"A kúria fele romokban áll, de én csak a szépre emlékszem”

2018.12.15. 20:00

A Nádasdyak (titkos) élete: Legendák nyomában

A megyében méltán ismert Nádasdy család nemcsak Nádasdladányhoz, de Lepsényhez is köthető. Gyermekkori emlékeiről maga Nádasdy Borbála grófnő beszélt.

Szanyi-Nagy Judit

Bányai Balázs történész nemcsak Nádasdy Borbálával (képünkön), de a grófnő édesanyjával is beszélgetett a család életéről, múltjáról

Fotó: Pesti Tamás/Fejér Megyei Hírlap

A jelenleg felújítás alatt álló, egyébként szabadon látogatható nádasdladányi kastély egykor a Nádasdy család egyik közkedvelt székhelye volt. Az épületet 1873 és 1880 között építették, s ahogyan az lenni szokott, a kastélyról – annak építéséről, lakóiról – számos legenda fennmaradt. Közülük az építés története számít az egyik leghitelesebbnek: eszerint a vadászként is ismert Nádasdy Ferenc gróf és felesége, Zichy Ilona együtt álmodták meg az épületet. A grófnő azonban sosem élhetett abban: a kolera áldozata lett. S bár a korra jellemző magas gyermekhalandóság miatt a legtöbb férfi a házastárs halála után ismét megházasodott, Nádasdy Ferenc másképp döntött: egyedül nevelte fel a gyermekeket a kastélyban.

Azt talán kevesebben tudják, hogy a lepsényi kúria valaha szintén a Nádasdyaknak adott otthont. Bányai Balázs történész segítségével egy csaknem teljes családfa rajzolódott ki elénk: ez alapján Nádasdy III. Ferencről sejthető, hogy a lepsényi ághoz tartozott. Ám a kúria kapcsán felvetődő kérdéseket már nehezebb megválaszolni. Ami biztos, hogy a két Nádasdynak, III. Ferencnek (1623–1671) és fiának, IV. Ferencnek (1655–1723) már volt köze a birodalomhoz, bár igen viharos módon. Ugyanis az idősebb Nádasdyt kivégezték, s mindez a legenda szerint nemcsak vagyonvesztéssel (tehát többek között a birtokok elcsatolásával), de a Nádasdy név elvételével járt együtt. (A kutatók ez idáig erre vonatkozó törvényt, írást nem találtak.) Amit tudunk, hogy Nádasdy IV. Ferenc a Habsburgok szolgálatában tevékenykedett a katonai pályán; tetemes vagyonra részint sikereinek köszönhetően tett szert. 1708-ban ugyanis tábornoki rangot kapott, a rajnai hadsereget vezette. Így szállt vissza a családhoz az 1710-es években adományként a lepsényi uradalom is; és a felsőlendvai (ma Szlovénia) és a lepsényi majorság megalapítása szintén az ő nevéhez köthető.

A területen fekvő majorsági épület eddigi ismereteink szerint lakóhely és magtár is volt egyben, amelyben két hálószoba kapott helyet – az azonban továbbra is kérdés, hogy azokat időszakos vagy uradalmi lakóhelyként használták-e. A lepsényi épület két korabeli forráson jelenik meg, egy 1777-es térképen és egy 1762 körüli leltárban. Ez utóbbiban a szobákat is összeírták, a kúriában többek között a gróf, a grófné és a kisasszony jegyzett lakóhelyiséget, de abban konyha, spájz, kertész eszköz-tároló és vendégfogadó is helyet kapott. E leltár alapján valószínűsíthető, hogy a gróf IV. Nádasdy Boldizsár volt (IV. Ferenc fia; az édesapa 1723-as halála után a császári végrendelet szerint a javak Boldizsárhoz kerültek), a grófné Berényi Erzsébet, lányuk, az 1744-ben született Erzsébet pedig a kisasszony. Tudott: az épületet nemcsak a grófi család, de az uradalmi tisztek is használták. A grófi szobákat függönyökkel és képekkel ékesítették. A kilencvenes években végzett falkutatás azt is feltárta: a pince, amelyről a ma is élő Nádasdy Borbála grófnő első könyvében írt, kőből készült. Sőt, az épület alapozása is kő, bár a kúria nagyobb része vályogból épült.

