Biztos alapokat, égbe szökő csúcsokat köszönhet nekik a fejlődő világ

Mindegy, hogyan hívjuk őket, hogy markoló-, kotrógép vagy exkavátor, esetleg mobil kotró, annyi biztos, hogy a föld mozgatásában, területek rendezésében, építkezéseken, bányákban, tavak és folyók partján s még vagy ezernyi helyen elengedhetetlen a jelenlétük.

Nemrég a klasszikus markoló az a szerkezet volt, melynek alvázára motort, kezelőfül­két és fordítóművet építettek. Utóbbihoz egy forgózsámolyt szereltek, ezért ezeket forgókotróknak nevezzük. A le­g­gyakrabban azonban olyan markolókkal találkozunk, amelyek inkább hasonlítanak egy hagyományos fülkés traktorhoz, melyen elöl nagy kanál van, hátul pedig egy hajlított gém és az ahhoz kapcsolható eszközök végeláthatatlan sora.

A hidraulikus markolók sokoldalúan használhatók

A markológépek már a 19. század végén megjelentek, igaz, akkor még gőz hajtotta őket, ám már a kezdetleges szerkezetek is sok-sok ember munkáját könnyítették meg vagy akár pótolták abban az időben, amikor még mechanikusan kellett gondolkodni. A hajtást kardánnal kellett átvinni máshová, a kanál mozgatását pedig lánccal és kötélát­tételekkel megoldani.

Kezdetben a markológépek­nek négy alaptípusuk volt, az egyik a hegybontó kotró, ami a hegyoldalban, gyakorlatilag a saját fülkéje felett dolgozik kifelé álló kotrókanalával a bányában. A másik a mélyásó kotró, mely egy olyan befelé álló kotrókanalas gép, amely állószintnél mélyebb helyről, ásva termel ki földet. A markolókotró kétkanalas markolófejjel dolgozó gép, amely fej két egymással szemben lévő szétnyíló és összezáródó markolókanállal szinte harap. Valaha ezek mozgatták a filmekből és rajzfilmekből ismert bontókörtét vagy golyót, amelyekkel hatalmas házakat tettek a földdel egyenlővé egyik pillanatról a másikra.

A régi „nagy öregek” közül a legritkábban látott szerkezet a vonóvedres kotró, mely a mai napi hidraulika nélkül, kötéllel és egy vonóvederrel vagy nyesőládával dolgozik, méghozzá úgy, hogy a masina egy nagy lendülettel messzire dobja hatalmas edényét, és aztán azt visszahúzva nyesi, markolja a talajt. A többi kotró esetében a hidraulika megjelenése forradalmasította a kialakítást, és ahogy fejlődött a technológia, egyre több igény és megoldási lehetőség született. Az alapvető különbség az a két alaptípus között, hogy míg a mechanikus kotrók csak az alkatrészeik saját tömegét képesek latba vetni a munkához, addig a hidraulikusak a magasnyomású rendszer révén többlet­energiát is fel tudnak használni erre a célra. Ez egy erőgépnél önmagában is hatalmas előny, ám ezzel nincs vége, ugyanis a hidraulikus rendszer bővíthető, így lehetővé teszi más, speciális eszközök alkalmazását, ezért is válhatott a hidraulikus alapmunkagéppé, alapkotróvá.