Egy rabszolga születésnapja – A Fejér megyei emberkereskedelemről

János története éppen annyira megrendítő, mint amennyire első hallásra hihetetlen lehet azoknak, akik eddig csak az élet napos oldalát ismerték. Amikor leírom, amit róla tudok, szándékosan – az áldozat védelmében – nem nevezem meg a pontos helyszíneket és igyekszem minden olyan részletet kerülni, ami hátrányosan érinthetné János jövőjét. Mármint azt, ami még megmaradt belőle.

Kik lehetnek az áldozatok?

Középosztálybeli családban született és nevelkedett a Fejér megyei településen, édesapja éppen János 18. születésnapján vetett véget önkezével az életének: János találta őt meg holtan. Amikor az édesanyja is meghalt, nem volt többé maradása a családi háznál. Úgy mesélte, elzavarta őt a bátyja és a nővére, így került egy Fejér megyei hajléktalanszállóra. Életében egyszer rövid ideig nős volt, született egy fia, aki kiskorában meghalt. De erről, a fiáról még szinte semmit sem beszélt annak a szociális munkásnak, aki pártfogásába vette, miután sikerült elszöknie azoktól, akiket kiszolgált – csaknem 20 éven át!

– Általában a legszegényebbeket próbálják jól fizető munka reményében behálózni, s ebből általában ház körüli rabszolgamunka vagy prostitúció lesz – mondja Nagy Nikolett szociális munkás, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa. – Mindenfelé léteznek olyanok, akik kihasználják a kiszolgáltatottságot, kizsákmányolják embertársaikat és csicskákat, prostituáltakat csinálnak belőlük, akik állandó megfélemlítésben élnek. Ezek az esetek csak ritkán derülnek ki, mert az érintettek nem mernek senkihez sem fordulni, feljelentést tenni, de még elszökni sem. Így szinte alig indul bűnvádi eljárás ezekben az ügyekben.

A szociális munkás megdöbbentő történetekkel szembesít. Megtörtént, hogy a prostitúcióra kényszerített lánynak minden pénzét elvették, ételmaradékon élt és a rajta élősködő család minden tagjának még a lábát is meg kellett mosnia, ha arra utasították. Miért nem menekül valaki árkon-bokron át egy ilyen helyzetből?

– A félelem nem engedi szabadulni, ez a legfőbb visszatartó erő, mert az áldozat tudja, hogy ha megtalálják, nagyon rosszul jár. Van olyan prostitúcióra kényszerített lány, akit a gyerekével zsarolnak, másokat kísérgetnek mindenhová, oda is, ahol el kell végeznie a „munkát”. És sokakat egyszerűen eladnak, vagy bérbe adnak. János például a mai napig meg van győződve arról, hogyha őt megtalálják nálunk, akár meg is ölhetik.

Általában János is csak ételmaradékot kapott. Nagy Nikolett éppen egy esküvőre indult volna, amikor értesítették a segélyszervezet emberkereskedelemmel foglalkozó munkatársai arról, hogy előkerült egy férfi, akit el kell helyeznie a védett házban. Az 57 éves, enyhén értelmi fogyatékos áldozat borzasztó állapotban volt.

– Alultáplált testét mindenütt bántalmazásról árulkodó sebek borították, amelyek között volt már gyógyult, de még egészen friss is. Beszélni nem nagyon mert, azt, hogy egyáltalán mi történt vele, körülbelül egyhetes munka után tudta csak elmondani, csak akkor bízott meg bennem annyira, hogy elmesélje a történetét. Jánosnak 19 éve nem volt érvényes személyi igazolványa és persze legalább annyi ideje orvos sem látta. Mindössze 35 kilót nyomott, amikor hozzánk került és még ma is gyermekméretű ruhákat hord. De most már legalább ilyenek vannak neki, mert korábban télen-nyáron egyetlen ruhát, egyetlen szandált hordott, emiatt aztán a lába olyan állapotba került, hogy fájdalmas neki a járás. Félig süket, egyik dobhártyáját valószínűleg egy ütés szakította át.

