lóerő

2020.11.19. 07:30

Jegyzet a folyamatos változásról

Sajnos vagy hál’ istennek, nincs két egyforma nap, sőt nincs két egyforma pillanat sem. A zen buddhisták is ezt zengik, úgyhogy ez biztosan igaz.

Palocsai Jenő

Fotó: FMH Archív

Zen-e vagy sem, az utakra, az úton haladó emberekre és a közlekedés egyéb körülményeire hatványozottan igaz a változás ténye. Még a kerekeink alatt kanyargó út szürke szalagja is változik, hisz kátyúk képződnek keménynek képzelt, olvadékony felületén, majd egy évtizeddel később fekete lesz az új négycentis kopórétegtől, és akkor felfestik a szélét is, amely pár héttel később már nem veri vissza a fényt úgy, mint az első nap.

Igaz, azért vannak lassabb változások is, mint például a 81-es főút „négysávosítása”. Ezek a dolgok egy nagyobb óra mértékegységei, hiszen a mobilizáció hajnalán egyik ükpapa még lovakat és lovas kocsit is vett, amikor meghallotta fél füllel a nagy tervet, hogy majd követ hordhasson a Fehérvárra vezető hadiút magyartól, töröktől és labanctól keményre taposott alapjaira. Azóta a nagy álmot az idő, a lovakat a hús- és bőripar, a szekeret a szú ette meg, és csak a másvilágra költözött felmenő emlékezete örök, aki azt hitte, szemesnek áll a világ.

Azért vannak visszatérő, szinte állandó motívumok is, mint például a gyors­hajtók felelőssége, a lassan vezetők által okozott bajok.

Vagy az ablakokra fagyott tél jégvirágos üdvözlete, a szélvédőn túl elsuhanó tavaszi táj elbűvölő látványa, és a mellénk képzelt illatorgia, a tikkadt nyár búzatáblákat sárgító ragyogása és a smaragdzöldből kaleidoszkóppá váló út menti fák biztató integetése, amikről beszámoltunk ezeken a hasábokon az elmúlt két évben.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!