Egyetemistaként töltött két évet a fronton, nyolcat a Gulágon Hegyi Imre

Miként fedezte föl magának Hegyi Imrét? – kérdeztem elsőként Simek Istvánt, aki évek óta töretlen lelkesedéssel dolgozik azért, hogy a bakonycsernyei néprajztudós mind szélesebb körben (el)ismertté váljon.

– Az 1990-es évek közepén én csináltam – félig magánszorgalomból – Bakonycsernyén a helyi tévét. Hegyi Imre halálának ötödik évfordulóján emléktáblát avattak a szülőház falán. Ez alkalommal készítettem interjút Hegyi Imre özvegyével, dr. Kis Máriával.

Akkor ismertem meg az életrajzát, munkásságát, ami igen nagy hatást gyakorolt rám.

De miért? Ki volt Hegyi Imre?

– Hegyi Imre 1921-ben született Bakonycsernyén. Az általános iskola után – mivel jó tanuló volt – a pápai református kollégiumba került. Érettségi után beiratkozott az egyetemre, de azt nem tudta elvégezni. Közbeszólt a háború. Négy év katonai szolgálat következett, abból kettő az orosz fronton. 1945-ben Hegyi Imre folytatja félbemaradt felsőfokú tanulmányait. De azokat ekkor se tudja befejezni. 1948. májusában elhurcolták a Szovjetunióba, ahol nyolc évet raboskodott.

Miért vitték el?

– Ezt a mai napig nem tudni biztosan. Abban az időben azonban a megfélemlítés céljából is vittek el embereket a társadalom minden rétegéből, függetlenül attól, hogy követtek-e el bűnt a Szovjetunióval szemben. Hegyi Imre 1956-ban amnesztiával szabadult. Akkor sokak mentek el az országból olyanok, akiket sérelem ért. Ő azonban maradt, és 1958-ra befejezte felsőfokú tanulmányait. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett néprajz-muzeológus diplomát.

Harminchét évesen tehát végre pályakezdő lehetett…

– A néprajzi múzeumban helyezkedett el, de csak két évet dolgozott ott, 1960-ban távoznia kellett, mert politikailag megbízhatatlan személynek minősült. Ezért két évig segédmunkásként kereste a kenyerét. 1962-ben vették vissza. Több mint két évtizedig volt a néprajzi múzeum munkatársa. Nyugdíjazása előtt pedig pár évig Sopronban, a Központi Bányászati Múzeumban dolgozott. Fő műve „A népi erdőkiélés történeti formái” című könyv, amely „Az Észak-keleti Bakony erdőgazdálkodása az utóbbi 200 évben” alcímet viseli. A korabeli népéletről ad átfogó képet, megkerülhetetlen néprajzi munka.

Rehabilitálták-e valaha? Munkássága megkapta-e később a kellő elismerést?

– 1991-ben, halálának évében rehabilitálták a szovjetunióbeli meghurcoltatása miatt. A tudományos életben ismert személyiségnek számított, de saját környezetében nemigen értékelték.

Ezen a helyzeten változtatott az ön nevéhez kötődő Hegyi Imre emlékpark létrehozása…

– 2011-ben volt Hegyi Imre születésének 90., házasságkötésének 50., halálának 20. évfordulója. Ekkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy annak az embernek, aki – a korabeli szóval – az erdőkiélés, azaz hasznosítás népi formáit tanulmányozta, az erdő jelentené a legstílusosabb, legméltóbb emlékhelyet. A Bakonycsernye határában, egy tisztáson található Hegyi Imre emlékparkot magánszemélyek, magánerőből, magánterületen hozták létre. Az emlékpark azon túl, hogy emléket állít a néprajztudósnak, az ismeretterjesztést és a turizmust is szolgálja. A Fejér Megyei Természetbarát Szövetséggel minden évben szervezünk innen – mégpedig több távon – teljesítménytúrákat. A létrehozásához és fenntartásához nyújtott segítséget ezúton is mindenkinek köszönjük.

Mit üzen a ma emberének Hegyi Imre élete, munkássága?

– Könyve, amely bemutatja küzdelmes életüket, megtanít megbecsülni elődeinket. Példájukon keresztül int a természet megbecsülésére, szeretetére. De Hegyi Imre nemcsak tudományos munkásságával, de emberi tartásával is kitűnik. Nem tudták megtörni a sorozatos megpróbáltatások, sérelmek, mellőzések, s azoktól el tudott tekinteni, azokon fölül tudott emelkedni a néprajzi műveiben. Márpedig ez is felér egy hőstettel! Lukács László, a fehérvári néprajzprofesszor írja egy helyütt Hegyi Imréről: „gerince, járása a sok megpróbáltatás, a frontszolgálat és Gulag pokla ellenére is mindvégig egyenes maradt. Még nyugdíjasként is olyan egyenesen, emelt fővel, csoszogás nélkül járt, olyan gyorsan és sarkosan fordult, ahogy azt a régi alaki szabályzatok előírták…”

Lesz-e egyszer szobra Hegyi Imrének?

– A szülőfalujában megérdemelne egy szobrot. De talán ennél is fontosabb lenne megjelentetni az említett fő művét, amelyet 1978 óta nem adtak ki újból. Az emlékparki megemlékezések most szünetelnek, a park létrehozásának 10. évfordulója alkalmával, 2021-ben tervezünk ismét méltó ünnepséget tartani a szomszédos települések és a természetjárók képviselőivel közösen.