Most még pihennek a pázmándi veterán járművek, de hamarosan ismét túrára indulnak

A 2020-as év finoman szólva sem alakult eddig úgy, ahogy azt a szilveszteri bulik idején gondoltuk volna. Az egész világot bejáró pandémia félelmet és káoszt hozott magával, otthonaikba kényszerítve a Föld lakóit. Mostanra azonban úgy tűnik, csillapodni látszik a vírus hatása, hazánkban is enyhülnek a szigorítások, és habár még mindig nem élünk úgy, mint tavaly ilyenkor, úgy tűnik, sikerült időben megfékeznünk a veszélyt. Az emberek pedig a bezártság után szó szerint éheznek a közösségi programokra.

A Pázmándi Nosztalgia-Jármű Egyesület elnöke, Kerkuska Csaba szerint a veteránozás, ami amúgy is egy szezonális életforma, szintén megviselte a bezártságot.

– Mivel mindannyian próbáltuk betartani a törvényeket és a szabályokat, ezért az idős autók mind a garázsban pihentek. Munkába járáshoz nem igazán használjuk ezeket a járgányokat, sportolási célra pedig szintén nem voltak bevethetők, így hosszabb ideig aludták téli álmaikat, mint normál esetben. Sokan felújításokba, karbantartásokba vágtak a szünet idején, ilyenkor viszont fennáll a veszélye annak, hogy az anyagiak nagyon magasra rúgnak, és az sem biztos, hogy a szeretett járgány elkészül a találkozóra. Nekem még a karantén időszak előtt szerencsém volt és megjárathattam az autót, mert egy francia autókölcsönző cég reklámfilmjének a forgatásán vehettem részt. Hajtott a kíváncsiság, nagyon jó élmény volt.

Azt pedig már most kijelenthetem, hogy idén sem marad el a túra, rengeteg veterános keresett már meg azzal kapcsolatban, hogy igény lenne rá

Az előző évben a jubileumi tizedik találkozó egy újítást hozott a csapat életébe, először rendeztetek csillagtúrát, mely során különböző feladatokat kellett megoldaniuk a résztvevőknek a Velencei-tó környéki településeken. Folytatódik ez idén is?

– Tavaly megszavaztattuk a résztvevőkkel az idei felvonulás struktúráját és egyértelmű győzelmet aratott a csillagtúra. A Vértest céloznánk meg helyszínnek, csákvári indulással, ahonnan aztán érintenénk a Vértesboglár-Szár-Környe-Kőhányáspuszta útvonalat, hogy aztán a befutó ismét Csákváron legyen. Ez egy 70-80 km-es táv lenne, az út során pedig kicsit átlógnánk a szomszédos megyékbe is. Az önkormányzatokkal való egyeztetések még februárban megkezdődtek, mindenhol pozitívan álltak hozzánk, ám a koronavírus miatt kicsit lelassult a szervezés.

Ismét változatos feladatokkal készülünk, a versenyzők számíthatnak olyan esetekre, ahol az lesz a cél, hogy lelassítsanak és jobban megismerjék a tájat, amin épp haladnak, de olyan újdonságokra is, mint egy-egy veterán jármű felismerése apró részlet alapján. Konkretizálva még nincs semmi, sok múlik azon, hogy a települések miben tudnak majd a segítségünkre lenni. Bízom benne, hogy minél többen részt vesznek a túrán: tavaly néhány tag egy-egy állomáson vezette a feladatokat, jó lenne, ha idén ők is versenyzőként tudnának jelen lenni. Készülünk meglepetésekkel is, ám ezekről egyelőre még nem beszélnék.

Évek óta mindig július második szombatja a mi nagy napunk, emiatt nagyon ragaszkodnánk a július 11-i dátumhoz, de fel vagyunk készülve arra az esetre is, ha nyáron nem rendezhetjük meg a túrát. Ebben az esetben várhatóan szeptember második hétvégéjén tartanánk meg az eseményt, ám ebben az esetben fennáll a veszélye annak, hogy más veterános vagy egyéb programmal ütköznénk.

Vírustól függetlenül a korábbi évekhez hasonlóan idén is limitet húzunk: 50 jármű és maximum 120 fő vehet részt az esemény, mert ez még kezelhető méret. Ha ezt elhagynánk, nagyon nehéz lenne koordinálni az eseményeket még úgy is, hogy a polgárőreink nagyon precíz munkát végeznek minden évben, mellettük pedig autószállító tréler és szerelő is mindig van a helyszínen vagy környékén.

Minden évben 10-15 gyerek jön a szülőkkel az eseményre, és évről-évre többen vagyunk az egyesületben is, így mondhatni mind az utánpótlása, mind a népszerűsége megvan a veteránozásnak.

Szó sem lehet akkor arról, hogy elmaradna a túra?

– Október környékére datálják a koronavírus újabb hullámát, akkorra a legtöbb veterános már amúgy is elteszi télre az autóját. Mindenképp megtartjuk, igény is van rá, örülnék, ha maradhatna az eredeti időpont is. Az emberek ki vannak éhezve a rendezvényekre, hisz nemcsak a járművek hanem a tulajdonosok is be voltak zárva.

Miért Csákvárra esett a választás, mint központi helyszín?

– Csákváron már többször is megfordultunk, és mindig pozitívan álltak hozzánk. Egy alkalommal tűzoltónaphoz csatlakoztunk, 1,5-2 órára része voltunk a rendezvények, másik alkalommal kastélytúra keretébe néztük meg a csákvári szanatóriumot, ahol a mentőfeljárón minden résztvevő autóról fotó és videó is készült. Emiatt született meg a döntés a település mellett és ha Csákvár azt mondja, hogy csak esküvő tartható náluk, akkor veterán járművek találkozója és esküvő lesz a program. Pap úgyis van a tagjaink között – meséli mosollyal az arcán Kerkuska.

Úgy tudom, hogy hétköznapi autókkal lebonyolított túra ötlete is felmerült már a fejedben.

– Többen is jelezték a túrák segítői közül, hogy szívesen részt vennének ilyesmiben ők is, ám nekik nincs idős autójuk. A szívem csücske mindig is a veterán lesz, de ha a körülmények engedik és találok fanatikusokat, nagyon szívesen csinálnék egy ilyet is, amivel nekik is kedvezhetek. Egy jó kis családi nap lehetne belőle, ahol anyunak, apunak és a gyerkőcnek is lenne feladata, hogy mindenki jól érezhesse magát. Ha a sors engedi, még idén ősszel megszervezném ezt, ha nem sikerülne, jövőre toljuk.

2019-ben mi is ott voltunk a jubileumi találkozón, ennek összefoglaló videóját elevenítsük most fel!