Kagylókért mélyre bukó récék

2020.07.22. 17:30

382 hektáros természetvédelmi terület Rácalmás keleti határában, a Duna ölelésében

A település lakott részét keleti oldalról a Rácalmási-szigetek természetvédelmi terület, illetve a Duna határolja, így vízben és vízzel körbevett területekben is bővelkedik.

Majer Tamás

A holtágakkal ellentétben az öblöknek folyamatos a kapcsolatuk a Dunával, így a folyóéhoz hasonló ott a vízhőmérséklet

Fotó: Majer Tamás / Fejér Megyei Hírlap

A 382 hektár védett terület része a Nagy-sziget, a Duna zátonyszigetei (Resutsek-zátony, Margit-zátony, Molnár-zátony, Gyurka-zátony, Bay-zátony) és a közöttük található ágrendszer. A területre korábban túlnyomórészt a puha-, illetve keményfa-ligeterdők voltak a jellemzők, ám az emberi beavatkozás okán ez mára részben átalakult: erősen kezelt, mesterségesen telepített erdők is jellemzik, de jelentékeny egybefüggő kőrises-tölgyes erdők is élnek a területen tömbökben. Tömegesen fordul elő a csillagvirág és a nyári tőzike, ritkábban a téli zsurló és a fekete galagonya.

A szigetek legjelentősebbike a Nagy-sziget, ahol egy ártéri tanösvény is húzódik.

Gyerekkel együtt is könnyen bejárható (azért kullancstól, szúnyogtól óvakodjanak!), az információs táblákkal „ki­oko­sított” ösvényeken egyedi, védett növény- és állatvilág ismerhető meg. A madárvártákból – türelemmel felszerelkezve – a túrázók megleshetik a természetvédelmi terület állatait, akár a mocsári teknősöket, a tarajos gőtéket.

Fontos, hogy az egész területen tilos tüzet gyújtani, s ha a látogató a kutyáját is magával vinné, feltétlen tartsa pórázon, ugyanis a területen a vadon élő állatok érdekében, illetve állat­egészségügyi okokból folyamatosan üzemelnek bizonyos védelmi berendezések, amely eszközök kutyára, gazdira egyaránt veszélyt jelenthetnek, amennyiben hozzányúlnak. Tábla figyelmezteti az érkezőket, hogy szabálysértést követ el, aki itt a felügyelete alatt lévő ebet kóborolni engedi. A munkájukat végző vadászkutyákra e tilalom természetesen nem érvényes.

A holtágakkal ellentétben az öblöknek folyamatos a kapcsolatuk a Dunával, így a folyóéhoz hasonló ott a vízhőmérséklet
Fotó: Majer Tamás / Fejér Megyei Hírlap

A Nagy-sziget peremén sok kisebb sziget láncolata sorakozik, amelyeket kajakkal és kenuval is bejárhatnak a sportbarátok. A keskenyebb kis ágakon nyugodt víz fogadja az evezősöket, az útjukat viszont vadregényes ligeterdő szegélyezi.

A természetvédelmi terület északi felén lévő szigetcsúcs délkeleti csücskénél lévő öböl egyike azon öblöknek, amelyek a Duna szabályozása után jöttek létre.

A holtágakkal ellentétben az öblöknek folyamatos a kapcsolatuk a Dunával, így a folyóhoz hasonló ott a vízhőmérséklet.

Csaknem az összes, a Dunában élő halfaj megtalálható itt. „A ragadozó halak közül a leggyakoribb a balin és a csuka. A balin nyílt vízi ragadozó hal, kedveli az erősebb áramlású részeket, kőruganyok, kőgátak sodrását. Zsákmányát a felszín közelében ragadja meg. Ha a vízfelszínen hirtelen csobbanásra figyelünk fel, valószínűleg balin rablásának vagyunk tanúi. Sokszor csapatokban vadásznak, egy nagyobb balincsapat bekerítve ront rá a kis halakra. A csuka inkább a lassúbb folyású részeket kedveli, lesből támadó hal. Mindig fedezéket keres magának, ahonnan előront zsákmányára, amelyet egyetlen ugrással ragad meg. A ragadozók közül említést érdemel még a süllő, a kecsege, a sügér és a harcsa. Az úgynevezett békés halak közül gyakori hor­gász­zsákmány a lassabb folyású részeket kedvelő dévérkeszeg, a ponty és a kárász” – olvasható az öböl melletti információs táblán.

A kontyos réce tipikus bukóréce, szeret közvetlenül a parton fészkelni
Fotó: shutterstock

Az öbölben szívesen tanyáznak a különböző récefélék is, amelyek sajátos táplálkozási módot „fejlesztettek ki”, ellaposodó csőrükben szarufésű sorakozik, amely révén prímán megszűrik a vizet, az apró növényi részek meg a szintén aprócska állatok az eledeleik. Az úszórécék fejüket víz alá dugva „fésülik” át az öböl vizét, de ugye addig a mélységig csak, amíg kinyújtott nyakuk leér. A bukórécék le is merülnek a víz alá, akár több méter mélyre is, táplálék után. Igen elterjedt itt a tőkés réce, amely az előbbi csoport tagja. Gyakori, vadászható. Fészkét ügyesen elrejti, sokszor a parttól távol építi meg. A kontyos réce tipikus bukóréce, szeret közvetlenül a parton fészkelni. Akár 10 méter mélyre is alámerül egy finom kagylóért.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!