A családnál, ahol dolgoztatták, egy fűtetlen lakókocsiban aludt. A munkája abból állt, hogy el kellett látnia az állatokat, terményt kellett lopnia, vagy néha bérbe adták, hogy másoknak dolgozzon.

– János rövid városi élete során sűrűn betért egy kocsmába. Ott megismerte a hely tulajdonosát, aki látta, hogy mennyire befolyásolható, s felajánlott neki egy „jól fizető” munkát. János ráállt a dologra, és kiderült, hogy a ház körül kell dolgoznia. Ám amikor a bérét kérte, csak verést kapott. Aztán idővel beleszokott nyomorúságos életébe, amin változtatni nem tudott: ennek az is oka volt, hogy enyhe fokú értelmi fogyatékossággal él.

Amikor már nem bírta tovább…

Végül úgy került a Baptista Szeretetszolgálat látókörébe, hogy egy nap az anyját szidták és még a szokásosnál is jobban megverték, s ettől elszakadt benne valami… Elszökött a háztól, s amikor már viszonylagos biztonságban érezte magát, meghúzta magát egy romos épületben. Később annyira össze tudta szedni a bátorságát, hogy szólt egy arrafelé járó idős asszonynak, tőle kért segítséget. Az asszony értesítette a település plébánosát, aki felvette a kapcsolatot a segélyszervezet emberkereskedelem elleni szolgálatával.

– Amikor egy szombaton hozzánk került és elhelyeztük egy védett házban, hétfőn már arról értesítettek, hogy a korábbi fogva tartó család körözteti mint eltűnt személyt – folytatta Nagy Nikolett. – Akkor vele együtt elmentem az ügyben illetékes rendőrkapitányságra, beszámoltam a helyzetről a nyomozóknak, szóltam, hogy megvan, ne körözzék tovább. Elmeséltem a történetét, hogy lényegében fogságban volt, aki segítséget kért az emberkereskedelem elleni csoporttól, s megtettük a feljelentést is.

Azóta lezárták, megszüntették az eljárást. A rendőrségen azt mondták, hogy az emberkereskedelemmel kapcsolatos vádhoz nem volt elég, de még a testi sértés miatt megtett feljelentéshez is kevésnek bizonyult a bizonyíték. Hiába folyt már több büntetőeljárás is más bűncselekmények elkövetése miatt a család ellen, hiába nem voltak ismeretlenek a rendőrök előtt.

János elmondta a szociális munkásnak, hogy a háznál még mindig lakik egy öregember. Róla neki kellett gondoskodnia, amíg a férfi törött lábbal, magatehetetlenül feküdt. Jártak a helyszínen a rendőrök és a szociális munkások, de amikor kérdezték az idősebb férfit, ő azt mondta, jól érzi magát ott, megkap mindent. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy elveszik a nyugdíját, abból megveszik neki az alkoholadagját, a többit pedig felélik.

– Nemrégiben volt János születésnapja, amit az édesapja halála miatt nem szeret megünnepelni – emlékezik vissza Nagy Nikolett. – Azon a napon éppen orvoshoz, mellkasröntgenre mentünk és utána beültünk egy étterembe. Azt mondtam neki, az lesz a szülinapi ajándéka, hogy azt ehet, amit szeretne. Megkérdezte: „Kirántott húst is kaphatok sült krumplival?” Ebéd után felköszöntöttük a kollégákkal, és kapott még süteményt is. Azt mondta, utoljára akkor evett ilyesmit, amikor azt az édesanyja megsütötte.

