A miniszter találta ki a szüreti felvonulást

Manapság számos Fejér megyei településen is rendeznek szüreti felvonulást. A szokás eredetéről a neves fehérvári néprajzkutatót, Lukács László professzort kérdeztük.

Az 1880-as, 1890-es években a filoxéra nevű rovar Magyarországon is kipusztította a szőlőültetvények nagyobb részét. Ezekben a szomorú években estek áldozatul a szürethez kapcsolódó korábbi népszokások is. A szüreti felvonulás szokásának meghonosítása Darányi Ignác földművelésügyi miniszter nevéhez kötődik, aki 1906-ban egy forgatókönyvet küldött szét az országban, amely pontosan rögzítette a szüreti felvonulások menetét – tudtuk meg Lukács Lászlótól. Eszerint a menetet a bíró és a bíróné vezeti. A bíró meglett korú legény volt, a bíróné pedig lehetőleg a menyasszonya. Hintón ültek, a férfi nemesi viseletben, szájában tajtékpipával. A leány is magyar ruhába volt öltözve. Őket csikósnak vagy csősznek nevezett legények követték, bő gatyában, árvalányhajas kalapban. A csőszleányok kocsin követték őket. Eztán zsánerfigurák jöttek, akik között voltak cigányok, de akár gólyamaszkos alakoskodók is. A menetet a kisbíró zárta, aki – bejárva a falut – kihirdette a szüreti bált.

A táncos mulatságot rendszerint a nagyvendéglőben vagy annak udvarán tartották, ahol sátrat állítottak ilyenkor, melyet szőlőfürtökkel, őszi gyümölcsökkel díszítettek föl. Készítettek szőlőkoszorút is egy abroncsra, melyet viszonylag magas helyre akasztottak föl. A legények a bál alatt aztán igyekeztek szőlőt lopni. Ehhez persze föl kellett ugraniuk. Ha a csőszök rajtakaptak valakit, akkor azt a bíró elé vitték, aki büntetést szabott ki az illetőre. Az 1950-es, 1960-as években ennek összege általában tíz, húsz, harminc forint volt. Éjfélkor elárverezték a koszorút. Ezért persze lényegesen többet – 150-200 forintot – kellett fizetni. A pénz a bál bevételét gyarapította. Ennek a Darányi-féle, központi forgatókönyvnek köszönhető, hogy olyan egységes országszerte a szüreti felvonulások hagyománya – jegyezte meg a professzor.

A szüreti felvonulások szervezése az 1960-as években alábbhagyott, mivel ekkor már jóval kevesebb ló volt. Márpedig az elengedhetetlen kelléke a menetnek, amelyben idővel traktorok is feltűntek. A szüreti felvonulások reneszánsza az 1980-as, 1990-es években kezdődött, nem függetlenül a szőlőkultúra ismételt felvirágzásától, és a lovak számának gyarapodásától – mondta el portálunknak Lukács László.

A szüreti felvonulás eleven hagyomány volt Bakonycsernyén is. Turjákné Szentesi Icu, a község művelődési házának vezetője 2007-től szervezte azokat. A menetet általában 20 fogat és 20-30 lovas alkotta. 2015-ben azonban a lovak egy bizonyos betegsége miatt bizonytalanná vált, hogy lesznek-e majd elegen a felvonulók – meséli a művelődésszervező. Ekkor jött a mentő ötlet: szüreti felvonulás helyett nyitott pincék napját rendeznek kint a szőlőhegyen. A dolognak meglepően nagy sikere lett, ezért mostanra úgy tűnik: Bakonycsernyén újragondolták, megreformálták a szüreti felvonulás hagyományát.

A nyitott pincék idei szüreti vigasságát szeptember 15-én rendezik meg – immár negyedszer – Bakonycsernyén. Szombaton több tucat pince várja majd a néptáncosok társaságában érkező látogatókat a településen. A sokadalom délután egykor kezdődik, a polgármester köszöntőjét követően helyi óvodások és néptáncosok adnak műsort, majd elindul a pincejárásra az újszerű szüreti felvonulás. A gazdák süteményt, pogácsát, és persze bort kínálnak majd. Amit adnak, szívességből adják. Ez a családias hangulatú nap ugyanis nem az üzletről, hanem a közösség építéséről szól – fogalmaz Turjákné Szentesi Icu.

NÉPSZOKÁS LETT

A szüreti felvonulás felülről kezdeményezett szokása idővel úgy elterjedt, meggyökeresedett, hogy ma akár valódi népszokásnak tekinthető. Előszeretettel rendezik meg minden olyan településen, ahol csak szőlővel találkozni. Márpedig Fejérben hol nincs szőlő? Mert hogy bor mindenütt van, az biztos. A lovak nélküli, a falu helyett a szőlőhegyen tartott bakonycsernyei szüreti felvonulás friss szokás tehát. Amellyel a csernyeiek idővel talán hagyományt teremtenek. A második alkalommal megtartott ilyen alkalom egyébként különösen emlékezetes marad. Merthogy aznap egész fasor „nőtt” ki a szőlőhegyen. Ötvenkét család „fogadott örökbe” egy-egy csemetét, melyet saját kezűleg ültettek el, s vállalták a fák gondozását is. A dolognak lett folytatása is: tavaly a sportpályánál fásítottak, s az idénre is meghirdették már egy harmadik allé telepítését.