Élet két keréken: eljött a tavasz, elindultak a motorosok

Az utóbbi időben az időjárás a szebbik arcát mutatta, így a több hónapja garázsaikban rejtőzködő vasparipák is egyre gyakrabban jelennek meg az utakon. A kezdeti hév és lelkesedés mellett azonban mindenképp érdemes tisztában lenni pár dologgal, ami akár életmentő is lehet.

– Úgy gondolom, hogy elsősorban inkább magának a motorosnak kell pszichésen felkészülnie az új szezonra, mintsem a gépnek, de érdemes több dolgot átellenőrizni a járművön is – kezd bele mondandójába a Szabadegyházán élő Sántha Zoltán, aki idestova hat-hét éve motorozik, és ezen idő alatt bejárta Európa több országát is kétkerekűjével.

– Minden motoros emlékszik arra, hogy milyen állapotban tette el téli pihenőjére járművét. Miután hónapokig a garázs mélyén várták a tavaszi idő eljövetelét, mindenképpen érdemes alaposan átnézni őket, mielőtt bármiféle útra indulnánk. Ellenőrizzünk guminyomást, hiszen a szünet alatt csökkenhetett a nyomás, amivel nem vágunk neki a hideg aszfaltnak, kiváltképp, mivel egy motor minimális felületen érintkezik a talajjal.

Az olajcsere is gyakoribb, mint az autók esetében: vannak, akik év közben cserélgetnek, vannak, akik a szezon elején frissítik a folyadékot. Ezt a szükség, illetve a sofőr dönti el.

Létfontosságú a fékek állapotát felmérni! Mivel a motorok esetében a nagy sebesség mellett nincs semmiféle karosszéria, ami védi a pilótát, így életek múlhatnak azon, hogy képes-e (időben!) megállni a jármű vagy sem. Itt említeném meg még az öltözetet is. Egy bőrruha, ha hónapokig nincs használatban, akkor nehézzé válik, mozogni sem olyan könnyű benne. Érdemes bőrlazító viasszal (méhviasszal) lekenni, ami tisztítja és ápolja is az anyagot.

A Látni és látszani-elv alapján sisakunk mindig legyen tiszta, a motorkerékpár izzói működjenek.

Ellenőrizzük az akkumulátort is!

Általánosságban elmondható, hogy a motorosok nagyon odafigyelnek járgányukra, csúnya állapotban lévő kétkerekűt nem nagyon látni az utakon.

Psziché

– Az emberek téli-nyári átállása a legfontosabb: nem ugrunk neki ész nélkül az útnak, még rutinos motorosként sem. Fejben is ott kell lenni, hisz az ember leszáll a motorról szeptemberben (egyesek már augusztusban). Egy ekkora szünet után az első kilométerek soha nem lesznek olyanok, mint az előző szezon utolsói: vissza kell rázódni a nyeregbe! Személy szerint én azt tudnám javasolni, hogy a téli szünet után az első kilométereket egy gyakorlópályán tegye meg az ember, hiszen ott nagyon sok tudást össze lehet szedni, a meglévőket fel lehet frissíteni. Sosem elindulni művészet egy motorral, hanem megállni és biztonságban hazaérni.

Minden motoros annyival közlekedjen, amennyivel érzi, hogy mehet. Soha ne próbáljunk másokhoz hasonlítani, mindenki a saját tempóját motorozza. Velem is fordult már elő, hogy baráti körrel motorozni indultunk, és akár 40 percet is vártunk az egyik társunkra, mert ő nedves aszfalton nem érezte annyira gépét, mint mi. Nincs is ezzel semmi gond, akkor van baj, ha egyáltalán nem ér oda a célállomásra.

Ha nem képes nagyobb tempóra, de többet akar, akkor mindenképp menjen el gyakorlópályára és képezze magát! Fontos azonban tisztában lenni azzal is, hogy pályán nincs szembeforgalom, szigorú szabályok között kell motorozni, ahol vigyáznak az emberre. A hétköznapokban ez nem feltétlenül van így. Én például úgy indulok el otthonról, hogy minden autós ártani akar nekem: kilométerekről nézem, hogy hogyan haladnak, milyen manővereket csinálnak, és ez alapján döntöm el, hogy miként közlekedek mellette.

A tavaszi idő megjelenésével szinte ugyanakkor meg szokott jelenni a közösségi felületeken a következő üzenet a motorosoktól:

„Kijött a jó idő, mi is az utakon vagyunk, vigyázz ránk!”

Mikor arról kérdezem Zoltánt, hogy van-e ennek a dolognak bármilyen haszna, számomra meglepő választ kapok:

– Nagyon sokat javult Magyarországon az autósok-motorosok viszonya. Sok autós a saját maga testi épségét veszélyeztetve próbálja segíteni a motorost. Úgy gondolom, hogy ez nem szükséges, azonban azt mindenképp tanácsolnám nekik, hogy egy-egy manőver megkezdése előtt nézzenek először a tükörbe.

Nem mehetünk el azonban amellett a tény mellett sem, hogy a motoros társadalom is felhígult, és sajnos vannak olyanok, akik nem ismerik a félelmet, őrült módon közlekednek és ezzel rossz színt vetnek a többiekre. Zárásként csakis annyit mondhatok, hogy a közlekedésben résztvevők biztonsága a legfontosabb, hiszen mindenkit várnak haza. Ez a lényeg és ezt kellene mindannyiunknak megfogadnunk!