Corbu Marius a PAFC-ban

2021.05.15. 20:00

Szerelme Erdély, mindene a futball

Erdély, Hargita és Bákó megye mezsgyéjéről, a történelmi magyar határ tőszomszédságából indult világot látni Corbu Marius. A csángó fiatalember 19 évesen ezüstérmet nyert a Puskás Akadémia játékosaként a labdarúgó NB I-ben.

Németh Krisztián

Erdély, Hargita és Bákó megye mezsgyéjéről, a történelmi magyar határ tőszomszédságából indult világot látni Corbu Marius. A csángó fiatalember 19 évesen ezüstérmet nyert a Puskás Akadémia játékosaként a labdarúgó NB I.-ben. Sűrű Marius programja. Születésnap, érettségi, szezonhajrá. Kétségkívül utóbbi volt a legfontosabb az ifjú futballista számára, ám az utolsó fordulóban rendezett hazai, Budafok elleni mérkőzésre való felkészülés mellett a Gyulán abszolvált érettségi vizsgákat sem vette félvállról…

Fotó: Puskás Akadémia

Sűrű Marius programja. Születésnap, érettségi, szezonhajrá. Kétségkívül utóbbi volt a legfontosabb az ifjú futballista számára, ám az utolsó fordulóban rendezett hazai, Budafok elleni mérkőzésre való felkészülés mellett a Gyulán abszolvált érettségi vizsgákat sem vette félvállról. Tizenkilencedik születésnapjának nem tulajdonított nagy jelentőséget. Ennél jóval fontosabb volt, hogy ezüstérmet ünnepelhetett a felcsúti klubbal, amelyhez 2020 januárjában csatlakozott.

A székely-csángó, római katolikus családból származó futballista pályaválasztása akkorra nyúlik vissza, amikor gyerekként Messit csodálta a televízióban.

Marius szüleivel: édesanyja a római katolikus plébánián dolgozik, édesapja pedig tűzoltó
Fotó: a család

– Az általános iskolában találkoztam először a labdarúgással. Az udvaron fociztunk rendszeresen, minden nap hamarabb mentünk iskolába, hogy már reggel fél héttől nyolcig rúghassuk a labdát. Az volt az álmom, hogy futballista legyek – meséli Corbu Marius, akinek vezetékneve egyébként magyarul annyit tesz: holló.

Pedig lehetett volna tűzoltó, vagy üzemeltethetett volna vegyesboltot, kocsmát, mert mindkettőre van példa a családban. Édesapja lánglovag, míg ahogy Marius mondja, „tatámé”, azaz nagypapájáé volt a kocsma és a vegyesbolt a faluban.

– Nem sportcsaládba születtem, azt tanácsolták, inkább tanuljak, de annyira akartam focizni, hogy édesapám végül megadta nekem az esélyt, és elvitt próbajátékra Csíkszeredára, az akadémiára. A szüleim azt akarták, azt csináljam, ami boldogít.

Marius bérmakeresztapjával, csángó népviseletben
Fotó: a család

Marius ekkor játszott életében először nagy pályán és nagyon korán kitűnt a tehetségével, átlagon felüli cselezőkészségével, gyorsaságával, robbanékonyságával. Elkezdődött életének egy új szakasza: tizenegy esztendős korától bentlakásos akadémista lett az otthonától, Magyarcsügéstől mintegy hatvan kilométerre fekvő Csíkszeredán. Bár már kiskorában is beszélt kicsit magyarul, itt sajátította el igazán a nyelvet.

– Jól viseltem a távollétet az otthontól, bár a szüleim lehet, hogy nem annyira az enyémet. Élveztem a focit, csak azzal foglalkoztam, ezért soha nem volt honvágyam. Tizenhét éves koromig Csíkszeredán éltem az akadémián. Minden edzést követően pluszmunkát végeztem a focipályán, megesett, hogy tartottam attól, mit szólnak az edzők, mert túl sokat voltam a pályán. Nem az volt feltétlenül a célom, hogy minél jobb legyek, hanem csak egyszerűen szerettem, élveztem a futballt! A sikerhez kitartónak kell lenni, és a futballt mindennél jobban kell szeretni.

Marius hosszú éveken át pallérozódott Csíkszeredán, meghatározó edzője volt Bajkó Barna és Dusinszki Zoltán. Mígnem 2020 elején az anyaországba, a Puskás Akadémiához igazolt. Célja és álma volt ez. De van más vágy is: 10 év múlva valamelyik európai topligában látná magát szívesen, immár családos emberként. Persze, életének origója mindig Erdély s Magyarcsügés lesz.

Húsz mérkőzésen vetették be az NB I-ben
Fotó: Dömötör Csaba / Nemzeti Sport

Édesanyja hazai ízekkel, Marius kedvencével, miccsel várta haza az ifjú ezüstérmes futballistát, aki végre két húgát is viszontláthatta.

– Magyarcsügésen születtem. Ez egy kicsi, elrejtett falu, kevés lakossal, úgy telt a gyermekkorom, hogy egész nap kint voltam a friss levegőn, a hegyek között és nagyon jól éreztem magam, ide mindig vissza fogok térni. 2017-ig tartottunk háztájit, most már csak tyúkok és kutyák vannak. Volt sok lovunk, tehenünk, disznónk. Akkoriban úgy kezdődött a nap, hogy reggel fél hatkor keltem ellátni az állatokat, kitisztítani a helyüket, megfejni a teheneket, iskolai szünetben aztán tatám boltjában, kocsmájában délelőtt és délután segítettem. Nagyszüleim megöregedtek, ezért már nincsenek állatok. Egy portán, de külön házban élünk a nagyszülőkkel. Mindkét szülői vonalam csángó, de édesapám felől egy kicsit jobban. Nagyon büszke vagyok a csángó származásomra. Itt születtem, itt nőttem fel, ezt a stílust, az itt élő embereket képviselem. Magyarcsügés egy egyszerű falu, egyszerű emberekkel, akik nagyon keményen dolgoznak – meséli Marius.

A csángó futballista a nyári pihenőjét szülőfalujában tölti, és szobáját díszíti a legfényesebben csillogó érem, az anyaországban szerzett ezüst, amely arannyal ér fel.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!