Nyeregbe pattan a bő hetvenöt éves múlt

A programok sorából idén sem hiányoztak a második világháborús hagyományőrzők, akik a korhű egyenruhák mellett technikai eszközökkel idézték fel a harcok éveit. Az idősebbek bizonyára felkapták a fejüket például arra a két Zündapp motorkerékpárra is, amelyek nyergeiben egyenruhás, marcona férfiak kerestek helyet maguknak az emberhullámok között. Időről időre megragadták a látogatók figyelmét a harcjármű-színekre festett gépek, amelyek egy letűnt korszakra, egy eleinte dicsőséges, ám vesztett háborúra emlékeztettek. Már csak kevesen élnek közöttünk, akinek ez az emlék valóban a sajátja, a legtöbbeknek olvasott, fényképen látott vagy filmfelvételeken megörökített a háborús élmény.

Annak idején a Zündapp kiváló minőségű motorkerékpárnak számított, s bár már akkor is a BMW volt a favorit, azért nem véletlen, hogy a német hadsereg nagy számban rendelt belőle, majd alkalmazta példányait. A Zündapp megjárta a dermedt orosz mocsarakat éppen úgy, mint Tobruk forró homokját, Párizs aszfaltját vagy éppen Magyarországot, Fejér megyét a Tavaszi ébredés hadművelet idején. Elég sok típusát gyártották, ám nem volt közöttük érdemben említhető eltérés. A Wehrmacht elsősorban a KS 750-est használta a különböző frontokon és harcmezőkön.

A katonai változatra vonatkozó terveket alig a háború előtt, 1937-ben készítették el, azonban ezek mind a polgári piacra készült gépek katonai változatai voltak. A német precizitás ebben az esetben is látványosan megmutatkozott, hiszen előírták például, hogy a motorkerékpár súlya három katonával és minden felszereléssel együtt nem lehet több 500 kilogrammnál, valamint fontos szempont volt, hogy ilyen súllyal ne okozzon gondot neki a 80 kilométer/órás sebesség tartása. De – milyen érdekes ez is – képesnek kellett lennie arra, hogy tartsa a menetelő hadfi lassan haladó sebességét: a gyaloglás pedig viszonylag járható terepen úgy 4 kilométer körül van óránként. A technikai adatok között érdekességként bukkan fel, hogy végső esetben lehetséges volt addig terhelni, amíg megengedett össztömege a 840 kg-ot is elérte. Általában golyószórót vagy villámgéppuskát szereltek rá. A 23 literes benzintankkal 320 kilométert volt képes tankolás nélkül megtenni, ami elég jónak számított, főként abban az időben, amikor minden csepp üzemanyagot a tankoknak kellett elkülöníteni.

Egy 26 lovas, kéthengeres, léghűtéses, négyütemű és felülszelepelt benzinmotor hajtotta a remélt győzelem, majd a végső vereség felé. További érdekesség, hogy képes volt hátrafelé is haladni, s a négy sebesség mellett a váltójában volt terepfokozat. A harcok kitörésekor még 700 köbcentis volt a motor, amit 1940-ben 50 köbcentivel megnöveltek, s így nem okozott gondot az oldalkocsi szállítása sem, amelyről néha menet közben tüzeltek a villámgéppuskával, „Hitler fűrészével”.

A KS 750-es gyártása nem fejeződött be a békekötéssel, 1948-ig még közel háromszáz ilyen motorkerékpárt készítettek el. Igaz, hogy ezeket jobbára magukkal vitték a győztesek háborús kártérítés gyanánt. A Magyar Honvédség nem használt jelentősebb számban Zündappokat, az itthon felbukkanó gépek eredetileg vagy a Vörös Hadsereg zsákmányából származtak, vagy pedig elhagyott német hadianyagként jutottak magyar kézbe.

Nyilván az a példány is, amit anyai nagyapám használt az ötvenes években a Veszprém megyei Lesencetomajon, ahol tanítóskodott. Az ő Zündappját pirosra festették, s máig emlékeznek rá a helybéliek: de már csak a nagyon idősek.