6. rész

2021.01.09. 07:00

Az én kedves kis falum: Alsószentiván

A megyeszékhelyről indulva utunk délre vezet. A reggeli esős, borús időt a célba érve felváltja a napsütés. Egy dolog azonban állandó: a szeretet, amellyel bennünket Alsószentivánon fogadnak.

Szanyi-Nagy Judit

Kedves, mosolygós arcú emberek sétálnak az önkormányzat környékén, képviselve a különféle korosztályokat. Nagyjából hatszázan lakják csupán a települést, mégis nagy itt az élet hétköznap délelőtt. Végül is érthető: a sokak által ismert nagy kanyarból irányt változtatva Alsószentiván szívébe ér a látogató, ahol nemcsak a hivatali épület vagy éppen a nemrég ide költözött könyvtár és a posta, de szemmel látható közelségben a kápolna és a Fatimai Szűzanya tiszteletére emelt zarándokhely is megtalálható.

Rendszerint kedves fogadtatással találkozhatnak az erre utazók
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Történelmi település

„Minden út Rómába vezet”, mondják, így Alsószentivánra is igaz: az eddig feltárt leletek szerint a község már a kelták, illetve a rómaiak idején is lakott volt. Az első írásos említés 1352-re tehető, még Scenthyan (Szentiván) alakban. A település polgármesterétől, Husvéth Imrétől, valamint több szakirodalmi forrásból is tudjuk: a falu határában helyezkedett el az egykori Zedreg falu, melyet besenyők laktak, ennek nevét először 1323-ban említették meg írásos formában. A falut a török támadások első évtizedeiben felégették, s a terület Zedreggel együtt pusztává változott.

A községben több évszázados legenda őrzi a búvólyuk (búvólik), vagyis a Kerék-hegyben 1811-ben feltárt üregrendszer történetét. Eszerint IV. Béla a tatárjárás idején ide menekült, de arról is szól a fáma, hogy ugyanebben az időben a lakosság menekült ide.

Épített örökség

A település szempontjából kiemelt jelentőségű Szluha család tagjai 1828-ban jelentek meg a faluban közbirtokosként. 1860-ra már több mint 3000 holdat birtokoltak. A család a kastélyukhoz temetkezési kápolnát építtetett a közeli dombon, innen szép kilátás nyílik a közeli-távoli földekre, erdőkre.

A szavazatok alapján a plébániának is helyet adó Szluha-kastély lett az első számú épített örökség
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

A községházat, iskolaépületet, tanítói, jegyzői lakást 1880-ban vásárolták meg a falunak, a kinőtt iskola helyett 1909-ben egy új épült.

A ma is Szluha-kastélyként emlegetett épületet – amely az önök szavazatai alapján az Alsószentivánra leginkább jellemző épített örökség lett – az 1850-es években építtették. A második világháborút követően csepeli munkáscsaládokat költöztettek ide, ami ellen nemcsak Kovács Géza alapi plébános, de a falu lakossága is tiltakozott. Követelésük között szerepelt: mivel a falunak nem volt temploma, legyen ez az épület szakrális helyszín. Így 1948-ban a Szluha-kastélyt 2,5 katasztrális hold területtel a katolikus egyház kapta meg, hogy ott templomot, illetve lelkészlakást alakítson ki. Ide érkezett Shvoy Lajos megyés püspök közbenjárására 1950-ben a portugáliai Fátimából az ottani Mária-szobor pontos másolata – írják a beszámolók. Ennek megfelelően az épület Szűz Mária szeplőtelen szíve plébániaként is ismert.

Mintegy hét hektár területű a kicsit rejtett, de csodás környezetet kínáló helyi horgásztó
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Mindennapok

Alsószentiván közlekedése kifejezetten jó, hiszen a település északkeleti részét átszeli a 61-es főút, s részint ennek köszönhetően az autóbuszjáratok mennyiségére sem igazán érkezhet panasz.

Épített értékei mellett természeti kincsei is vannak: a közelben Vajtát, Szentivánt és Németkért összekötő turistaútvonal húzódik; manapság esténként a rókák mellett aranysakálok sikítanak, s egy héthektáros horgásztónál is kikapcsolódhatnak a helyiek, a közeli Natura 2000-es természetvédelmi park ölelésében. S ha Alsószentivánon jár, ne felejtsen el magához helyi diópálinkát ragadni!

Ebben a környezetben jó gyermekként is!

Itt élnek, no de szeretik, vagy sem? Ezt a kérdést szegeztük Alsószentiván lakóinak.

Madarasi Ferenc
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Madarasi Ferenc tősgyökeres szentiváni, méghozzá 1935 decembere óta. – Az egész életemet Alsószentivánon töltöttem, ide jártam iskolába, majd gazdálkodással foglalkoztam. Megéltem itt a világháborút, a forradalmat, voltam katona, de mindig is megmaradtam szentiváninak, mert érdekelt a mezőgazdaság – mesélte. – Igaz, hogy most már kevesen lakjuk a települést, de szeretem ezt a falut. Jó szívvel gondolok minden helyire – tette hozzá.

Márkli Ákos
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Márkli Ákos ugyancsak születése óta, 1976-tól él a faluban. Elsősorban a táj miatt szereti a települést: gyakorlatilag 4000 hektáros külterülettel rendelkezik a község, amelynek tíz százaléka erdő, szép vadállománnyal. Emellett két horgásztó is található itt. – Az összetartó erő páratlan: egy alacsony lélekszámú településen is meg tudtuk őrizni az óvodánkat, iskolánkat, méghozzá a helyiek, az önkormányzat és Isten, az egyház segítségével – nyilatkozta.

Varga Zoltán, Takács Sára
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Takács Sára csupán néhány éve él Alsószentivánon, a közelmúltban költözött ide családjával. Mindezek ellenére – elmondása alapján – hamar szembesültek azzal, hogy kedves emberek és csodás környezet veszi őket körül. – A település történelme páratlan, aki még nem ismeri, annak érdemes utánaolvasnia, kutakodnia – hangsúlyozta. Zárásképpen pedig a kis Varga Zoltánra mosolyogva kiemelte: öröm ilyen környezetben gyermekeket nevelni!

Sorozatunk további részeit ITT találják.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!