A lelkeket is ráncba szedi a kálozi Szelessné Csizmadia Márta

Szelessné Csizmadia Márta művésztanár a Lánczos Kornél–Szekfű Gyula-ösztöndíj támogatásával bővíti történelmi öltözőjét: barokk ruhákat varr. A Kálozon élő, korábban itt és Abán is tanító – rajz és technika szakos – pedagógus nevéhez köthető a helyi iskola belső tereinek, folyosóinak tüneményes díszítettsége: szinte minden része, szeglete, grandiózus, színes rajzoktól hemzseg. Ma már egy volt tanítványa, egy rajztanár viszi tovább az örökségét.

Nos, Szelessné – gyakran családja segítségével – vesz részt falvak és városok történelmi rendezvényein. Reneszánsz öltöző, illetve újabban Történelmi öltöző a foglalkozásának elnevezése. Eddig túlnyomórészt reneszánsz ruhák alkották öltözője ruhatárát, ezentúl azonban barokk ruhái is lesznek. Régi viseletekbe bújtatja a fesztiválok látogatóit.

– A családokból általában a kislányok azok, akik először be szeretnének öltözni: amint meglátják a sok-rengeteg, fidres-fodros lányruhát. A fiúkat nagyon jó kis katonai ruhákba tudjuk bújtatni. A gyerekek öltöznek be tehát elsőként, miközben az apukák rendre elzárkóznak, legalábbis egy darabig. Amikor azonban a férfiak megtudják, hogy akár csak egy palást felvételével is részt vehetnek, máris sikerül őket bevonzani, azután már több ruhadarabot is magukra engednek. Legtöbbször király szeretne lenni a férfi. – emelte ki az alkotó. – Olyan dolgok történnek a történelmi ruhákat viselő családtagok között, amelyek talán máskor sose: a férfiak gyakran letérdelnek és kézcsókkal halmozzák el a szívük választottja hölgyeket. A ruha megváltoztatja őket – mesélte.

– A reneszánsz női öltözékek rendes tartozéka egy fehér alsóruha. A fölé kerül egy színes felsőruha, amelynek az eleje általában nyitott. A ruhák mell alatt indulnak kifelé – ismertette Szelessné. – Sok ruhát aszerint alakítottam kicsit át, hogy könnyű legyen öltöztetni, ráadni az emberekre, és hogy minél többekre jó legyen. Ezért mindegyiknél van fűző elöl is, hátul is. Ezzel akár öt-hat méretet is át tudunk ívelni – árult el a művésztanár egy pici titkot, akivel ezután a barokk ruhákra térünk rá.

– Fontos jellegzetessége a barokk női öltözékeknek, hogy csak könyékig érnek a ruhák ujjai, utána csipkefodrok jönnek, két-három rétegben is akár. Sajátosságai a barokk ruháknak az úgynevezett rüss fodrok is – mondta még. – A csipkék és a fodrok mellett a masnik azok, amelyek igazán barokká tesznek egy ruhát, és az, hogy vannak abroncsos alsószoknyák is. Összességében is sokkal díszesebbek, mint a reneszánsz ruhák.

– A férfiruhák jellegzetességeit ezen a kis cukin mutatom – kapott elő egy újabb ruhácskát Szelessné Csizmadia Márta –, itt is csak könyékig ér az ujj, kilátszik a csipkefodros ing, gallérja nincs, hanem egy ilyen kis zsabó díszíti – mutatta.

– A fejfedők terén nagyon különbözik a barokk és a reneszánsz. Utóbbi kis pántokat „alkalmazott”, a barokk korban pedig nagyon díszes kalapokat hordtak, rajta mindenféle „kacattal”, még kis madárkafigurák is előfordultak. Én gyöngyökkel, virágokkal oldottam meg. A reneszánszban a hajat nem is igen láttatták, eltakarták kendővel, míg a barokkban hatalmas alátéteket tettek a frizurák alá drótokból, hogy minél nagyobb tornyokat építhessenek – tudtuk meg.

Természetesen fehér férfiparóka is lesz majd a férfiviselethez. – Aki bevállalós, mindent felvesz hozzá. – jegyezte meg Szelessné Csizmadia Márta.

A pedagógus a varrás mellett imád szőni is: gobelineket, vagyis faliszőnyegeket készít. A vírushelyzet miatt sokat volt mostanság otthon, s ez­alatt megannyi új faliszőnyeget kreált. Az egyik egy gyöngyökkel díszített, textilkeretbe foglalt, fehérvári címer gobelinen, amit Cser-Palkovics Andrásnak, a királyi város polgármesterének, ezáltal a megyeszékhelynek kíván adományozni az alkotó.