„Az igazi Krisztus én vagyok”

2019.05.05. 08:00

Bekő Tamás mesélt a Fehérváron tevékenykedő Fabik-csoportról

A Tanácsköztársaság 133 napja magával hozta a vörösterrort, vagyis a kommunista mozgalom szimpatizánsai által elkövetett nagyobb méretű, politikai indíttatású erőszakhullámot is. A leghírhedtebb különítmény a Lenin-fiúk voltak, de mellettük más hasonló, félig-meddig reguláris vörös osztagok is működtek az országban. Fehérváron a Fabik csoport tevékenykedett.

Borsányi Bea

Bekő Tamás, a Trianon Centenáriumi Emlékbizottság áprilisi, székesfehérvári konferenciáján

Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap / Archív

Az 1918-ban itt töltött hónapjaikról, tevékenységükről, valamint az általuk elkövetett bűncselekményekről Bekő Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárának segédlevéltárosa beszélt.

A Fabik-csoport 1918 novemberének elején nemzetőri alakulatként jött létre Nagykanizsán. Először a Mura-közben, majd Dél-Zalában tartott rendet, 1919 januárjától Budapesten, áprilistól a kommün bukásáig Székesfehérváron állomásozott, és látott el karhatalmi feladatokat nemcsak a városban, de az egész megyében. Ez a helyi vörös őrség munkájának elégtelensége miatt történt.

Szálláshelyüket a Püspöki Palotában rendezték be. A különítmény vezetője Fabik Károly lefokozott császári és királyi tengerész altiszt volt, akit a cattarói tengerész lázadásban való részvétele miatt fosztottak meg rendfokozatától.

Bekő Tamás (szemüvegben), a Trianon Centenáriumi Emlékbizottság áprilisi, székesfehérvári konferenciáján
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Május elején az országot fenyegető román intervenciós csapatok támadásától tartva a forradalmi kormányzótanács elrendelte az általános mozgósítást. Emiatt a Fabik-csoportot reguláris katonai egységgé minősítették. Egyelőre azonban továbbra is a városban maradtak, ahol több esetben is felléptek. Tevékenységüket minden esetben markánsan terrorisztikus eljárás jellemezte: letartóztatások, kínzás, verés. Az ő közbeavatkozásuk vetett véget a postások szabotázs akciójának és sztrájkjának, amely a bevonulások idején zajlott. A bevonulást egyébként Fehérváron megtagadták a közalkalmazottak, a városi tisztviselők és a vasutasok is. Ennek kapcsán egy tisztviselőt – akit négyszer tartóztattak le és engedtek szabadon egyetlen nap alatt – úgy megvertek, hogy az egyik karját 3 hónapig nem tudta felemelni. Az ilyen és az ehhez hasonló, a Fabi-csoport tagjai által elkövetett cselekmények nemcsak a fehérvári polgárság, de még a proletár diktatúrával szimpatizáló munkásosztály körében is felháborodást váltottak ki. A városi Munkás, Katona és Földműves Tanács 1919. május 27-i ülésén is számos panasz merült fel a különítmény erőszakoskodásai miatt, mely a tanács tagjait sem kímélte. Egyikük például arról számolt be, hogy amikor egy munkástanácsgyűlés után este 10 órakor hazafelé ment, a Fabi-csoport tagjai megállították, és amikor ő igazolványát elővette, hogy igazolja magát, azt szét akarták tépni, mellének pedig revolvert szegeztek. Horváth János, a városi direktórium elnöke azonban továbbra is hasznosnak és szükségesnek tartotta a csoport városi jelenlétét, sőt az általuk alkalmazott eszközök ellen sem volt kifogása, így a Fabik-ügy lekerült a napirendről. A különítmény tehát folytathatta „áldásos” tevékenységét.

Így fordulhatott elő, hogy 1919. június 3-án délután, amikor a Városház téren polgárokból és gazdákból álló tömeg verődött össze, akik kommunistaellenes jelszavakat kiabáltak, és szidalmazták a Tanácsköztársaságot, ismét a Fabik-csoport vetett véget a rendzavarásnak. A zavargás két résztvevőjét, Polczer György gazdát és fiát letartóztatták, a bíróság pedig egy év börtönre és ötezer korona pénzbüntetésre ítélte őket.

A Fabik-csoportról fennmaradt egyetlen felvétel. A második sorban középen, a transzparenst tartó férfi fölött matróz egyenruhában Fabik Károly névadó parancsnok
Fotó: Zala Megyei Levéltár

Június 21-én Pákozdon támadt zavargás. Miután a Fabik-alakulat rendet tett, és letartóztatta a felbujtókat, este 8 órától kijárási tilalmat rendeltek el. Pár perccel 8 előtt a 22 éves Barna Imre egy 16 éves hajadonnal beszélgetett a lány családjának háza előtt. A járőrök és közte szóváltás kerekedett amiatt, hogy a fiatalember az utcán tartózkodott. A járőr végül lelőtte a legényt.

Az említettek csak néhány példa az alakulat által elkövetett kegyetlen viselkedésre, a kínzásokra, a túlkapásokra.

A Fabik-legényeket végül az északi hadszíntérre vezényelték, ahová 1919. június 24-én indultak. Azt most ne részletezzük, milyen állapotokat hagytak maguk után a Püspöki Palotában, amit hónapokon keresztül sajátjukként kezeltek, és amelynek falai között rendszeresek voltak a tivornyák. Lévai tartózkodásuk alatt folytatták a fehérvárihoz hasonló viselkedésüket, majd néhány nap múlva visszatértek a városba. Ekkor a különítmény irányítása már Oszvald József kezében volt, Fabik ambiciózus és törtető kommunistaként más karrierálmokat dédelgetett. Egy héttel a Tanácsköztársaság bukása előtt ki is nevezték a Dunai Vörös Flottila főparancsnokának.

„Krisztus szélhámos volt, az igazi Krisztus én vagyok”, mondta egy alkalommal egy gimnazista fiúnak Fabik Károly, akinek kommunista üzelmeire – amelyeket húgával együtt követtek el – egy névtelen levél hívta fel a hatóság figyelmét 1919 augusztusában. A rendőrök számos lopott holmit, közötte antik bútorokat, szőnyegeket, ékszereket – melyek egy része a Püspöki Palotából származott – találtak Fabik saját részére rekviráltatott budapesti lakásában.

A Tanácsköztársaság megdöntése után a csoport több mint negyven tagját elfogták és bíróság elé állították. A társaság politikai kvalitását jelzi, hogy amikor az életfogytiglanra ítélt Ankától – a csoport hóhérától – megkérdezték, szerinte mi a proletárdiktatúra és a kommunizmus, ő széttárt karokkal csak a fejét tekergette: neki bizony fogalma sincs erről. Kötelességtudó katonaként parancsot teljesített, mert ezt diktálta a hazafisága. A pákozdi gyilkosságért 15 év fegyházbüntetést kapott. Eszenyi pedig arról tájékoztatta az igazságszolgáltatást, hogy fegyvere véletlenül sült el, mint ahogy a Fabik-különítmény sem terrorista szervezet volt, hanem a vörös hadsereg elit gárdája. Tetteikért parányi megbánást sem tanúsítottak. A megtorlástól való félelmében Fabik is elmenekült, végül a sztálinista személyi kultusz idején hű elvtársai tették el láb alól a Szovjetunióban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!