Szervezetten az emberkereskedelem ellen

Az emberkereskedők áldozataikat számos módon zsákmányolják ki, a férfiakat kényszermunkával, ház körüli rabszolgasággal, a gyerekeket feketemunkával, koldultatással, a nőket prostitúcióra kényszerítéssel. A Baptista Szeretetszolgálat tizenöt éve titkos, védett házakat üzemeltet, és azóta nagyjából 1500 áldozatnak nyújtott segítséget. A segélyszervezet e tevékenységében szorosan együttműködik a kormányzati szervekkel és a külföldi partnerszervezetekkel, valamint közös akciókban vesz részt a rendőrséggel az áldozatok kimenekítésének érdekében. Nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre, és külön programjuk van az emberkereskedők által veszélyeztetett, vagy már áldozattá vált gyermekek számára. Az évek során hatékony nemzetközi hálózatot építettek ki, akik a szervezet állandó partnerei.

– Az emberkereskedelem elleni küzdelem társadalmi felelősség, legyünk éberek és tudjunk arról, hogy van megoldás – állítja De Coll Ágnes programvezető. Ő egyike lett annak a világ minden tájáról származó nyolc kitüntetettnek, akit a nyáron elismertek az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítései­ért Washingtonban. A 2019-es évi Trafficking in Persons Report Hero (az emberkereskedelemről szóló jelentés hőse) elismerést Michael R. Pompeo külügyminisztertől vette át. Ágnes a téma egyik kiemelkedő szakértője Magyarországon, s hosszú idő óta végzett elhivatott szakmai tevékenysége elismeréséül Pintér Sándor belügyminisztertől októberben Miniszteri Elismerő Oklevelet érdemelt ki.

A szakemberek arra törekednek, hogy minél szélesebb nyilvánosságot kapjon az emberkereskedelem elleni küzdelem témája, hiszen alapvetően a társadalom felelőssége és érdeke, hogy csökkenjen a kiszolgáltatottság mértéke és kivétel nélkül mindenki méltósággal, szabadon élhessen.

Érdemes volna legalább komoly megfontolás tárgyává tenni néhány külföldi ötletet. Az Egyesült Államokban például működik egy „hotelprojektnek” nevezett kezdeményezés, amelynek során a különböző szállodaláncok a társadalmi felelősségvállalás jegyében kiállnak az emberkereskedelem ellen. A recepcióknál kiírják, hogy nem támogatják a szexuá­lis kizsákmányolást és a gyermekkereskedelmet, a szállodai dolgozók egy kisfilm segítségével képzést kapnak, majd tesznek is azért, hogy náluk ilyen cselekmények ne történhessenek. Ha pedig az áldozatok krízishelyzetbe kerülnek, átmenetileg helyet biztosítanak nekik és a segítőiknek.

Szükség volna Magyarországon egy gyerekek számára létesített védett házra, mert egyelőre nincs ilyen, és fontos volna létrehozni egy bárki által elérhető jogsegélyszolgálatot is. Olyat, amit használhatnak az emberkereskedelem áldozatai, jogi támaszt kaphatnak. Megint csak amerikai a példa: az Egyesült Államokban létezik egy telefonos alkalmazás, amelynek segítségével a bajba jutott rá tud keresni a közelében egy ügyvédre, és azonnal fel is tudja venni vele a kapcsolatot. Az ügyvédek, jogászok ezért a szolgáltatásért – azon túl, hogy ez számukra misszió és elköteleződés az emberkereskedelem ellen – egy pontrendszer alapján kreditet kapnak az államtól. Nálunk az egyik legnagyobb gond egyébként az, hogy a védett házak lakóinak hosszú távon nem megoldott a lakhatása, a segélyszervezetek sem tudják őket olyan otthonhoz juttatni, ahol önállóan élhetnék az életüket.

A segélymunkások jól tudják, hogy el kell fogadniuk, amikor tehetetlenné válnak, mert nem mindenkin lehet segíteni. Komoly akadályt támasztanak a jogrendszerben lévő hiányosságok és az, hogy – dacára az emelkedő életszínvonalnak – még mindig elfogadhatatlanul sokan élnek olyan szintű szegénységben, amely állandóan újabb és újabb kiszolgáltatottságot teremt.

Pedig mindenkinek járna egy születésnap.