Kétkerekű szenvedély - Összetartó társaság a motorosoké

Első alkalommal rendezte meg a  rendőrkapitányság a helyi túramotor klubbal közösen a Béke körúti nagyparkolóban a motoros napot. Több száz kíváncsi érdeklődő tekintette meg a - javarészt - kétkerekűeket és próbálhatta ki ügyességét, elméleti- és gyakorlati feladatok révén. A motorosok rutinpályán is bizonyíthatták tudásukat, azokat pedig, akik még nem érik fel a járművet sem, egy-egy öreg motoros elvitte egy rövid városnézésre.

Egésznapos program volt szombaton a Béke körúti parkolóban, az érdeklődők kipróbálhatták a szlalompályát, baleseti szimulátort, a részeg-szemüveget, de az elméleti tudást is fel lehetett eleveníteni  oktatók segítségével  egy kresz-teszt keretein belül.

Legalább olyan fontos az elméleti felkészültség, mint uralni egy  esetenként több száz kilogrammos motort. Családi programnak is megállta a helyét a motorosnap, hiszen legalább ötven járgányt tekinthettek meg a kilátogatók, a gyerekek szívesen fotózkodtak egy Honda Goldwing, vagy az öreg Pannónia nyergében. A rendőrség egy különlegességgel is szolgált: az autópálya-rendőrségtől egy bivalyerős Audi TT-t hívtak meg.

Aki még nem esett, nem vérbeli pilóta

A címbeli mondat már több motoros barátom száját elhagyta, így feltételezem, nem csak az én példám erősíti a szájhagyományt. Azok, akik elcsúsztak már, netán csúnyábban összetörték motorjukat, magukat, jobban tisztelik a gépet. Azt a gépet, amely esetenként erősebb, mint egy autó, pár másodperc alatt százon, kétszázon van, nehéz kordában tartani, ráadásul még súlya is van. Estem, igen, öt éve. Azóta sokkal jobban figyelek a poros ívre, de még mindig van mit tanulni...