Frissen Fejérből

2021.04.04. 14:30

Az irodalom által tesz a kapcsolatokért Bobory Zoltán

A Vörösmarty Társaság elnöke irodalomszervezői, alkotói és a határon túli kulturális kapcsolatok erősítéséért végzett tevékenységéért a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapta.

Bokros Judit

Bobory Zoltán: a gyakori versmondás előbb-utóbb előhívja az igényt magára az alkotásra

Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

A rumi születésű Bobory Zoltán gyermekkorától Fehérváron él, s már középiskolás korában megtalálta azt a közeget, amelyben aztán egyre otthonosabban mozgott. Idővel nem csupán résztvevője, hanem szervezője is lett az irodalmi, kulturális programoknak.

Mikor alakult ki önben a kötődés az irodalomhoz, és hogyan kezdte aztán megszervezni a legendás Látó-kört?

– Általános és középiskolában is szerettem a versmondást, már ott kialakult ez az irányultságom. Ekkor három komolyabb verselő közösség volt a városban, ezeket Román Károly, Pesti János és Csukly Alajos vezette. Ők csináltak irodalmi színpadot, szervezték a rendezvényeket, író-olvasó találkozókat. Számomra fantasztikus élmény volt, hogy e generáció tagjaival járhattam az eseményekre, ahol szavalhattam. Így kezdődött a vonzódásom az irodalom, a kultúra iránt. Miután a József Attila Gimnáziumban leérettségiztem, pont azokkal a fiatalokkal hoztuk létre a Látó-kört – a pesti Forrás Kör mintájára –, akikkel ezekbe a közösségekbe jártunk. Ezután sokfelé mentünk a megyében a műsorainkkal. Az évek során kialakultak a határon túli kapcsolataink is, így aztán már a Kárpát-medence más tájain is verseltünk. Elsősorban hazafias műsorokat készítettünk, amelyeknek a 70-es, 80-as években óriási sikerük volt. Akkor még ugyanis a határon túli magyarok keveset találkoztak az anyaországban élőkkel. Innen jött az indíttatás számomra, hogy elkezdjek foglalkozni a határon túli irodalmi élettel is. Belevágtam a kapcsolatépítésbe, majd már a Szent István Művelődési Ház igazgatójaként megszerveztem a „Határon túli magyar irodalom napjai”-t, amely óriási siker volt, s minden évben megrendezzük. Tavaly huszonkettedszer fogadtunk írókat Magyarországról és határainkon túlról. Illetve az általam alapított Vár című folyóiratban is rendszeresen publikálnak határon túli magyar szerzők, akikre korábban nem irányult ekkora figyelem, és hálásak voltak a lehetőségért. Rajtuk kívül persze a fehérvári és a környéken élő íróknak, költőknek is biztosítunk lehetőséget a folyóiratban.

Bobory Zoltán: a gyakori versmondás előbb-utóbb előhívja az igényt magára az alkotásra
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Hogyan látja e rendezvény jövőjét?

– A „Határon túli magyar irodalom napjai” Székesfehérvár jó hírét is elvitte szerte a Kárpát-medencében. Meggyőződésem, hogy a jövőnk biztosított, mert mind nekem, mind a Vörösmarty Társaság számára életre szóló elkötelezettség a határon túli szerzőkkel való kapcsolattartás. A jelen helyzet és az anyagi nehézségek ellenére már most azt mondhatom, hogy 2021-ben is meg tudjuk szervezni ezt a rendezvényt. Pályázaton nyertünk rá pénzt, és támogatásban is reménykedünk.

A Látó-kör kapcsán mit gondol: van-e, lesz-e hasonlóan elkötelezett, fiatalokból álló társaság?

– A Vörösmarty Társaságon belül adottak az ilyen jellegű szereplési lehetőségek, s itt van a Fehérvári versünnep című kezdeményezés is, amely szintén a középiskolás versmondókat célozza meg. Sokan azt állítják, ez nem a költői lelkek kora, mégis rengetegen írnak, számos verses műsor van, és a magyar költészet talán sosem volt ennyire erős, mint ezekben az évtizedekben. Azt pedig az én példám is bizonyíthatja, hogy a gyakori versmondás előbb-utóbb előhívja az igényt magára az alkotásra, arra, hogy valaki maga is verseket írjon.

Sok kötetet szerkesztett, és tíznél több saját könyve jelent meg versekkel, illetve prózával. Most van-e tervben újabb kötet?

– Nincsenek ilyen irányú terveim, mert összesen harmincöt könyv van mögöttem. A legutóbbi prózakötetemet nemrég adtuk ki. Ha lesz újra annyi versem vagy prózai írásom, akkor biztosan jelentkezem, de ami bennem volt, azt letettem az asztalra.

Mennyire nehéz a Vörösmarty Társaság vezetése ezekben az időkben?

– Én azt hiszem, hogy egyik közösség vezetése sem könnyű feladat. Hiszen különbözőek vagyunk, és sokféle ember, elképzelés, hozzáállás csoportosul egy ilyen szervezetben. Ám örömből is jut bőven, még akkor is, ha szinte állandóak az anyagi nehézségek, közben pedig egyre komolyabbak az elvárások. A felelősségünk nagy, mert nem csupán helyben, hanem országosan is jelentős a szerepünk. A nehéz helyzetben is azon vagyunk, hogy a társaság fennmaradjon, igaz, rendezvényeket mi sem tarthatunk, de a székhelyünkre most nem is tudnánk menni. Könyveink azonban jelennek meg, a Vár jövője biztosított, úgyhogy bizakodó vagyok.

A kitüntetés talán ez irányban is megerősíti.

– Hálás vagyok a felterjesztőknek, vagyis elsősorban a székesfehérvári önkormányzatnak és a Magyar Írószövetségnek. Úgy érzem, hogy Fehérváron méltányolják az eddigi tevékenységemet, az írószövetség ajánlása pedig szakmailag komoly visszajelzés.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!