2019.03.31. 11:30
Az a jó, ha ő is benne van a képben – Egri Ferenc a maga útját járja
Benczúr Gyula Budavár visszavétele című hatalmas kompozíciója az 1896-os millenniumi ünnepségekre készült el, és a magyar történelmi festészet utolsó nagyszabású vállalkozása.
Egri Ferenc minden tekintetben a maga útját járja
Fotó: B. Kiss László / Fejér Megyei Hírlap
Nos, ennek a festménynek a parafrázisát, egyfajta „átiratát” is elkészítette Egri Ferenc. A Sárkeresztesen élő festő Kispesten született, háromgyermekes családban. Már az általános iskolában is a testnevelés és a rajz voltak a kedvenc tantárgyai. Két osztálytársával együtt messze jobban rajzoltak, mint a többiek, ezért aztán nekik nem köcsögöt kellett festeni, hanem a tanár kiküldte őket a Kós Károly térre, és ott kerestek témát maguknak. Az így készült munkák aztán rendre kikerültek az iskola faliújságjára – meséli Egri Ferenc.
Mivel szülei gyakorló katolikusok voltak, ez a tény meghatározta az 1949-ben született fiú továbbtanulási esélyeit is. A gimnázium elvégzése után ezért látszerésznek ment. A rajz, a festés pedig megmaradt hobbinak. Ezt azonban nem bánta Egri Ferenc, mert így minden külső befolyás, kényszer nélkül alkothatott. A szemüvegkészítésből azonban nem lehetett megélni, ezért megszerezte a távközlési műszerész szakmát is. Mivel Fehérváron volt két évig sorkatona, a leszerelés után is itt maradt, s a posta távbeszélő főközpontjában helyezkedett el. Feleségével, Erzsébettel a közös munkahelyen ismerkedtek meg. Sárkeresztesre az odavaló felesége révén került. Építkeztek, jöttek a gyerekek. A 700 négyszögöles kertet ketten művelték. Így nem maradt idő festésre, az önkifejezés eme formája a gyerekszoba dekorálására redukálódott.
Intenzíven akkor kezdett el festeni, amikor 2003-ban, korkedvezménnyel nyugdíjba vonult.
Melyek a kedvenc témái? – kérdeztem tőle.
– Minden, amiben mozgást, dinamikát látok. Egyaránt lehet ez egy arc, egy táj vagy egy állat. Egyedül a csendélettől idegenkedem ma is, akár csak iskoláskoromban – válaszolja.
Mintegy 100–120 képet készített eddig, jobbára olajfestékkel dolgozik. A műveinek mindig olyan témát választ, ami megfogja, megragadja. Egyszer-kétszer dolgozott csak úgy is, hogy megkérték adott téma megfestésére. A „megrendelőnek” nagyon tetszett a kész kép, neki azonban egyáltalán nem.
„Nem voltam benne” – magyarázza, hogy miért nem.