Sztár? Celeb? Netán híresség? – Guld Ádám helyreteszi a fogalmakat

Ami az idősebb generációnak Sophia Loren, Elvis Presley vagy Tony Curtis, az a fiatalabbaknak Michael Jackson, Madonna és Britney Spears, vagy az ifjúságnak Jeffree Star és Kim Kardashian. Ugyan, milyen emberekért rajonganak a ma fiataljai? – borzonganak meg többen. Pedig ahány generáció, annyiféle híresség és rajongó(típus) létezik. Minderre Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember mutatott rá Székesfehérváron tartott előadásában.

Ugyancsak ő szólt arról is, miért érdemes a sztárokkal mélyrehatóbban foglalkoznunk: például mert a hírességek által lekövethető egy-egy történelmi korszak, kulturális-társadalmi helyzet (jó példa erre Marilyn Monroe élete). Valamint azért, mert az ismert emberek csoportképző funkciót látnak el (rajongói közösségek középpontjában állnak, a pletykák alapját képezik), illetve sok esetben az identitást is meghatározzák. Hiszen a posztmodern fogyasztói társadalom ideológiája szerint elhisszük, hogy olyanok tudunk lenni, mint a hírességek – s ehhez elég csak az általuk használt, reklámozott terméket megvásárolnunk. Ebből adódik, hogy a sztárok gazdasági funkcióval is rendelkeznek; tőkeérték lehet a személyiségük, a tehetségük, a testük és egész egyszerűen az ismertségük is. Ilyen esetben a hírességeket sok esetben az adott iparágon belül „hasznosítják” – de az iparágon kívüli összekapcsolás sem ritka, gondoljunk csak a kávékedvelő George Clooneyra!

Guld Ádám elmondta: a sztárság mint fogalom az 1920-as években jelent meg. A szakirodalom szerint a sztár kifejezés leginkább egy ismert ember pozitív jelzője; a híresség egy olyan személy, akit sokan ismernek, de értékítélet nem kapcsolódik hozzá; míg a celeb szót általában pejoratív értelemben használjuk.

Persze a hírességeket egyéb felosztás szerint is csoportosíthatjuk.

Albertoni szerint léteznek hatalommal (politikusok, egyházi és gazdasági szereplők) és valós hatalommal nem rendelkező (a kultúra területén mozgó) sztárok – ez utóbbira példa Brigitte Bardot, aki ismertségét az állati jogok aktivistájaként kamatoztatja.

Monaco felosztása szerint hősökről (az első ember a Holdon), sztárokról, valamint kvazárokról beszélhetünk, akik olyan véletlen celebritások, mint a botránya által elhíresült és ebből a jövőjét megalapozó Monica Lewinsky.

Rojek elmélete alapján hatféle ismert ember létezik: az örökletes sztárok (Gáspár Győző lánya, Evelin), a celetoidok (villanásszerű karrier, valóságshow-sztárok), a médiának tulajdonított sztárság (Kiszel Tünde), celeaktorok (eljátszott sztárképek), bűnöző sztárok (a Viszkis) és a tényleges sztárok.

Az újmédia korszakában megjelentek a – Guld Ádám által – hétköznapi hírességként definiált ismert emberek is. Ők jellemzően kimagasló teljesítménnyel nem rendelkező, egyszerű, hétköznapi fiatalok, akik az online világban tartalomgyártással foglalkoznak, így tesznek szert ismertségre. Tipikus témáik a divat, főzés, háztartás, vagy hogy milyen videójátékkal játszanak. Sikerük titka, hogy hétköznapi témákról beszélnek, humorosak (vagy legalábbis könnyen fogyaszthatók), játékosak, egyszerűek (könnyen megérthetők, lényegre törőek), nem hierarchiában gondolkodnak (egy szinten állnak a nézővel, hallgatóval), s vastag bőrrel rendelkeznek abban az értelemben, hogy támadási felületet szolgáltatva még arcukat is felvállalják. A ma gyermekei leginkább értük rajonganak.