Melyik oldalra érdemes állni a benzinkúton?

Persze ilyenkor több magabiztos autós felhördül, pedig ez gyakori probléma. Nem azt jelenti, hogy rutintalan a sofőr, és nem kell feltétlenül a hajszínére sem következtetni ebből.

Aki mindig ugyanazzal a kocsival jár, annak könnyű a dolga, ám abban az esetben, ha egy cégnek több autója is van, és a „futásra” kijelölt személy mindig azzal megy, amelyik éppen a telephelyen van, akkor már valós lehet a probléma. Általánosan bevett gyakorlat, hogy az asszonyka csak hajtja az autót, de tankolni nem szeret. Nos, a férfiak jelentős része sem nagyon, de valakinek azt is kell.

Szóval férfiak és hölgyek, barnák és szőkék is járhatnak úgy, hogy már csak méterek választják el a kútfejtől, és nem tudják, melyik oldalára is kellene állni. Akkor jönnek a praktikák.

Az első trükköt nem is annyira a praktika, mint inkább a kétségbeesés szüli.

Pánikszerűen az oldalsó tükrökbe nézünk, hogy vajon hol is lehet az a fránya tanksapka. Ha nem látszik, ne essünk kétségbe, hanem nézzük meg, belső karos-e a tankolónyílás ajtaja. Ha igen, akkor húzzuk meg a kart, és figyeljük a tükröket.

A legkellemesebb módszer, ha a műszerfalon pirosló, esetleg narancsszínben játszó benzinkút jelet alaposabban szemügyre vesszük. Legtöbbször ott látható egy nyíl vagy háromszög, ami jelzi, hogy hol is tölthető az üzemanyag a kocsiba. Egyértelműbb jelzés is van, ami kerek perec kiírja, nyomtatott nagybetűkkel, hogy „FUEL DOOR”, és mellette nyíl jelzi a megfelelő irányt.

Az autógyártók között nincs közmegegyezés arról, hogy kinek melyik oldalra kell tennie a nyílást.

Szabályt erősítő kivételek vannak, de általában bal oldalra építik a japán cégek, a koreaiak, a Ford vagy a Citroën. Jobb oldalon érdemes először keresni a német autókon, a Volvón, de a Subarun és a Nissanon is, pedig japán gyártmányok.

Ha egyik trükk sem működik, szálljunk ki, fussunk egy kört a parkolóban, és csak azután tankoljunk.