Frissen Fejérből

2021.10.02. 20:00

Visszafelé haladva az időben – Rozsos Ákos motorkerékpárokat restaurál

Rozsos Ákos restaurált motorkerékpárjai nagy sikert arattak az idei Börgöndi Légiparádén.

Tihanyi Tamás

Rozsos Ákos a Méray különleges barna színét eredeti leírás alapján reprodukálta

Fotó: Tihanyi Tamás

– Hajógépész az eredeti szakmám, majd volt egy rövid kitérőm Szolnokra, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára – mondta magáról Rozsos Ákos motorkerékpár-restaurátor. – Abban az időben, a kilencvenes évek végén már kapcsolatban álltam egy barátom csapatával, akik gyorsasági motorokkal versenyeztek. Barátom édesapja tuningolással is foglalkozott, és többen kitalálták, hogy indítanak egy motorszerelő motorsportiskolát, ahová jelentkeztem. Jó kezű embernek ítéltek meg. Amikor elvégeztem az iskolát, akkor döbbentem rá, mekkora vágyat érzek arra, hogy építsek és létrehozzak valamit: nyomot hagyni magam után. Ezek után tizenhat éven át tevékenykedtem a gyorsasági motorsportban mint szerelő, eközben jártam még a világ túlsó végén, Ausztráliában is a magyar versenycsapattal. De mellette elkezdtem fejleszteni egy kis saját műhelyt, amely egy idő után önfenntartóvá vált.

Miként terelődött a figyelme a régi motorok felé?

– Visszafelé kezdtem haladni az időben, ugyanis korszerű motorokkal kezdtem, de egyre jobban érdekelt az, miként jutottunk el idáig. Eleinte csak a hetvenes évek japán motorjai érdekeltek, aztán egyszer csak kaptam egy megbízást, hogy hozzak rendbe egy 1931-es járművet. Az annyira messze állt mindentől, hogy szinte újra kellett tanulni. Amikor megvoltunk, rá kellett jönnöm, hogy engem rettenetesen izgat az, hogy miként épültek fel ezek a járművek. Később egy osztrák múzeumnak kezdtem el dolgozni, ami rettenetesen nagy kihívás volt, s így jutottunk el napjainkig. Most már annyira belefeledkeztem ebbe, hogy már saját magam gyártok, vagy gyártatok főbb alkatrészeket, motorblokkokat, váltókat, de akár komplett motort is tudok csinálni, mert öntödékkel és szerszámkészítőkkel is kapcsolatban állok.

Rozsos Ákos a Méray különleges barna színét eredeti leírás alapján reprodukálta
Fotó: Tihanyi Tamás

Megrendelésre, vagy saját gyűjteményének dolgozik?

– Van egy kis saját gyűjteményem, de az csak néhány motorból áll, ezért főként megrendelésre dolgozom. Rá­jöttem arra, hogy engem maga a res­taurálás, a gyártás folyamata izgat. Olyan vagyok, mint egy rossz gyerek: ha elkészül egy jármű, akkor már azon gondolkodom, mi lehetne a következő feladat, és attól fogva már az mozgatja az életem.

Miként sikerült a börgöndi bemutatkozás?

– Barátom, Józsa Dávid (az Albatrosz Repülő Egyesület alelnöke – a szerk.) olyan helyet biztosított, ahová csak azok találtak oda, akik tényleg műszaki érdeklődésűek, akik valóban látni akarták a járműveimet. Mivel azon a vasárnapon a helikopteres technikusoknak is találkozójuk volt, sok olyan ember akadt, aki hozzám hasonló érdeklődésű. Aki befogadta, megértette, mi az, amit csinálok. Számomra nagyon sikeres bemutatkozás volt.

Repül is netán?

– Nem, azt már nem tudom beleszorítani az életembe, mert elhagyna a családom.

Méray motorok 1933-ban a fehérvári Vörösmarty téren
Fotó: fortepan.hu/Négyesi Pál

Milyen motorokat hozott el Börgöndre?

– Egy angol motorkerékpárt 1924-ből, a Sunbeam Long­stroke 500-ast, ami egy eredeti állapotában megmaradt, Angliából Magyarországra került jármű. Negyven évig használta a tulajdonosa, de soha nem lett felújítva, csak bizonyos részeit újrafestették, hogy a kopások eltűnjenek. Még az angol papírjai is megvannak. A mai napig üzemképes, fel-alá motoroztam a nézők között, hogy egy kis riadalmat, vagy örömet okozzak. Nagyon kezdetleges, úgynevezett „ékfék” van rajta, amivel egy keményfa darabot szorítunk egy ék alakú felületbe: ez volt a mostani fékek egyik elődje. A hatását tekintve elég gyenge, de nagyon érdekes megoldás és a mai napig működik. A másik egy zöld színű motor volt, egy Méray. Egy testvérpár építette; a húszas évektől Budapesten volt üzemük. Angliából vásárolták a motorblokkot és a váltót, de saját tervezésű vázba építették bele. Katonainak kinéző fényezése van, amit Méray saját maga kevertetett ki, ez a szín lett az úgynevezett „Méray-barna”. Ennek a leírását megtaláltam a várpalotai vegyipari múzeumban egy 1931-es főkönyvben, így a motor fényezését eredeti dokumentum alapján tudtam reprodukálni. A harmadik bemutatott motor szintén magyar gyártású, egy Nova. Kistarcsán, a Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Részvénytársaság gyártotta egyetlen évig, 1926-ban nagyjából nyolcvan motort készítettek, ebből hat darabról tudunk, és öt nálam van. Míg Mérayt viszonylag könnyű találni, mert még negyven-ötvenről tudunk, Nova csak ennyi maradt.

Mi lesz a legközelebbi munkája, amit megcsodálhatunk?

– Kettőn dolgozom, az egyik megrendelés: egy 1931-es, Dániából hazakerült motorkerékpár veteránvizsgára való felkészítése folyik. A másik saját projektem, amely megint magyar motorhoz kötődik. Még 1924-ben, a Danuvia szerszámgépgyár gyártott hat darab motorkerékpárt, egyetlen maradt meg belőle. Az pedig nálam van, már nyolcvan százalékban restaurálva.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!