Frissen Fejérből

2021.09.26. 11:30

A kert, amely gyógyít és örömre derít – Méhes Mónika célja a vidéki létforma életben tartása

A rácalmási Duzlok dűlőben, a Duna-part feletti magason áll egy pici házikó. Udvara egy részére évtizedes, égbe nyúló fenyők vetnek árnyékot, jobb felét magaságyások foglalják el. A Vad Százszorszép öröm- és gyógy­kertben járunk. A kert aljában az egyik tulajdonos, Méhes Mónika fogad minket.

Borsányi Bea

Az őszi termények is kosarakba kerültek már, és feldolgozásra várnak

Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

– Amikor az ember egyre csak pörög a munkájában, mégsem éri sosem utol magát, sőt inkább azt veszi észre, hogy már szinte semmire sincs ideje, eljön a pillanat, amikor felteszi a kérdést: mit várok valójában az élettől, mit akarok elérni, és mi az, ami számomra igazán fontos? – vág a történetébe Mónika. – Agrármérnökként végeztem, de kommunikációs területen dolgoztam hosszú ideig. Dunaújvárosban, panelben nőttem fel, de már gyerekként is akkor éreztem magamat igazán boldognak, nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak, amikor kert vagy háziállatok közelében lehettem – meséli aztán.

A fordulat két éve következett be az életében, amikor férjével Rácalmásra költöztek. Egy apró nyaralót vásároltak, amelyet alaposan rendbe kellett szedni, és az udvaron is rengeteg tennivaló akadt. Mivel mindent maguk csináltak, úgy döntöttek, Móni néhány hónapig otthon marad, aztán megy csak vissza dolgozni. Ám az élet közbeszólt – megérkezett a járvány és a karanténidőszak. Ekkor vetődött fel bennük: itt az idő a régi álom, az önellátó élet megvalósítására.

– Ez persze nem megy egyik percről a másikra, a sok zöldség, gyümölcs nem terem meg azonnal, a lekvárok, a savanyúságok, a teakeverékek és a többi tartósított élelmiszer elkészítéséhez is idő kell. Úgy határoztunk, a férjem tovább dolgozik, én pedig itthon a kerttel, a konyhával foglalkozom, és 4-5 év alatt eljutunk arra a szintre, hogy amit csak lehet, magunk termelünk meg, állítunk elő – mondja Mónika.

A kert már bőségesen terem, működik a házi pékség és a konyha is, amelyben van saját tészta, lekvár, szörp, ételízesítő, tea, aszalványok és sok más egyéb. A kerti munka – egy-két hónapot leszámítva – kitart egész évben, hiszen a magvetés és a palántázás már februárban elkezdődik, és még vannak télen is termeszthető növények. Aztán következik a tervezés az új évre. Munka tehát itt is van bőven, de a nagy különbség, hogy az ember a napi feladatokat tekintve a maga ura: beoszthatja, mit és mikor csinál, ha elfárad, leülhet, ihat egy kávét, közben figyelheti a fákon ugráló mókusokat, élvezheti a friss levegőt, akár jógázhat is a kertben.

Az őszi termények is kosarakba kerültek már, és feldolgozásra várnak
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

– Persze itt is meg kell felelni, de egészen más, hogy magamnak és a családomnak tartozom felelősséggel és elszámolással, mint amikor egy gyárban vagy egy cégnél kötelességem ez – teszi hozzá Mónika, aki azt is elárulja, amit csinál, az számára egyfajta misszió is. Ezért saját közösségi oldalt működtet, amelyen – a magyar mellett orosz nyelven is – megosztja a tapasztalatait, sikereit és vegyszermentes kertjének fejlődését. Szívesen segít másoknak, tanácsokat ad, sőt látogatókat is fogad. Szeretné megmutatni, hogy kertészkedni nem csak az előző generációk fáradságos, sok időt igénylő technikáival lehet. Minél természetközelibben gazdálkodik valaki, annál kevesebbet kell görnyednie. Számos olyan technika és természetbarát módszer létezik, amelyek megkönnyítik a munkát – ők például nem kapálnak –, és kiváltják a permetezést, vegyszerezést. Fizikai munka persze így is akad, azt nem lehet megúszni. A küldetés másik része a vidéki létforma életben tartása, ami annak ellenére, hogy egyre többen költöznek falura, mégis eltűnőben van.

Bizonyos ismeretekre persze szükség van, de ezekhez bárki hozzájuthat: könyvek garmadája és interneten elérhető, hatalmas tartalom létezik a témában. De kísérletezni is kell, és nagyon fontos a megfigyelés!

A gyümölcsök lekvár, csatni, szörp és aszalvány formájában várnak a további hasznosításra
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

– A növények kommunikálnak, látható, ha jól érzik magukat, és az is, ha nem. A kudarcok is beleférnek, hiszen az elején az is van bőven. De nálunk semmi nem megy a kukába. Amit lehet, komposztálunk, újrahasznosítunk, és tápláljuk a környék élőlényeit is. A méhek például szívesen jönnek a fűszernövények virágaira, és a hagyma egy részét is az ő kedvükért hagyom virágot hozni annak ellenére, hogy olyankor a feje már nem alkalmas fogyasztásra. Ennek köszönhetően a telkünk életre kelt. Amióta itt vagyunk, elszaporodtak a földigiliszták, a méhek, megjelentek a madarak és a mókusok. Számunkra természetes, hogy ha kihasítottunk a földből egy darabot, akkor annak élőlényeivel együtt, közösen élvezzük az előnyeit! – mondja.

A kert fejlesztése Móniéknál tudatosan zajlik, a következő lépések mindig előre tervezettek. Cél az önállóság és a természetes élelmiszerek előállítása. A megvalósításban részt vesz Móni férje és 17 éves fia is, de a főállású „kertész” Móni. A távoli álom pedig egy nagy farm egy vendégházzal, ahol saját termésből készülnek az ételek, italok. Egyelőre azonban – ahogy megfogalmazta – a legnagyobb nyereségük, hogy az új életformával hihetetlen minőségbeli változás következett be az életükben. Olyan helyen élnek és olyan ételeket fogyasztanak, amelyekért mások sokat fizetnek, hangzik el a beszélgetés végén.

A fejünk felett rétisas köröz a magasban, a közeli réten csacsi kiabál, hangjára békák felelnek. A simogató, kissé fáradt őszi napfény aranyszínűre festi a környéket. Ebben a kertben valóban gyógyul a lélek, és szép az élet!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!