Az olasz autógyártás fellendülésének ékes bizonyítékai ezek az autók

A 120 éves márka több kiemelkedő modellt is adott, ezúttal ezek közül a nagyközönség előtt kevésbé ismert, az ötvenes-hatvanas években gyártottakat ismertetjük.

Genovában mutatták be

Névjegy: FIAT 1100

Jellege: sedan

Ajtók száma: 4

Gyártási időszak: 1953–1969

Motor: soros, négyhengeres, 1089 cm3

Teljesítmény: 36 LE

A Fiat a második világháború után alaposan frissítette modellkínálatát, a változás pedig nem kerülte el az 1937 óta létező 1100-as, más néven Fiat 508C modellt sem, amely különálló sárvédőivel, szív alakú hűtőmaszkjával addigra elavulttá vált. Utóda négyajtós, modern karosszériájú gépkocsi lett, amelyet a gyári kód alapján 103-asnak neveztek el. Az 1953-ban bemutatott 1100-as Fiat korszerű ponton jellegű formatervet kapott, sárvédőit és fényszóróit a karosszériába integrálták. A hivatalosan 1100/103 típusú autót kezdetben két kivitelben árusították, az olcsóbb Economica, a drágább a Normale nevet viselte. A családosok számára az ötajtós kombit kínálták. A hosszú gyártási ciklus alatt tizennyolcféle továbbfejlesztett típust adtak ki, mind kicsit korszerűbb lett az előzőnél, s a motorok is fejlődtek. A Fiat 1100-as népszerűségének köszönhetően összeszerelte azt a német NSU, valamint az osztrák Steyr is, és Indiában is gyártották.

A sokoldalú egyterű

Névjegy: 600 Multipla

Jellege: 4-5, vagy 6 személyes mikrobusz

Ajtók száma: 4

Gyártási időszak: 1956–1969

Motor: far, 663, vagy 767 cm3

Teljesítmény: 21–32 LE

Az első generációs Fiat Multiplát 1956-ban kezdték el gyártani, és bár motorja csak 21 lóerős teljesítményre volt képest, mégis 129 ezer darab talált belőle gazdára. A második generációs példány már egy kicsit erősebb volt, abban egy 767 köbcentis motor dolgozott. A hatszemélyes, de pöttöm egyterűt a méltán népszerű a „hatszázas” átalakításával nyerték, de a hosszúságon nem változtattak. Lényegében csak az első két ülést helyezték át a farmotoros 600-as korábban elől található csomagtartójának helyére. A Fiat Multiplát utasterének variálhatósága miatt használták áruk szállítására is, különböző változataiban öt, de akár hat személy is utazhatott. A folyadék hűtésű motor lökettérfogata kezdetben 663 köbcenti volt, majd izmosítottak rajta egy kicsit azzal, hogy űrméretét 767 köbcentire növelték, így a teljesítménye 21-ről 32 lóerőre változott. A motor erejét négysebességes váltó közvetítette a hátsó kerekeknek, a csekély teljesítményt pedig ellensúlyozta az autó alig 700 kg-os önsúlya, ami azonban hat személlyel akár meg is duplázódhatott. Érdekes módon Európa első egyterűje megkapta a Fiat 1100-as első futóművét, azért hogy megbirkózhasson a nagyobb tömeggel, a helytakarékosság jegyében pedig a pótkereket az első utas lábainál helyezték el. A gépkocsi végsebessége 95 km/h volt.

Ritka, különleges modell

Névjegy: 2300S Abarth

Jellege: 2+2 üléses kupé

Ajtók száma: 2

Gyártási időszak: 1962–1968

Motor: soros, hathengeres OHV 2279 cm3

Teljesítmény: 150 LE

A Carozzeria Ghia az 1960-as torinói autókiállításon egy különösen szép vonalú kupéként csábította a közönséget. A Sergio Sartorelli által jegyzett formaterv a Fiat érdeklődését is felkeltette, mert akkoriban gőzerővel folytak egy nagyméretű, erős motorral felszerelt új Fiat típus gyártásának előkészületei, amellyel a 2100-as típust szerették volna leváltani.

A szedán változat terveit Pininfarina keltette életre Dante Giacosa segítségével, de kupéjuk még nem volt, kapóra jött hát a Ghia koncepciója. Ugyan Sergio Sartorelli tervei készen álltak, de munkaadójának, a Ghiának nem volt elegendő kapacitása arra, hogy a sportos karosszériát sorozatban készítse. Ezért 1960-ban szerződést kötöttek az Officine Stampaggi Industriali manufaktúrával, amely késznek mutatkozott a munka elvégzésére. Az együttműködést megkönnyítette, hogy az OSI alapítója és vezetője az exghiás Luigi Segre volt. Az első Ghia–OSI kupék 1961-ben készültek el, a Fiat 2300-as szedánok­kal azonos tengelytávú, de szélesebb kupékba elektromos ablakok, és egyéb komfortot segítő extrák kerültek. Nem véletlen illeték őket a „szegény ember Ferrarija” névvel.

Különösen a 150 lóerős „S” változatok számítottak figyelemre méltó gépkocsinak. Ezek Carlo Abarth jóvoltából születtek meg, aki a motorhoz egy második Weber karburátort illesztett, illetve megnövelte a kompressziót is.

A felturbózott változat

Névjegy: 1500 L

Jellege: szedán

Ajtók száma: 4

Gyártási időszak: 1959–1968

Motor: soros, négyhengeres, 1481 cm3

Teljesítmény: 72, vagy 75 LE

A Fiat az ötvenes évekből egy látványos hathengeres autókból álló felsőkategóriás sorozattal lépett át a hatvanas évekbe. Hamarosan azonban kiderült, hogy a vásárlók hajlandóak pénzt adni a termetes karosszériaért akkor is, ha abban kisebb motor dolgozik. A downsizing (kicsinyítés) jegyében el is készült a hathengeresnek látszó négyhengeres, Fiat 1500 L. A Fiat új karosszériája a hatvanas évek hírnökeként 1959-ben mutatkozott be, a sorozat nagytestű szedánjai lényegében a kimondottan gömbölyű Fiat 1400-as, illetőleg 1900-as szériákat váltották le. Elegáns fecskefarkú karosszériájuk modernnek hatott, többségüket pedig hathengeres motorral hajtották meg, volt azonban közöttük kivétel. A Fiat tervezőcsapata Dante Giacosa vezetésével nemcsak a 2300-as, a 2000-es és az 1800-as hathengereseket alkotta meg, hanem 1963-ban útjára bocsátotta a nem kevésbé látványos, azonban a szerényebb teljesítményű 1500 L változatot is. Külsőre azonos volt a nagyokkal, ám olcsóbban kínálta az olasz polgárok számára a jólét életérzését, mert ugyanaz a négyhengeres, 1481 köbcentiméter motor hajtotta, mint az 1300/1500-as széria ezerötszázasát.