Modern, nagyon menő volt

2020.06.13. 14:00

Széles rétegek számára elérhető volt a sportos, mégis praktikus Fuego

Kereken negyven esztendeje ülhetett be az első tulajdonos az akkor extrán felszerelt, sportos Renault Fuego volánja mögé. Már nem gyártják, de valaha egy olyan autó volt, amire mindenki vágyott.

Palocsai Jenő

Hosszabb tárgyak is bepakolhatóak voltak a csomagtartóba

A történet egy kiváló korig, 1976-ig nyúlik vissza, amikor a francia autógyár gondolt valami nagyot, valami szent merészet és a teljes palettát forradalmasította. Olyan tervek és koncepcióautók keringtek körbe a gyárban, melyeknek köszönhetően felfrissült a középkategória. Ezen szándékok úgy öltöttek testet, hogy 1980 márciusában megláthatta a világ az új csodát, a Fuegót a genfi autószalonon mint a korábbi közkedvelt kupék utódját. A hatás nem maradt el, hatalmas sikert aratott, melyet negyed milliós eladási adatok támasztottak alá, öt év alatt.

A GTS verzióból 226 ezer darab készült el, mindössze öt esztendő alatt

Ez a verda volt az első autó, amely 1982-től infravörös távirányítóval ellátott központi zárral rendelkezett, de úttörő volt abban a tekintetben is, hogy fedélzeti audiorendszerét a kormányon elhelyezett gombokkal lehetett vezérelni. Abban is élen járt, hogy megtörte azt a folyamatot, ami a Renault esetében hagyomány volt, és nevet kapott, nem pedig számot. Korábban a Renault 15 Coupé és a 17 Coupé már megkedveltette magát az ilyen kialakítású autók szerelmeseivel, és ezek utódjának szánták az új modellt, amely a Renault 18 padlólemezére épült. A felsorolt újításokon túl volt még egy fontos tulajdonsága, ami elősegítette a nemzetközi sikert is, ez pedig a modell dinamizmusa és karaktere, mely egyértelműen a sebességet idézte. Feltűnően széles ajtókat kapott, melyeken keresztül a hátsó ülések is könnyen elérhetőek voltak. Az ék alakú formavilágot a letört élek, sarkok tették az akkori divatnak megfelelően modernné.

Magát a koncepciót 1976-ban láthatta először az autógyár vezetése. A személyautó karosszériája a B oszlopig szinte megegyezett a Renault 18-assal, ám onnantól hátrafelé már új fejlesztések emelték a szintet. Kettős hasznosításúnak is mondhatnánk, ugyanis a sportos kialakítás ellenére teljes értékű, négyszemélyes modell volt. A hosszú, üvegezett hátsó ajtó és a lehajtható hátsó ülések segítségével hosszabb tárgyak is könnyedén bepakolhatók voltak, vagyis akár munkásautónak is lehetett használni, nemcsak sportkocsinak vagy családi járműnek. A csomagtartó kapacitása nagyjából megfelelt az akkori, családi autókkal szemben támasztott elvárásoknak a maga 375 köbcentijével, ám az igazán jelentős eredmény volt a piacon található, hasonló kategóriájú autókat nézve, hogy az ülések lehajtásával 814 köbcentiméterre nőtt a csomagtér.

Ék alakú formavilág jellemezte az autót Fotók: Renault

Ezzel párhuzamosan minden olyan volt a belső térben, amit egy sportkupétól vár valamennyi kor embere, vagyis a belső térben elöl a pilótafotelek vagy a magasabb felszereltségi szinten elérhető különleges műszerfal. A csúcsverzióban elektromos ablakok, bársony kárpitozás, szervokormány és zöld árnyalatra sötétített ablakok is helyet kaptak. A legdrágább – GTX – változat volt az, amely a világ első szériaautójaként a már említett infravörös távirányítóval ellátott központi zárat mondhatta magáénak. Menő volt, de mégis széles rétegek számára elérhető, hiszen olyan sokfajta felszereltséggel kínálták, hogy bárki ki tudta választani közülük azt, ami a leginkább illett az egyéniségéhez és főleg a pénztárcájához. Az alap TL és turbós változatokon túl, a paletta tartalmazta a GTL, TS, GTS, TX, és GTX verziókat, és kapható volt akár turbófeltöltős dízelmotorral is. A lökettérfogatok tekintetében is volt lehetőség, 1400 és 2000 köbcenti között lehetett választani.

Hosszabb tárgyak is bepakolhatóak voltak a
csomagtartóba

Az európai piacra szánták a J8S kódú 2068 köbcentis, 88 lóerős turbódízel motort, melynek teljesítménye akkoriban párját ritkította, és nemcsak azért, mert 177 km/h volt a csúcssebessége vagy mert 0-ról 100-ra 13,2 mp alatt gyorsult fel, hanem mert ennek ismeretében jelentős eredmény volt az átlagosan 8 literes fogyasztás. Rekordok is fűződnek a típushoz, ugyanis 1983 tavaszáig a Fuego turbódízel volt a világ leggyorsabb dízelmeghajtású modellje. A francia piacon túl kiemelten sikeresen szerepelt a belga és olasz piacokon is. Közben megjelent a Renault 25-ös 1984-ben, és a Fuego opcionálisan kérhető felszereltségeinek listája megnőtt, így már olyan kocsit is lehetett rendelni, ami olyan modern egységekkel van felszerelve, mint a kormányról vezérelhető audio, az elektromos tükör és a ma már természetes, de akkor korszakalkotónak mondható fedélzeti számítógép. A GTS változat volt a legnépszerűbb, ebből 226 ezer darab készült el, 5 év alatt. Aztán ahogy az lenni szokott, jött az utód, letaszítva a trónról a régi uralkodót. Az új kupékedvenc a Megane sorozatból érkezett, 1997-ben, de sokan a mai napig nem feledik, milyen is volt a Fuego kormánya mögött ülni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!