertalan, hozzátéve: – Az emberiség természetéből fakadóan mindig is kíváncsi volt. De a többi bolygó felfedezése mellett gondoljunk jelenlegi otthonunkra is: arra, hogy létezik egy ilyen, univerzumtól kapott hely, mint a Föld. Meg kellene becsülnünk!

Elhunyt Magyari Béla

A kiképzett, ám végül dublőrré lett űrhajós éppúgy vadászpilótaként kezdte, s részt vett a gyakorlatokban, mint a kiválasztott Farkas Bertalan. Végig készen állt a helyettesítésre, melyre aztán nem volt szükség. Mint Farkas Bertalan elmondta, Magyari Bélával mindvégig jó kapcsolatot ápoltak, a felsőbb döntés miatt sosem volt közöttük harag. Gyakran találkoztak, és közösen tervezték a jövőt, többek között a magyar űrutazás 2020-as, negyvenéves évfordulóját. Magyari Béla 68 évesen, április 23-án hunyt el.