Szabadkőművesek, svájci tehenek és Kincsem – A dégi Festetics-kastély története

Építésze Pollack Mihály volt, a reformkor legjelentősebb építésze, akinek nevéhez fűződik a Magyar Nemzeti Múzeum és a régi pesti vigadó építése, valamint a fehérvári megyeháza homlokzata is tervei szerint készült. Pollack megbízója Festetics Antal, „az ország leggazdagabb köznemese”, császári és királyi kamarás volt. Antal testvéreinek korai halála után egyedüli örököse lett a dégi birtokoknak, így kötelességének érezte egy családjához méltó kastély építését. Pollack Mihály tervezte Antal pesti villáját is, így a kamarás tudatosan választotta a híres építőmestert.

A kastély park felőli és főhomlokzata erős hasonlóságot mutat a Nemzeti Múzeummal, az oszlopsorokhoz azonban nem lépcső vezet fel, hanem kavicsos rámpa. A kor szokásával ellentétben a kastély legszebb arca nem a főhomlokzata, hanem a park felőli oldala, egy „befelé forduló” épület. Mivel nyári rezidenciaként használták, ezért is kisebb a bálterme a megszokottnál. A épület híres egyedi megoldásairól, ovális díszterme nem a központban helyezkedik el, hanem az épület jobb szárnyában. A keleti szárnyban lévő kisebb ovális terem még inkább el van rejtve, s ez a jellemzője adhatott okot a szabadkőműves találkozók megrendezéséhez.

A kastély egy nagyobb felújításon esett át az 1920-as években, ekkor került rá a mai napig látható díszítések sokasága. Ezek többnyire szabadkőműves jelképek, mint a nap vagy a rózsa.

Az angolpark

Parkja 300 hektáron terül el, melynek területére három patak vize folyik. Ezekből egy tavat duzzasztottak fel a főhomlokzat elé. A tóban található egy sziget, ezen áll az ún. Hollandi-ház, melyhez egykor komppal, ma már egy fahídon át jutunk el. Nevét németalföldi stílusáról kapta. Festetics Pál egy tüdőbeteg családtagnak építtette 1891-ben, mert a kor hagyománya szerint az istálló levegője és a svájci tehenek teje segíti leküzdeni a gümőkórt. Így az alsó szinten istálló volt, a felső szinten a gyógyulást váró hölgy feküdt.

2010-ben egy árvízben tönkrement a régi mesterségek kiállításának anyaga, így a házat elzárták a látogatók elől. 2013-ban kikotorták a tómedret, és felújították a hidat, azóta újra látogatható a ház, ám kiállításokat már nem rendeznek. 2018 júniusában indult el a kastély felújítása, a projekt folyamán a kastély és melléképületei is megújulnak, kiállítás nyílik a Festeticsek mindennapjaiból, de csónakázhatunk és korhű ruhákban is futballozhatunk majd.

Filmbeli megjelenései

Két filmben is felbukkan a jellegzetes homlokzat, a 2015-ben forgatott Kincsem című magyar filmben még fel is gyújtják a kastélyt, és még a szürkére festett hollandi-ház is szerepet kap, a 2017-es Vörös Veréb című amerikai akciófilmben is láthatták a kastélyt a szemfüles nézők.

A szabadkőműves kastély

Nem csak egyedi megoldásairól híres a kastély. A fent említett ovális terem egykor szabadkőműveseknek adott otthont, sőt egyenesen központja volt a hazai titkos társaságnak.

Festetics György, a keszthelyi Georgikon kar alapítója egy bécsi páholyhoz tartozott, a Helikon testvér nevet viselte 1779-ben. 1786-ban az akkori dégi birtokos, Festetics Lajos is felvételt nyert egy pesti páholyba, amely a Nagyszívűséghez nevet viselte. Két fia, Kristóf és Antal két évvel később követi őt, beléptek a társaságba. 1795-ben Ferenc császár betiltotta a mozgalmat. 1805-ben Festetics Antal felvásárolta a teljes osztrák és magyar, 115 kötetes archívumot, majd a frissen felépült dégi kastély könyvtárába viteti.

A kötetek előző tulajdonosának leszármazottja kutatott a levéltárban közel 10 évig az 1890-es években. Kutatási eredményeit németül és magyarul is kiadják, hazánkban A szabadkőművesség története Magyarországon címmel jelent meg 1900-ban. A húszas években a levéltár tartalmát egy teljesen különálló melléképületben helyezték el. 1945 után a kastélyt államosítják, üdülőként és gyerekotthonként működött egészen 1996-ig. Ez idő alatt a felbecsülhetetlen értékű iratoknak egyszerűen nyoma vész.

A szabadkőművességről

A szabadkőművesség egy országokon átívelő társaság, melybe beavatási szertartással lehet belépni. Rengeteg legenda kötődik hozzájuk, eredetüket Salamon király kortársához, a föníciai Hirámhoz kötik, aki a jeruzsálemi Szentélyt építette háromezer évvel ezelőtt. „Kőművesi”, építészi hagyományait a középkori templomos lovagok folytatták, páholyokba tömörülve jártak országról országra, és székesegyházak, templomok építésébe kezdtek.

Szabadok voltak, mert nem hagyományos céhekbe tömörültek, bár ugyanúgy megvan náluk a hármas osztás: vannak inasok, legények és mesterek. Jelvényeik a kőműves mesterségből erednek: kőműves derékszög, kalapács, körző, a G betű, amely a legfőbb geométert, azaz a legfelsőbb értelmet jelzi. Szimbólumaik közé tartozik még a nap, a piramis, a mindent látó szem.

Az igazi szabadkőművesség a felvilágosodással, a 17. század végén jött létre. A társaság három rendből állt, a nemesség, az egyház, és a polgárok, akik „felvásárolták” jogaikat, tudománnyal, pénzzel. Ebben az időben tiltották be a társaságot, mely ma ugyan már nem titkos, de nem nézik jó szemmel.

Mindig is misztikum övezte a társaságot, azonban a páholyokba csupán szabadgondolkodó értelmiségiek léptek be. Titokban működtek, hiszen kritizálták az akkori államhatalmakat, így valódi személyüket üldözték volna. Többnyire csak szabad, „jó hírű” férfiakat fogadnak el tagnak, akik beavatással léphetnek be ebbe a zárt közösségbe.

A katolikus egyház midig is rossz szemmel nézte a társaságot, hiszen egyházellenes és a pápa hatalmát kétségbe vonó gondolatokat követtek. 1738-ban II. Kelemen pápa kiátkozta őket, ezt 224 évvel később XXIII. János pápa vonta vissza.