Bányai Balázs történész nemcsak Nádasdy Borbálával (képünkön), de a grófnő édesanyjával is beszélgetett a család életéről, múltjáról
Fotó: Pesti Tamás/Fejér Megyei Hírlap

Amikor Nádasdy Boldizsár 1762-ben meghalt, a Veszprém megyei birtokokat – köztük Lepsényt – öccse, V. Nádasdy Ferenc örökölte. A kutatások alapján úgy tudjuk, Ferenc ritkán tartózkodott Lepsényben, főként Varasdon élt és horvát bánként tevékenykedett. Ferenc azonban a birtokokkal együtt Boldizsár agarait is megörökölte, amelyeket vadászatra használt – úgy, hogy a legenda szerint a kennelből kiengedett kutyák a nyulak után kevésbé, de az uradalom juhai után lelkesen futottak.

Az épület egy része 1766-ban leégett: a kocsis olyan felelőtlen volt, hogy miután egy gyertyával az istállóba ment, a lángot őrizetlenül hagyta, a szalma pedig lángra kapott. A források szerint a közelben tartózkodó tiszttartó közreműködésével az épület egyik oldalát leomlasztották – a módszert nem részletezték –, a kúria másik fele megmenekült.

A következő időszak az újjáépítésről szólt, s az ezt követő évtizedek is sok változást hoztak az utódok és családtagjaik kúriatulajdonlása szempontjából. Egy 1810-es földrengésnek tulajdoníthatóan az épület vályogfalai megrongálódtak. Ekkor a tulajdonos, Nádasdy Tamás lemondott Lepsény birtoklásáról „Lepsényi Mlgos Grófné” javára, 12 évre. A szerződésben olvasható leírás szerint a szobákat már kifestették, az épület egy részében pedig azok a díszes kályhák álltak, amelyek még a második világháború előtti időszakban is Lepsényben voltak. Nádasdy Borbála édesanyja arról is beszámolt, a barokk időből származó kályhák közül több is jelen volt még a kúriában akkor, amikor ők használták azt. Nádasdy Pál (1910–1974) és Augner Antonia Margit (1914– 2006), a jelenleg Veszprémben élő, 1939-ben született Nádasdy Borbála gróf szülei fenntartották ugyanis a házat, megtartották a berendezést, és több műtárgy is megmaradt.

A nádasdladányi kastély egyike a leghíresebb családi építményeknek. A felújítást követően a Nádasdy- legendák ismét életre kelnek
Fotó: FMH Archív

Nádasdy Borbála hatéves koráig élt Lepsényben. Édesapja volt a lepsényi kúria utolsó tulajdonosa, akit málenkij robotra hurcoltak, és éveket töltött a Szovjetunióban. Bár a pokolból visszatért, Lepsényben tovább nem maradhatott. „A kúria fele romokban áll, de én csak a szépre emlékszem” – mondja Borbála, majd felidézi: Lepsény számára a földi paradicsomot és az otthont jelentette. A kúria berendezése ízléses volt, a cserépkályha emléke megfakult, de a szalonban álló kandallóé nem.

„Emlékszem, a nővéremmel sűrűn csodáltuk Esterházy Anna Júlia szép csipkés kötényét a festményen. Azt tudtuk, hogy rokonféle lehet, de csak később tudatosult, pontosan ki volt ő” – mesélt Nádasdy III. Ferenc feleségéről a grófnő, akinek emlékeiben elevenen él még a gyakori udvari játék, a sok teknős, az udvaron növekvő tölgyfa, és hogy a nővére milyen gyönyörűen lovagolt Ficsúr nevű lovukon. Számára a legszebb emlékfoszlány mégis az, amikor 1944-ben – miután édesapja visszatért a frontról – a szalonban állva meglibbent a függöny. Tudta: az angyalok meghozták a karácsonyfát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!